Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-04-24 / 92. szám

Ära 2 korona. Eger, l92S április 24. vasárnap. XXVTÍL évi. 92. sz. Előfizetési dijak postai szálú lássál: POLITIK A I NAPILAP. Sgésx és íélévi előfizetést nem fogadunk el ffegged évre 110 K. — Egg hórs 40 R. uaMKefs^£»us£^jc&»u$g(US£aHBaaMGaHBnaMGW3M<M>.' Főszerkesztő: BREZNÄY IMRE. Felelősszerkesztő: B R R S Y KÄROLY dr. Szerkesztőségi Eger, Líceum, Siadéhlwtal! Ikesmi wgossc.-.. T® le!*® szás??. tJ. Szmrecsányi Lajos érsek.- Hetvenedik életéve betöltése napján. — Nagy ajándékot nyert az élet Urától, aki életének hetvenedik esztendejét betöl­tötte; még nagyobbat, ha jó erőben, mun­kabíró egészségben érte meg a nyolcadik évtized küszöbét; de még ennél is na­gyobbat, ha e ritka tisztesség országos jelentőségű állásban tevékenykedő férfiú homlokát ékesíti. Ezért zeng ma, ápr. 24-én, hálaadó Te Deum szerte a tágas egri fő- egyházmegye minden templomában. Szmre­csányi Lajos dr. egri érsek ugyanis ezen a napon tölti be hetvenedik életévét. Öröm­ünnepe ez annak a nogyedfélszáz papnak, kik az ő szigorú és szeretettel teljes kor­mányzata alatt munkálják az Ur szőlőjét; annak a mintegy 725.OU0 hívőnek is, akik Eger jóságos szivü érsekében főpásztoru­kat tisztelik, valamint minden magyar em­bernek, aki előtt a vailáserkölcsi értékek­nek és a hazafiul érdemeknek becse van. Áradozó dicsérgetés, vagy a mai sú­lyos időkbe nem illő fényes ünneplés ár­talmára lenne annak a komoly bensósóg- nek, amely ez alkalomnak valóban nagy és igaz értéket ád. Mert sem a csonka, sem az igazi Magyarországnak nincs olyan eldugott falucskája, ahol méltó tisztelettel ne emlegetnék most a jó egri érseket, aki miután hosszú évtizedeken temérdeket dol­gozott egyháza és hazája javára : mesteré­nek, Samassa bibornoknak halála napjától immár kilenc esztendeje tölti be Egernek kilencszáz esztendős főpapi székét. Bölcs, megértő, céltudatos, szociális érzéktől át­hatott főpásztori kormányzatát- a minden­kor segíteni kész jószív jellemzi leginkább. Nem volt főpásztor, aki gjötrélmesebb időkben hordozta volna nagy állásának megsokasodott munkaterhét és nem volt főpásztor, akinek közismert jótékonysága általánosabb hálát és nagyrabecsülést vál­tott volna ki az elfogulatlanok szivéből, mint az övé. Nem beszélhetünk itt jóté­kony szivének az egész egyházmegyére, a lelkipásztorkodó és a munkában meg- roskadt nyugdíjas papokra példátlan bő­séggel kiáradó szeretetéről; nem említjük itt: hol, merre gyámolította öt vármegye területén a templomokat, a nevelő- és tan­intézeteket, vagy enyhített a. szegények nyomorán, csak azt említjük fel futólag, hogy Eger, az érseki székváros, mennyi­ben érezte főpásztorának jótékony kezét. Mikor a kommunista vésztörvényszék fürkészve keresett rá okot, hogy a halál­lal fenyegetett érsekkel, óhaja szerint, el­bánhasson, a proletár törvényszéknek mél­tán mondhatta egyik egri polgár, hogy találomra állítsanak elő száz tanút, de mind egrieket, ős ha csak egy is akad közöttük, aki az érsekben kifogásolni va­lót talál, akkor járjanak el vele úgy, amint nekik tetszik. Még a hirhedt Tormási messze földről ide sodródott gyülevész népe is kénytelen volt elismerni: «ügy hallottuk mi is, hogy jótékony ember, mindig jő szívvel segített a szegényeken«. A házi alkalmazottakból is mindhiába igyekeztek kierőszakolni valami terhelő vallomást. «Nincs nála jobb ember!« — vágta a sze­mük közé az érseki lak házi személyzeté­nek egyik legrégibb tagja. És ez a súlyos következményekkel szembeszálló,. lélekből fakadt vallomás, azt hisszük, hogy itt Egerben sok-sok ezer szívben talál helyeslő visszhangra. Hiszen se szeri, se száma azoknak az Ín­séggel küzdőknek, akik megpróbáltatása­ikban jótékonyságának részesei voltak. Országos közcéljainkra hazafias készség­gel hozott nagy áldozatai, közérdekű al­kotásai és alapítványai is büszkeséggel töltenek el minket; mégis az, amivel vá­rosunk iránt való jóindulatát tanúsította, az szerez nekünk, leginkább bensőséges örömet. Hogy csak egynéhány tényre mu­tassunk rá, a lelkeket felrigoliroző missió emléke, a dohánygyári csecsemő-otthon, a városnak ajándékozott Érsekkert, a még egyszer akkorára kifejlesztett Szent-József- nevelőintózet, a tanítónövendékek inter- nátusa ... mind, mind hathatósan sürgetnek minden egri polgárt, hogy hálás szívvel vegyen részt a mai Te Deumon. Az elmúlt gonosz időkben — tudjuk, — akadt néhány megtévedt ember, akik költött ürügyek alatt meg akartak ben­nünket fosztani gondviselésszerű főpász­torunktól. Vallásos érzülettől áthatott, acél­kemény jelleme azonban épen akkor bi­zonyult a legnagyobbnak, amikor ellenei méltatlanul megalázni igyekeztek őt. Eger népe addig is tisztelte, becsülte, főpászto­rát; de amikor az átkos szovjet sehonnai pribékjei főszékesegyházában foglyul ej­tették őt, és gonosztévő gyanánt szuronyok közt hurcolták végig székvárosa utcáin, azokban a sötétemlékű órákban valahogy úgy melegebben, bensőségesebben és ki­törölhetetlenül Íródott be minden igaz egri ember szívébe ez a tisztes név: Szmre­csányi Lajos. Akkor hajszálon függött életét meg­őrizte nekünk a Gondviselő. Esdve kérjük, sokunk örömére, áldására őrizze meg ezt az életet soká ! = «Egri Műkedvelők Köre.» E cím alatt minden tekintetben figye­lemre .méltó egyesület alakult városunk­ban ; ahogy mondani szokták: valósággal hézagpótló. Azt a két pompás műkedvelő gárdát, amely csak nemrégiben olyan nagysikerű előadásokat rendezeti, egy táborba terelte az együttérzés, a közös eszményekért való lelkesedés. Hevesi Gusztávnő, Petrán Jó­zsef dr., Marossy József stb. készítették elő az egyesülést és munkálkodásuknak olyan szép eredménye lett, hogy a péntek délután tartott gyűlés már 55 működő taggal mondhatta ki a megalakulást. Joggal számíthatnak azonban arra, hogy még legalább 25—30 taggal bővül a műkedvelő társaság. Ezek az értékes erők bizonyára sok élvezetes estét szereznek majd Eger közönségének és az egyesület nagy mér­tékben hozzájárul majd városunk közmű­velődésének emeléséhez. Az uj egyesület előmunkálatairól Pet­rán József dr. és Marossy József számolt be, majd pontról-poutra letárgyalták az alapszabályokat s a megalakúiás kimon­dása után megválasztották az uj egyesü­let vezetőségét. Védnökök: Breznay Imr?, Otta Nán­dor és Tordai Ányos dr. Tisztikar. Elnök: Molnár Káimán dr. ügyvezető alelnök: Marossy József. Tit­kár: Petrán József dr. Jegyző: Bartha Béla. Pónztárnok: Zahradnik József. El­lenőr: Fógel Zoltán dr. Háznagy : Udvardy Jenő. Könyvtáros: Babes Sándor. Választmányi tagok: Bárdos József dr., Bene Lajos, Forster Tiborné, Hammel Árpád, Hevesi Gusztávné, Huszthy Zoltán, Krajnák Pálné, Lestál Anna, Lestál Mik­lós, _ Nagy Gusztáv, Nagy László, Petrik Jenő dr., Rusztek Károly, Staud Mariska, dr. Szokolay Lajosné ős Vutskics Béla. Választmányi póttagok: Fógel Antal, Jakab József, Ringhy Ilonka és Maczky Gózánő. ■ Miután a tisztikar és választmány nevében Marossy József ügyv. alelnök megköszönte a bizalmat ős Ígéretet tett a komoly munkára, a gyűlés véget ért. — Az uj egyesület céljait, munka­tervét legközelebb ismertetjük. A Városfejlesztő Gőzmosodája. A régi főkáptaiani (u. n. «kismeleg- vízi«) mosoda helyén a Remény utca 1. sz. alatt teljesen új mosodát emelt most az Építő Ipar R. T. 1920. októbertől 1921. januárig. A felszerelés február hónapban kezdődött meg s ma már teljesen kész van. Az épület tetszetős és benne a kö­vetkező helyiségek vannak: 1. Iroda és kezelőhelység, bejárattal az utcáról, ahol a ruha bevétele és a ki­mosott ruha kiadása történik. 2. Mosóhelyiség (16 m. hosszú, 5 m. széles), amelyben három mosógép (vörös rézzel bélelt hengerekkel), 1 keményítő- gép, .3 centrifugális facsarógép s ezenkívül a lugfőző kádak és különböző áztató me­dencék vannak. 3. Vasalóhelyiség (20 m. hosszú és 5 m széles). Ebben a nagy gőzkalander (mángorló és vasaló), a gallérvasaló ka­lander, a fényezőgép, gallér-hajlító gép és különféle kőzivasalásra való asztalok van­nak. A vasalás gázzal történik. Ugyané helyiséggel kapcsolatos külön fülkében ta­lál elhelyezést a kulisszás gőzszárító, ahol a félig kifacsart ruhák szárítása történik száraz gőzzel. 4. A gépház, ahol egy hajtógép és egy gőztermelő kazán áll, s ezenkívül a gázfejlesztő készülők. A ruha m.osása oly módon történik, hogy a kiválogatott szennyes ruhát a mosógépbe teszik szárazon s hideg vízzel kétszer kiöblítik. Azután gőz-bevezetés ál­tal a vizet fokozatosan fölmelegítik s egy­szersmind az előre elkészített lúg (szap­pannal és mosóporral) beleöntik a tartőhen- gerbe. A lezárt hengerben a belső vörös­réz-henger forogni kezd, eközben gőz hozzávezetőssel a viz és lúg teljesen fel­forr, ebben fői a ruha */*—1 óra hosszat. Amidőn a ruha már tiszta, a szennyes vi­zet külön cső elvezeti és ismét hideg vizet eresztenek a forgó dobba, amikor is a kékítő hozzáadásával történik az u. n. «öblítés.» Az ilymődon kimosott ruhát külön, i e célra való kis kézi kocsikban szállítják

Next

/
Thumbnails
Contents