Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-04-21 / 89. szám
\ Eger, 1921 április 21. csütörtök. XXVili. évf. 89. sz. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BHEZNÄY I2BLHE. Felelősszelrkesztő : BÄRSY KÁROLY dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadéhivatal: Líceumi nyomd?* Telefon szám 11. Előfizetési dijak postai szállítással: Egész és félévi előfizetést nem fogadnak el. Negged évre 110 K. — Egg hóra 40 K. Ära 2 korona. A kormány programmja. Ismét új felelős kormányunk van. Isten tudja hányadik csak a háború kitörésétől is ! És ki tudná megmondani, hogy meddig állhat majd az ország kor- mányrudjánál. Nálunk ugyanis államtitkárokat reggelizik, kormányokat ebédel és minisztereket vacsorái a politikai világ. így eshetett meg, hogy a kiegyezéstől 1914-% 17 miniszterelnöke volt Magyarországnak és 110-nél több politikusunk ült miniszteri székben, de úgy, hogy ez idő alatt 210-nél j többször esett tárca csere. Világos ebből, hogy egy egy miniszterség átlagos ideje nem üti meg a kilenc hónapot sem. A háború és különösen a forradalmak óta még nagyobb étvággyal eszi politikai világunk a minisztereket és kormányokat. Jöhet pálunk valamely kormány a legszebb programmal; lehetnek az új miniszternek gyönyörű tervei; hozzáfoghatnak a komoly munkához nagy kedvvel, nemes törekvéssel : az mind semmi . ’. . Elég egy-egy elejtett szó és rögtön a fejét követeli egyik, vagy másik párt. Elég egy kis kő, amelyben nem megbotlik, hanem amely miatt el is esik. . . Itt van mindjárt az uj kormány. Bemutatkozása után nem értjük, miért mentek el Telekiék. Hiszen a Bethlen programmja úgyszólván teljesen ugyanaz, ami az előbbi minisztériumé volt. Legfeljebb talán az a különbség, hogy Bethlen erélyesebbnek ígérkezik. A hangja legalább ezt engedi sejtetni. Nagy kérdés azonban, hogy módjában lesz-e kifejthetni az erélyt. Vájjon nem fognak-e gáncsot vetni őneki is azok, akik minden gyökeres újítástól irtóznak s miniden ilyen törekvés ellen a legkonokabb kitariással küzdenek. Hiszen már ott tartunk, hogy sokunknak fejében ott van a gondolata Telekit nem a IV. Károly látogatása buktatta meg, hanem a mozirendelet komoly végrehajtása . . . Bármiként legyen is a dolog, minden becsületes magyar léleknek szent kötelessége, hogy a Bethlen-kormány helyzetét ne súlyosbítsa. Hiszen tervei, amelyeket tegnap körvonalazott a nemzetgyűlés előtt,' egytől-egyig lelkünkből-lelkedzett gondolatok. A rombolás megfékezése, a középosztály megerősítése gazdasági utón, becsületes közművelődési politika, küzdelem a demagógia ellen, a választójogi és köz- igazgatási reform, a főrendiház reformja, a földreform végleges megoldása, a zsidókérdés, pénzügyi helyzetünk javítása, a szabadtorgalom megteremtése, a munkás- biztosító reformja stb. stb. — mind oly dolgok, amelyekről csak egy lehet a vélemény: ugyanaz, ami a kormányé. A részletkérdések .elintézhetők kormány-buktatás nélkül is. Álljon tehát az alkotó munka szolgálatába minden becsületes magyar ember. Akkor még lehet belőlünk valami. Külöftben — nem. Tallózás «oláh»~földről. ii. (Befejező rész.) A megszállott területeken megjelenő újságokból pedig a következőket böngésszük ki: A megszállott területek oláhsága még mindig élénken foglalkozik Károly király budapesti útjával. Mielőtt az ezirányu újsághírekre térnénk, megemlítjük, hogy abban a pillanatban, mikor Károly király Magyarország földjére lépett, az oláhok rögtön kivonták Erdélyből az erdélyiekből álló katonaságot s mindenütt királyságbeli csapatokkal váltották fel azokat. Nagyváradot, Szatmári és Aradot pedig megerősítették. A Bukaresti Újság szerint a csehszlovák köztársaság kormánya Károly király utazása alkalmával ,igen erősen hangsúlyozza a jövőre való óvóintézkedések. szükségességét. Garanciákat kér, melyek között első lenne a magyar nemzeti hadsereg leszerelése, majd egy kis határkiigazitás a szomszéd államok javára. «Megjósolhatjuk — írja a lap —, hogy a kis antantunk már majdnem kútba esett tervét Benes ismét teljes erővel fogja felkarolni és Take Jonescuval együtt meg is fogják valósítani. Ilyenformán a király kalandja igen fontos külpolitikai eredménnyel fog lezáródni. Ennek valószínűsége annál is inkább kézenfekvő, miután Károly távozásakor nem irta alá a lemondó okiratot.» Erdély valószínűen külön minisztériumot kap. A Bukaresti Újság vezércikkben foglalkozik az erdélyi minisztérium visszaállításával. «Belátták végre — mondja a cikkíró — hogy ez országrészek sorsát nem lehet örökös kísérletezések kockajátékára tenni; belátták azt, hogy a háború és forradalmi változások idején talán természetes rendkívüli intézkedések és intézmények, ma már kivétel nélkül életképtelenek, csak bénítólag hatnak a csatolt országrészek politikai és gazdasági fejlődésére ... Ma már azok az okok, amelyek Erdély magyarságát a passzivitás meddő álláspontjára kényszerítették, nagyrészt megszűntek . . . Az erdélyi magyarság arra törekszik, hogy mennél nagyobb tért hódítson magának Románia belső és külső politikájának intézésében. Az erdélyi minisztérium szervezésével reméljük: a kormány tekintetbe veszi, hogy az eddigi kísérletek csődöt mondtak s ezt a fontos tanulságot hasznosítani fogja mindama politikai és gazdasági intézményeknél, amelyeket ezután fog a konszolidáció érdekében létrehozni. Mert a magyar nem holt anyag, mely akaratlanul tűri, hogy avatott vagy avatatlan kezek tetszésük TÁRCZA. Valamit a színházról. Olvasva az «Egri Népújság» 15-diki pénteki számában levő színházi kritika eme szavait: «... de meg is kapta a közönség, amit keresett!» stb., egy érdekes (ennél sokkal jobb) eset jut eszembe. Mert hiszen még az sohasem volt rossz, ha ki-ki megtalálja, amit keres. Valószínű ugyanis, hogy a közönség legnagyobb része nem is keresett a «Hejehuja báróban» többet, mint amit talált. Sokkal bosszantóbb azonban, ha az ember nem találja meg, amit keresett. . Az alábbi eset példa erre. Tavaly történt. Az újság és a szinlapok egy új, szenzációs darabot hirdettek, melyet a cenzúra rendelet értelmében csak felnőttek nézhetnek meg. A pikantériáért rajongó tömeg, (amelynek legalább 12—14 százalékát bizonytalan korú, de 15 éves bakfisnak öltözött leánykák adták,) valami különös inyenc- darabot sejtve, zsúfolásig megtöltötte a színházat. Szinte a falakon keresztül akartak látni azok, akik künn rekedtek, akiknek már hely se jutott. Én is ott voltam. (Hogy miért? Gondoljon ki-ki, amit akar, — biz’ én még se vallók — de ott voltam.) Szinte látni lehetett az arcokon a feszült várakozást. Csak úgy csillogott a szeme a közönség legnagyobb részének: Na, most valami új! ... valami még eddig nem látott, nem hallott nagyszerűség! A szájak szögletébe előre kiült a kéjes, megelégedett mosoly. Megnyílt ajkakkal lesték a függöny felgördültét. Az első sorokban csupa kiváncsi férfi, (hogy egy szó se kerülje ki a fülüket). Előkerültek a színházi csövek, hogy minden pillanatban kéznél legyenek ... és vártak . . . Végre! A zene elhallgat . . . Csend. Halotti csend. A színen szandálos, kibontott hajú, kezdetleges öltözetű fiatal leány .. . Sötét, kopott, elnyűtt ruhába öltözött szomorú asszony . . . Beszélgetnek . .. Első szavaknál ráismerek Noémira a Senki-szigetén. Magamban felujjongva kémlelek körül. Itt-ott meglepett arcok ... Suttognak : «Hiszen ez az Aranyember!' És nézték tovább figyelemmel, komolyan, bár egy kissé megcsalődva. De a nagyobb tömeg még vár feszülten, mosolygó arccal . . . Még vár ! Nehéz, hosszas, lélekbemarkoló jelenetek. A közöríség mosolygó része most már rosszat sejt. Izeg-mozog ... A mosoly eltűnik az ajkakról. Itt-ott elégedetlen morgás; a gukkerek érintetlenül fekszenek régi helyükön. Valahol mellettem csalódottan jegyzi meg valaki: «Bár inkább otthon aludnám!« De hát mindez nem használ s a pikantériáért odafáradt tömegnek végig kellett néznie az Aranyember mélyértelmű, komoly, megható történetét. Mert mindenki végignézte azért. A legtöbb csalódottan, de végignézte, — ha már fizetett! (No meg szégyen is lett volna elmenni!) . . . S az előadás után a javíthatók egy picikét megjavítva, a javíthatatlanok egy kicsikét megkínozva tértek pihenőre. En akkor — megvallom, — kuncogva mentem i hazafelé, annyira tetszett nékem ez az eset. (Hiába, én már ilyen kárörvendő vagyok !) Bár most is történnének hasonló esetek s a közönség kereső tömege ne azt találja meg, amit keres, hanem ne találja meg azt, amit keres. Többet érnénk vele. —né.
