Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-04-17 / 86. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921 április 17. vasárnap. XXVíIL évf. 86. sz. Slfitvetési dijík postai szállítással i Egész és félévi előBzetést nem fogadunk el. Segged évre 110 E. — Egg hóra 40 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BHEZNAY IMRE. Felelőssze'rkesztő : BÄRSY KÁROLY dr. Szerkesztőség* Eger, Licesufi. SiaáóbiTütal i Líceumi nyoma j. Telelőn nzim íí. Keresztény magyarok! A hazaáruló, nemzetgyil£os újságok ismét, felütik fejüket! Ez ellen minden magyarnak tiltakoznia kell! Vasárnap d. e. fél 11 órakor a városháza nagytermében nagy tiltakozó gyűlés. Beszédet mondanak : Molnár Kálmán dr. jogakadémiai tanár, Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő és Nagy László kisgazda. Saját költeményét szavalja: Ringelkann Béláné. Mindenki legyen ott! A Szociális Missziótársulat elnöksége. A romboló újságok. A keresztény magyar sajtó apostola' P. Bangha, Budapesten és az egész országban az ő megdönthetetlen érveivel és megszánj álhatatiap mennyiségű, kézzelfogható adataival számtalanszor kimutatta már a legnagyobb modern nagyhatalomnak, a sajtónak szerepét a világtörténés- teen. Tudjuk, milyen hatalma van annak a világsajtónak, amelyre a szabadkőművesség és a nemzetközi szociáldemokrácia a nemzetközi zsidóság tőkéjével olyan nagy hatást tudott gyakorolni. Tudjuk, hogy ennek a világtőkánek kezében van nagyrészt a sajtó minden szükséges szerve : a papírgyár, a nyomda, a szociáldemokrata nyomdász és az a erkölcsi felfogásával hasonló felfogást valló kiadó, — amilyen például a legnagyobb angol lapok kiadója Lord Northcliff, akinek erkölcsi felfogásával összefér a legkülönbözőbb politikai pártállású lapok egyidejű kiadása, hogy a közönség minden Ízlésű rétegétől zsebre- vághassa a meg sem számlálható hasznot. Az erkölcsi felfogásnak ugyanez a gyatrasága jellemezte és jellemzi a magyar sajtót szerkesztővel és kiadóval egyaránt; azt a sajtót, mely csekély kivétellel mostanáig idegen kézben volt és amely ma újra megmozdulva, veszélyeztetni akarja mindazt az eredményt, amit aemzetépítő munkánkkal, keserves kemény munkával mostanáig elértünk. Még szinte kevésbbé veszélyes, ha az a sajtó, álarcát levéve nyíltan, dolgozik, mint például a Világ. Olvastuk például néhány évvel ezelőtt a Népszava szerkesztői üzenetében a szegény hadiözvegy számára küldött jőtanácsot: «Ne tanítsa imádkozni gyermekét, mert szociáldemokrata atheista elhunyt férje kilép majd a fekete rámás képből és széttépi annak ártatlan gyermeknek imára kulcsolt kezét, akit. elhunyt apja tilalma ellenére ilyen kicsi korban hazugságra akar tanítani az anyja, amidőn mások tanácsára imádkozni akarja tanítani.« Vagy olvastuk pár év előtt a Nőmunkás e szociáldemokrata lap programrnját a jövő1 asszonya számára: «A múlt asszonya sirt és imádkozott, a jelen asszonya már lázad, a jövő asszony ? ... túl könnyön és imádságon, lobogó fáklyával első lesz .a barrikádon * Azt hisszük, kevésbbé veszélyes e nyilt támadás a kereszténység szelleme allen, mert legalább a jobb érzésüek észreveszik, hogy milyen veszély fenyegeti őket. így írnak e lapok most is ott, ahol hősiességükre nincs nagyobb szükség és ahol számukra nincs cenzúra. Ha Pécsről a «Munkás» cimű szociáldemokrata lap egy-egy száma kezünkbe kerül, hallhatjuk a "hangjukat nyiltan. Hiszen nem írnak másként a nemzeti hadsereg tagjairól, mint — «Horthy betyárokról.» Nem Írnak máskép Csonka-Magyarországról,csak úgy, mintha itt minden becsületes embernek térdig kellene gázolnia az ártatlan ember vérében. Ugyanígy írnak a Bécsben megjelenő magyar szennylapok is. Minap például azt irta az egyik, hogy «a magyar nő- képviselő, Scblachta Margit, egy második Báthory Erzsébet, ki az ártatlanok vérében szeret fürödni. íme, most is, amikor az amnesztia rendelet végre ki akarja szabadítani azt a sok ártatlanul szenvedő szegény kommunistát, deputációt vezetett az igazságügyi miniszterhez, tiltakozva az amnesztia-rendelet ellen.» Az egészből pedig az az igazság, hogy az igazságügy- minisztérium az amnesztia-rendelet végrehajtása körül szükséges társadalmi műn kához kérte a Missziótársulat vidéki szervezeteinek segítségét és a nőképviselő, aki egyúttal missziós nővér is, ennek a munkának a módozatait beszélte meg másodmagával a minisztériumban. Megdöbbennénk, ha minden egyes alkalommal bevilágítani tudnánk a kulisz- szák mögé és kimutathatnánk az elferdítéseket, rágalmakat, túlzásokat, főleg azoknál a lapoknál, amelyek nem nyiltan, de burkoltan, a sorok között támadnak, adva az ártatlant, sőt sokszor az erkölcsbirót: megtévesztve a legintelligensebbeket, a mélyen hivőket és a lelkűk mélyéből nemzeti érzésüeket is. Milyen tanulmány lenne pár évr» visszamenően összeállítani ezeknek az u. n. «polgári lapoknak» Pál-fordulásait rendszerváltozások idején. Milyen dicsőítő vezércikkek következtek egymásután: a háborúról, majd a békéről, a német szövetségesről, majd az ántántról, a militárizmusről, majd a világ legszánalmasabb hadügyminiszteréről, akinek az öt világrész kacagja a jelszavát: »Nem akarok több katonát látni!» Jöttek a himnuszok és balladák Károlyi Mihály- ről, épp, úgy, mint később Kun Béláról és mindez nem akadályozta meg őket abban, hogy nemsokára épp így dicsőíthessék az ellenforradalmat és nemzeti színűre fessenek át minden, eddig vörös színben pompázó vezércikket. Veszedelmesnek látjuk ennek a bűnös sajtónak nyilt, vagy burkolt támadását épp’ úgy, mint megalkuvó gyöngesé- gét. Ez a sajtó mérgezte meg közszellemünket, közlelkiismeretünket, mert elleni- állás nélkül szivárgott bele a munkában agyonhajszolt magyar társadalom agyába, szivébe, meggyőződésébe, erkölcsi fölfogásába______ A Tcrülctvédő Liga és a Move tagjait ezúton értesítem, hogy ma délelőtt fél 11 órakor a Városháza nagytermében gyűlés lesz, melynek tárgya és célja a romboló irányú sajtó elleni küzdelem. Kérem a tagokat, hogy minél nagyobb számban valő megjelenésükkel a hozandó határozatait súlyát fokozni szíveskedjenek. Az Elnökség. Kép Orosz-Szibériából. Szabari Kálmán, egri polgár, hat esztendeig ette a hadifogság keserű kenyerét. Bejárta Kelet-Ázsiát, Szibériát. Hányattatásai közben jól felhasználta az időt: látott, tapasztalt, okult. Naplót vezetett s ebből a naplóból közlünk alább néhány érdekes adatat. Tanulságos adatok ezek. Beszédesen bizonyítják, hová jut az a nép, mely letér a rend, törvény, jog- és tekintélybsztelet útjáról. Ékes tanulságai ezek az adatok annak, miképen «váltotta meg» a forradalom a szerencsétlen orosz népet. Az összeállítás az élelmiszerek, ruha- neműek és más közszükségleti cikkek árainak fokozatos emelkedését tünteti föl évek szerint.1914. 1 font fehér kenyér 2 kopek. (A «Ru- bel»-t általában 2 koronájával, a «kopek*- et 2 fillérrel számítva.) 1 font barna kenyér 1 kopek. 1 font. rizs 5 kopek. 1 font kockacukor 12 kopek. 1 liter tej 5 kopek. 1 font marhahús 6 kopek. 1 font szalonna 7 kopek. 2 font krumpli 1 kopek. 1 kalap 1 rubel. 1 nadrág 80 kopek. 1 pár cipő 3 rubel. 1 zsebkendő 4 kopek. 100 darab cigaretta 5 kopek. 1 font dohány 20 kopek. 1 doboz gyújtó 1 kopek. 1 font mosdószappan 10 kopek. Nagyjában ezek az árak voltak 1915- ben is. 1916. ^ 1916 ban az árak következőképen alakulnak: 1 font fehér kenyér 40 kopek. 1 font barna kenyér 20 kopek. 1 font rizs 60 kopek. 1 font kockacukor 60 kopek. 1 liter tej 25 kopek. 1 font marhahús 1 rubel. 1 font szalonna 60 kopek. 1 font krumpli 20 kopek. 1 kalap 2 rubel. 1 nadrág 110 rubel. 1 pár cipő 5 rubel. 1 zsebkendő 20 kopek. 10 darab cigaretta 2 kopek. 1 font dohány 1 rubel. 1 skatulya gyűjtő 7 kopek. 1 font mosdószappan 85 kopek. 1 borotva 6 rubel. Erről az évről megállapítja Szabari Kálmán, hogy a mi (magyar-osztrák) pénzünkért nem akartak adni semmit. A hazulról kapott 50 koronáért 10 rubelt kapott. Valőszinűleg összefüggésben van ez a Bruszilov-offenziva sikereivel, a román hadüzenettel, AmeriKának a középponti hatalmaktól való elfordulásával s általában a központi hatalmak hadihelyzetének fokozatos rosszabbodásával. 1917. 1 font fehér kenyér 85 kopek. 1 font barna kenyér 65 kopek. 1 font rizs l'2ü rubel. 1 font kockacukor 1 20 rubel. 1 liter tej 50 kopek. 1 font marhahús 2 rubel. 1 font szalonna 120 rubel. 1 font krumpli 40 kopek. 1 kalap 8 rubel. 1 nadrág 25 rubel. 1 pár cipő 15 rubel. 1 zsebkendő 40 kopek. 1 darab cigaretta 2 kopek. 1 font dohány 2 rubel. 1 skatulya gyűjtő 12 kopek. 1 font mosdószappan 180 rubel. 1 borotva 12 rubel. Amint látjuk, 1914-től 1917-ig az árak körülbelül olyan arányban — sőt talán még mérsékeltebben — emelkedtek, mint nálunk, Magyarországon.
