Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-04-12 / 81. szám

Ära 2 korona. Eger, 1921. április 12. kedd. XXVili. évf. 81. S2. méujm Előfizetési dijak postai szállítással i egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negged évre 120 &. — Egg hóra 45 K. ­POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: EBEZNAY IM.EE. Felelősszerkesztő: BARSY KÄHOLY dr. Szerkesztőségi Eger, Licentu. Kiadóhivatali Líceumi ngomefa. Telefon szám 11. Egészséges törzs, beteg fej. Ki ne emlékeznék azokra a már­ványba vésendő szavakra, melyeket a kormányzó mondott, mikor csapatai élén 1919 őszén Budapestre bevonult? És ki ne emlékeznék a háború alatti és a forradalmi Budapestre? A háború utolsó éveiben Budapestről indult a for radalmi métely, innen terjesztették azokat a röpiratokat, melyek arra biztatták a katonákat: legyenek hűtlenek esküjük­höz, tagadják meg az engedelmességet. Itt volt a vezérkara annak a szervezett hadjáratnak, mely lassankint megfosztotta ellenállóképességétől a nemzetet, aláásta önbizalmát, megrendítette benne a kitar­tást. A forradalmat voltaképen a buda­pesti csőcserék csinálta. A városligeti laintáslegények, jasszok, stricik, szökött katonák lettek a szabadság őszirózsás «hősei.» Budapest parancsolt és a vidék engedelmeskedett. A budapesti sajtó dik­tált és a vidék mondotta utána a leckét. Jól mondja egyik kiváló nemzetgaz- dász, hogy a modern nagyvárosok a civi­lizáció vízfejei. — Különösen Budapestre szól ez. Ennyire egészségtelen centralizáció sehol a világon nincs. Németországban Berlin mellett Köln, Hamburg, München és még számos metropolis egyenrangú tényezők. Olaszország közhangulatát Ró­mával csaknem egyenrangúan képviselik: Venezia, Milánó, Firenze. A világ Párisa, hasonlítható talán némileg Budapesthez, avval a különbséggel, hogy Páris óriási idegenlátogatottsága mellett is sovén fran­cia és nemzeti. A liberális kormányok minden kul­turális, művészeti, ipari, kereskedelmi for­galomnak Budapestet tették középpontjává. Budapest egészségtelenül, aránytalanul fejlődött. Óriási fogyasztó központtá nőtte ki magát. Mint egy nagy csatornába, ide ömlöttek be a vidék könnyű fajsúlyú, ké­tes exisztenciájú elemei. A főváros könnyű életmódja, szórakozásai csábították azo­kat, kiknek a komoly munka sohasem volt kenyerük. Lassankint aztán kifejlő­dött egy bizonyos fővárosi rasze, egy kü­lön nyelv, egy, a magyar lélekkel semmi közösséget nem valló, könnyen ide-oda rángatható, mindenre kapható budapesti species. Hiába lüktetett a vidék szíve egészsé­gesen. Az egészséges vér fertőzve került vissza a beteg agyból. Szerencsétlensé­günkre, a vidéknek semmi, de semmi szer­vezettsége nem volt. A budapesti ochlok- rácia handabandáival szemben nem tud­tunk erőt és ellentállást tanúsítani, nem tudtuk visszaszorítani oda, ahová való: a csatornába. Az ország ezer és ezer köz­sége é^ városa némán, fogcsikorgatva volt kénytelen tűrni, hogy semmiházi kalan­dorok packázzanak vele. Elmúlt a forradalom réme. És Buda­pest, úgy látszik, nem tanúit. A legutóbbi királylátogatás alkalmával tűnt ki,mennyire idegen tőlünk a fővárosi tömeggondolko­dás, mennyire nem egy Budapest és az ország. Hogy miképpen oldassák meg a ki­rálykérdés, arra nézve eltérők lehetnek a vélemények ; de hogy úgy és olyan hangon ezt nem szabad tárgyalni, mint ahogy azt a budapesti sajtó egy része, mely hű ki­fejezője a romlott fővárosi szellemnek, megtette, az bizonyos. Sajnos, azt kell hinnünk, hogy a nemzetgyűlésbe, annak egyes frakcióiba is beférkózött a miazrnás fővárosi tömeg- észjárás. Hevesvármegye szabadokíatása. Vármegyénk szabadoktatási bizott­sága igen népes gyűlést tartott szombaton d. u. 5 órakor, a vármegyeház nagyter­mében Nagy János dr. elnöklésével. A gyűlésen, mely egyúttal beszámoló is volt a bizottság téli működéséről, Pályi Sán­dor, az Orsz. Szabadokt. Tanács titkára is részt vett. Elsősorban Rusztek Károly, kir. tan- felügyelő ismertette a bizottság nemzet­mentő munkásságát. Az egri és gyöngyösi társadalmi egyesületek ilyenfajta, nagy­arányú munkásságát nem számítva, mint­egy másfélszáz előadást tartottak a nép­művelés céljából vármegyénk területén. És ez a szám bizonyára többszörösen na­gyobb lett volna, ha nem akadály a fűtő­anyag hiánya. Egerben ezenkívül a mun­kásgimnázium is megkezdette működését a város és a kormány nagyarányú támo­TARCZA. A földgáz a polgári életben. A fátlanná, szenetlenné vált Csonka- Magyarországra beláthatatlan áldás for­rása lesz a földgáz. Ne gondolja azonban senki sem, hogy a földgáz használata a polgári életben, hogy is mondjam csak, fenékig tejfel. Van savója is bőven. Erdélyi lakos ko­romban elég alkalmam volt e kérdést megismerni. Két községben figyeltem meg a fúrásokat: Nagysároso?i és Bázmán; előbbi helyen dombtetőn, utóbbin a báznai gyógyvizek völgyében. Báznán megtör­tént az a furcsáság, hogy az egyik kút fúrása alkalmával az egész apparátus hir­telen eltűnt a feneketlen mélységben és ma egy szépvizű tavacska mutatja a fúró torony helyét. Nagysároson pedig már húsz milliócskát ölt a fúrásba a «Deutsche Bankverein« anélkül, hogy jövedelme csak egy rézkrajcár is lenne. A báznai is, ez is egyébiránt dúsan ontja a földalatti nagyhatalmat, a Methánt (CH«) és gyára­kat hajt, világít, fűi, főz. Legnagyobb hátránya ma még, hogy az ember teljesen nem tudta hatalmába keríteni. Gyakoriak, majdnem mindenna­posak a robbanásból eredő szerencsétlen­ségek. 1918-ban pl. Medgyesen a barátok kolostorában egy rövidzárlat és csőszivár­gás összetalálkozása oly óriási robbanást okozott, mely az évszázados kolostor min­den csontját megropogtatta, egy szárnyát összetörte, ablakait bezúzta, kitűnően be­állított házi ipartelepöknek minden gépét tönkretette és hét szerzetest annyira ösz- szeégetett, hogy egy belehalt, a többi hat pedig hónapokig volt a kórházban. Ami a fűtést illeti, alapjában nagy­szerű kényelmet nyújt. Egy csapot félig elfordítunk a kályha ajtajában, azután egy hosszú fidibuszt oda tartunk a lángzóhoz és be van gyújtva aprófa, gyantaszelet, ujságpapir, fűvogatás stb. nélkül és félóra múlva, akár gőzfürdőben lennénk, olyan kellemes a szoba levegője. Hanem a me­lódiája ennek a kényelemnek, — nohát az idegbontó, amig meg nem szokjuk. Akár a pokolbeli Behemót bömbölését hallanánk, amint a vaskályhában ég a láng. De ha megszoktuk és a száraz, túlságosan meleg I levegőt kibírjuk gutaütés nélkül: pipára j gyújthatunk, elalhatunk, álmodhatunk mel- | lette. Okos ember különben éjjelre elzárja a lángzót. Éppen ilyen a vaskonyha is Ha a családfő maga kezeli a csapokat kémény ajtó kulcsokkal (föltéve, hogy a kármán tyús csőkapcsolás nem engedi szivárogó az alvilág lehelletét): akkor nincs baj Megfő a leves, a főzelék; megsül a pe csenye, tészta; megmelegszik a fürdővíz De ha ... No akkor baj van. Vendéglők ben a pleno titulo közönségre nem is bízzák a csapok kezelését; mindig a szobaasszony gyújtja meg a kályhát és ő is oltja el. — Hiszen csak képzeljünk is el egy kártyafalu, Rabitz-os hotelt gáz­robbanással ! A fejlesztett meleg hátránya a szá­razság s a nagy légmozgás következté­ben felkavart szobapor és bacillus-milliárd, melyet azonban meg lehet szokni. Újabban légfűtés módjára, központi berendezéssel hárítják el a bömbölést, a robbanás veszélyét, a száraz levegőt és

Next

/
Thumbnails
Contents