Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-04-10 / 80. szám

Ära 2 korona.

XÍVili. évf. 80. sz.

Eger, 1921, április 10. vasárnap.

Előfizetési dijak postai szállítással;

Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el Főszerkesztő: BREZNÄY IMRE.

Negyedévre 120 K. - Egg hóra 45 K. - Felelősszerkesztő: BÄRSY KÁROLY dr.

I Szerkesztőségs Eger, Líceum. Eiadébivnta! t Líceumi ngomdi. Telefou szám 11,

Á király hazajövetelének rejtelmei.

Az események, a történetek, melyek előttünk játszódnak le, világosak, de az okok, az események rűgói rendesen titkosak, a beavatatlanok előtt el vannak rejtve. Ezért nem tudjuk sokszor megérteni az eseményeket.

A király itthon volt, fent járt Budán, tíz napig Szombathelyen tartózkodott. Itteni híveit, az úgynevezett karlistákat jövetele egészen meglepte. Biztos forrásból tudjuk, hogy nem is sejtették a király jövetelét, sőt kizártnak tartották, mert tudomásuk volt arról, hogy igen magas helyről még februárban tájékoztatták a királyt, hogy az ország érdekét, a nemzet életét veszélyeztetné hazatérése. Mégis hazajött, azután koronás királyt megillető méltósággal, a nemzet becsületét tartva szem előtt, tárgyaltak vele a hivatalos tényezők és királyt megillető kísérettel hagyta el újra az országot.

Ezek történtek a nyilt színen. De a színfalak között mik történtek, kik és mit akartak ezzel elérni ? Ezt még homály födi. De valami már Párisból napvilágra került. Virágvasárnapján Párisban egyik nagy bankárnál nagy ebéd volt. Jelen voltak a pármai hercegek, francia előkelők, politikusok, diplomaták és három magyar- országi bankár. Az ebédről a szálak Pranginsba, Károly király tartózkodási helyére vezettek. Figyelmeztették a királyt, hogy ne hallgasson magyarországi tanácsadóira, akik visszajövetelének későbbi időkre való elhalasztását akarják. Ellenkezően, arról biztosították, hogy Magyar- országon tárt karokkal fogadják, Francia- ország sem emel kifogást, sőt a kisantantot is leszereli.

Mit akartak ezzel elérni ezek az idedegen és részben Magyarországból való kapitalisták ?

Ha sikerül Károly királynak a trónt elfoglalni, akkor vége a keresztény irányzatnak és jön újra a malaclopó köpönyeg: a demokrata, — a liberális éra. Ha nem sikerül és a kisantánt megszállja Magyar- országot, akkor szintén vége a keresztény, nemzeti iránynak és jön a radikális, demokrata, szociálista irány megint, amelynek ágenseit: Linderóket, Lovásziókat,

Juhász Nagy Sándorékat, az emigránsokat készenlétben tartják a csehek, szer- bek, románok. A Benes által ránk erőszakolni akart demokratikus szellem és köztársaság ekkor majd újra felvirrad. .

De mindenekfelett zavart akartak kelteni ebbén az országban, meiy a gazdasági bajokból már kezdett kiemelkedni. Pénzünk javulása a zavarban megakadt volna, a vagyonváltság meg elmaradt volna. Pénzünk javulása zavarja a külföldi kapitálisták számításait, a vagyonváltság pedig a magyarországi kapitális- t-ákat nyugtalanítja. Ezek még mindenütt nyertek, ahol a nemzet veszített. Nyertek ; a háborún, nyertek a két forradalmon,

: nyertek volna ebben az új zavarosban is,

I melyet előkészítettek, melyben a nemzet I esetleg elpusztult volna.

Valami zavart mégis elértek; kormányválság van, a nemzetgyűlést elnapolták, a pártok hajbakapnak egymással a királykérdés miatt, a nemzetgyűlést szidják, szétverni akarják. Ez kell nekik ! A pénzügyi javaslatok így el lesznek halasztva, a vagyonváltság is lekerül a napirendről, választási harcokban verekszik egymással a magyar. — ők pedig, mint mindég, most is megtalálják a számítá- | saikat.

A kapitalisták, a nagy pénzemberek

így játszanak királyokkal, munkásokkal, háborúval, forradalommal, pártokkal, nemzetekkel és népekkel és a játékban trónok dűlnek, országok pusztulnak, népek rongyosodnak, de ők — mindig nyernek.

Az események mögött ezek a titkos kezek keverik a kártyát és mi ahelyett, hogy reá ütnénk alaposat, hát egymásnak megyünk, vagy fejjel a falnak. n.

Késő bánat. . .

Minden virágos beszédnél, minden hangzatos szó- és gondolatfüzés- nél jobban beszél az élet. Rz életből mondjuk el a következő tanulságos esetet:

A pétervásári járásban roppant nagykiterjedésű erdőségei vannak a Károlyi- uradalomnak. Rengeteg fát termeltek ezekből az erdőkből az ősz és tél folyamán s a munkások részre dolgoztak. Felében végezték a vágást és harmadában a fuvarozást. Annyit jelentett ez a «rész», hogy ha valaki 6 köbméternyi fát vágott ki egy nap, abból három méter az övé lett. Tiz napi munkával 30 métert, 20 napival 60 métert s 30 nap alatt 90 köbm. fát keresett. Hasonlókép volt a fuvarozás utáni járandóság is, de itt csak minden harmadik méter lett a fuvarosé.

Ez már magában is igen nagy jövedelmet jelentett a munkásoknak, de még busásabb lett a — roppant fainség miatt, amelynek kihasználásához, sajnog, az egyszerű magyar nép is nagyon ért. Megtanulta a háború alatt. így azután nem adta el a fát, hanem az udvarán raktározta. Párád környékén úgyszólván minden község egy-egy nagy faraktár. Minden gazda udvarán 40—50—100—200 kbmóter tűzifa van.

TÁRCZA.

Eger város múltjából.

Ä kaloda és egyéb büntetések.

Az elmúlt korszakok büntetései között, a kisebb vétségek megtorlására, leginkább a kaloda és a botbüntetás játszotta a főszerepet. Egyebütt, de nálunk Magyar- országon is, ismeretes még a szégyenvas, a szégyenpad fogalma is. Egy alsófehér- megyei falu protestáns templomában ma is megvan együtt mind a kettő. S hogy a büntetési eszközök használata nemcsak e községre szorítkozott, ezt néhány, múzeumainkban fennmaradt szégyenobjektum bizonyítja. Nálunk úgyszólván siettek megsemmisíteni e régi igazságszolgáltatási emléket. Nem úgy, mint pl. Olaszországban, ahol igen sok kisebb városban mutogatják még ma is eredeti helyükön a szégyenkövet, szógyenpadot, kalodát, stb. így voltunk a botbüntetéssel is, amit valósággal szerettünk volna letagadni! Most a «művelt» nyugat után ismét felújítottuk.

A régi Egernek is volt kalodája, amely nyilvános téren, a piacon volt elhelyezve. Két erős cölöpre volt erősítve és három lyukkal ellátva. Az elitéit a lyukak egyikén a fejét, a másik kettőn karjait dugta keresztül s így volt <pellen- gérre» — hiszen ma is mondják — kiállítva. Az elitéltre a büntetés egész

tartama alatt hajdúk ügyeltek fel; ők tartották távol a kalodától a bámészkodókat is, kik kíváncsian s gyakran eléggé nem titkolt kárörömmel gyűltek a delikvens köré. Ha valami notórius tolvaj, vagy káromkodó, izgága, veszekedő marakodó természetű került a kalodába, a szerencsétlennek nem csak ezt kellett türelemmel elviselnie, de nem igen maradt el a spontán megnyilvánuló népitélet sem: a szitkok áradata, egy-egy maradhatős, vagy kevésbbé maradhatős «sercintés». Viszont máskor a részvét hangjai voltak hallhatók a tömegben, amikor .epés megjegyzések hangzottak el az úriszék ellen.

A kalodábazárást rendszerint botbüntetés követte. Ezt is nyilvánosan, a város piacán, tömeg előtt hajtották végre. A botozáshoz szükséges «több rendbeli páltzá- kat» a tárkányi és baktai erdőkből szerezték be. Legjobban a somfa és a mogyorófa hajtásai feleltek meg e célnak.

Az alább következő ítéletek érdekesen világítanak rá a régi idők igazságtevésére, amelynek igen sokszor nagyobb javítóereje volt, mint a mai modern kor kényelmes fogházainak, vagy javító-nevelésének.

Álljon itt egy pár ilyenféle ítélet a régi időkből:

1. Fényítő ítélet 1719-ből. «Mivelhogy Horváth István nevű személy egy néhány rendbéli Szőlőgazdáknak szőlleikbül Szőlő; vesszeiknek alattomban való elhordását, ! egynéhány Szölőfirteknek és bizonyos

* számú csomó dohánynak ellopását maga | élő nyelvével az tettes Tanáts előtt megh í vallotta, mely lopásáért törvény szerint jóllehet nagyobb büntetést érdemlene, mindazonáltal ebbeli cselekedetének jutalmát, hogy elvehesse, másoknak példájára nézve, vasárnapon tíz órákkor a Város Piarcán való kalodába betétetik, nyakára egy csomó Szőlővesző fiiggesztetik. Délután a kalodából kivétetvén, 40 Páltzák ütésekre megh büntettetik, az városból prokubáltatik».

2. ítéletek káromkodás miatt, a) «1827. Esztendei Július 25,-éu a Mlgos Egri Érsekség részéről Egerben folytatva tartatott Űri Törvény Széken. Végeztetett. Jóllehet, hogy Egri lakos Ferder Ignátz Szűts legény az ellene feladott nagyobb káromkodásra nézve magát azzal mentegetné, hogy akkor nagyon részeg lővén, mind azokra nem emlékezik, amik ellene feladattattak, mivel azonban már hasonló nagyobb káromkodásért máskor is fe- nyítve volt, s most is az ellene állított tanúknak, jelesen pedig Snec Györgynó háziasszonyának és Volszky Valentin Tanuló Iffiúnak hiteles vallástételeikből nyilván kivilágosodna, hogy mind a mellett is, hogy józan korában igen jő ember volna, mégis azon egy néhány napok alatt míg Snec Györgynénél zsellérkedett, ha