Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-04-08 / 78. szám
Ára 2 korona. Eger, 1921. április 8. péntek. XXVIII. évf. 78. sz. ■BiffiBaieíéai dijak postai szállítással; Sgész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Hegyed évre 120 K. — Bgg hóra 45 K, — POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BBEZNAY IMHE. Felelősszerkesztő: BÄRSY KÄBOLY dr. ■Szerkesztőség? Eger, Líceum. Kiadóhivatal? Líceumi ngomda. Telefon szám 11, Közéletünk napfogyatkozása. (bi.) Az éltető nap elé lassacskán odasompolyog a hideg, az élettelen hold . . . és árnyékát ráveti a földre, amelyen egy kis időre szürkület, sőt csaknem éjszaka áll be. Az Isten napja behunyta szemét és minden teremtett állat éjszakai pihenőre készül. A virágok kelyhe becsukódik, a baromfiak elülnek, az igavonó marhák tanácstalanul bámulnak és megáll a munka . . . Valahogy eszünkbe jut erről a mi nyomorúságos politikai életünk, amelybe — mint természetes — a közéletnek minden nyilvánulása beletartozik. A közéletnek pedig ragyogó napja az önzetlenség. Mióta csak társaságban él az emberiség, tulajdonkép folyton sz önfeláldozást, a másokért való lemondást gyakorolja és a közösségért dolgozik. S minél nagyobb volt a lemonuás; minél kitartóbb volt az áldozatos munkálkodás valamely korban és valamely népnél; annál nagyobb volt annak a kornak fejlődése, annál jobban boldogult az a nép. Hiszen az állam alapja, a család, csupa ilyen áldozat az édes anya, az apa, a testvér, vagy később a hálás gyermek részéről. És nem boldogul az a család, Isten áldása nincs azon a családon, ahol nem ismerik a családért való becsületes munkát, a vérségi kötelékért való lemondást. Szakasztott igy vagyunk az állami l életben is, amelynek legfőbb termékenyí- { tője, amelynek éltető napja az önfeláldozás, a közösségért való munkálkodás, a j köz érdekeiért való lemondás; egyszóval az önzetlenség. Sajnos, a közélet e ragyogó napja elé odatolakodott a rideg önzés ... A meleg nap éltet fakasztó sugarának útjába állott a hideg hold; az élet útját átszelte a rideg halál. Önzők lettünk. Hidegszívűek. Mindnyájan csak a magunk hasznát keressük. Egyikünk sem törődik vele, hogy mi lesz a más’k emberrel. . . Minden ember csak a maga nótáját fújja: az önzés, az önérdek nótáját. És közéletünkre lassankint ráborult az éjszaka. Nem az az éjszaka, amely pihenést ad, hogy másnap új erővel láthassunk a munkához. Nem az, hanem a nap- fogyatkozás éjszakája. Az élet virágai — az erkölcsös, sze- lid élvezetek — bezárták kelyhüket ős csüggedt fejjel szomorkodnak. Úgyszólván teljesen megállott a munka, amelyet nem a saját édes énünkért kellene kiverejtő- keznünk/ Nem akarjuk ismerni a lemondást, csak a tülekedést; nem akarunk adni, csupán kapni; nem nyújtunk áldozatot, de másoktól azt követelünk. Ez a mai leromlott élet képe. A politikában mindenki vezérsőgre törekszik s épen azért nincs valódi vezér. Mindenki érvényesülni akar s épen azért senkinek sem lehetnek maradandó sikerei, de van a köznek roppant kára. A termelő csak az adás vétel kényszerű törvényeinek hatása alatt engedett túlzott áraiból. Az iparos még mindig úgy fizetteti munkáját, mintha az élelmezési piac téli árai szilárdan állanának. A kereskedő is minden erejét megfeszíti, hogy csak egy napig is hullámtörője legyen az olcsóbbo- dási áramlatnak. ... Ez nem maradhat így. A közélet e napfogyatkozásának véget kell érnie, még pedig minél hamarább. Az önzés rideg holdja már nern sokáig állhat az önzetlenség verőfényes sugarának útjában. És ismét napfényes, ismét derűs lesz az életünk, ha kezdjük megszokni a lemondást, ha belevisszük életünkbe az önzetlenséget. Emléket a vörös uralom áldozatainak. . . . Sző volt róla már a városi közgyűlésen is. Van annak már egy félesztendeje. Tudomásunk szerint azonban eddig még semmi nem történt. Sőt ma már a feledés homálya kezdi eltakarni a magyarságukért meghaltak emlékét. A vértanú hősök hozzátartozóin kivfil talán már senki nem is tudja, mi történt 1919. május 3-án, hajnalban a Tihamér-állomás- nál, egy-két napra rá a törvényszék mellett, a Nagytemplom mögött ? TARCZA. Eger város múltjából. — Színészek Egerben 80 évvel ezelőtt. — I. Specz József egri és pesti patikus 1810. táján megvásárolta a mai Kaszinó- épületet s gyógyszertárát áthozta a ciszterci (előbb jezouita) rend házból oda, ahol most a Kaszinó-vendéglő étkező-terme van. Ez a Specz igen pénzes ember voit és vállalkozó szellemű is. Ö építtette a Kaszinó nagytermét, a «szálát», hogy legyen olyan helyiség, amelyben bálokat, hangversenyeket, színielőadásokat lehessen tartani. Fia, Specz Vince, lett az örököse, akinek idejében alakult az Egri Kaszinó 1833-ban s mint bérlő az épület első emeletén helyezkedett el; ott, ahol ma is van. így kapott Egerben hajlékot a vándor-színészet kedvezőtlenebb időjárás esetére is, mert addig bizony csak a mai Mzarvas-kaszárnya első emeleti nagytermében tudtak játszani télviz idején. Akkor ugyanis hires-nevezetes vendéglő és szálló volt a «Szarvas», a város falain kívül, a Maklári-kapu mellett. Nyáron sátor alatt, vagy e célra épített bódéban játszottak, még pedig a mai postaépület telkén. A város tulajdona volt ez a hatalmas telek már akkoriban is, de a fő-utcai épület csak a hetvenes évek vége felé épült. Addig egy dísztelen deszkapalánk határolta az útcai vonalát, mely előtt feneketlen volt a sár. Megtörtént, hogy a Püspök-kertben (mai Érsek-kert) szabad ég alatt játszottak, mint pl. 1840-ben júl. 12-én is, mikor a nagyhirű Egressy Gábor, mint vendég «a társaság érdeke iránti szeretetből lépe- föl a Kénytelen király eimü 2 felvonásos színjátékban.» S ekkor - valószínű, hogy , ezért is tartották ott az előadást, — «nézők igen nagy számmal valának.» A nyári szezont június 21-én kezdték meg; július 14-én volt az utolsó előadás és «másnap, július 15-én, a’ szomszéd városba, Miskolczra utaztak.» A társulat, amely akkor idevetődött, *Balla és Ujfalussy vezérletük alatt adta mutatványait.» Egyik legértékesebb tagja volt Nagy János. Jeles színész; a magyar színészetnek valóságos apostola. Nagy János valamikor a pesti szinész- társaság tagja volt s mikor ez meg nem élhetvén az ország fővárosában, feloszlott: egyik töredékét Nagy János vezette vándorpályáján Egeren keresztül Miskolczra. Ez a társaság 1815. jún. 22-én kezdette meg nálunk játékait »Ki-ki a saját háza előtt söpörjön» s a «Béla futása» c. darabokkal. Az előbbi kedvelt egyfelvo- násos vígjáték volt Szomor Mátétól, a másik kétfelvonásos daljáték, melyet Csery Péter fordítotts zenéjét Ruzicska szerzetté Ebben a két darabban hallottak ná lünk a színpadról magyar szót legelőször Hallották pedig a daljátékban Déryné ajkairól, aki akkor már tüneményes éne kesnő volt. Nagy János játszotta az előbbi darabban a patvaristát s neki volt első jelenése. így ő az első hivatásos színész, aki Dobó városában — 1815. jun. 22-én — magyar szót hallatott a színpadon. (Addig Gutsch Adolf német társasága hosszabb ideig játszott Egerben.) De térjünk vissza tárgyunkra, melyet csak azért hagytam félbe, hogy ezt az érdekes tényt fölemlítsem. Bállá és Ujfalussy társasága e három hét alatt tizennégy estén játszott, igazán nagyon változatos műsorral. Vígjátékok: Capriciosa 3 felv. ford. Kovacsóczy (jun. 21.), Enzensdorfi postalegény 3 felv. (jun. 25.), Áruló keztyű 5 felv., Kiss István ford. (jun. 29.), Szerelem és champagnei 5 felv., Gaál Józseftől
