Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-03-24 / 68. szám
2 EGRI í ÉPUJSAG. meg. Ezért Szegeden nyomdát vettek. Átvettek egy filmkölcsönző vállalatot, mely hazafias, erkölcsi és vallási szempontból kifogástalan filmeket fog terjeszteni. Mindkettő kitűnő jövedelmi forrás. Szegeden menekült magyar és sváb gyermekek részére internátust állított fel a Liga. ... A cél: Magyarország területi épségének visszaszerzése. E cél elérésében csak a magunk erejére támaszkodhatunk. Az eredménynek föltétele az akarat. Az akaratot, erős hitet ébren tartani, fejleszteni a magyar társadalomban: ez a Liga legelsőrangú feladata. Megállapítható, hogy a magyar művelt középosztályban a legnagyobb lelkesedéssel, megértéssel találkozik a Liga. Nem mondható azonban ez el a nép szélesebb rétegeiről. A magyar középosztály első kötelessége tehát, hogy a maga műveltségét, nemes felfogását, lelkes idealizmusát átvigye a népbe. Az intelligens elemeknek hivatása és kötelessége, hogy a népnek vezérei legyenek. Ha nem így történik, akkor a romboló, destruktiv elemek állnak a nép élére. A középosztályt megilleti a vezető szerep műveltségénél fogva, mert a műveltség arisztokráciáját kétségbe vonni nem lehet. Ha a művelt középosztály minden egyes alkalommal, amikor csak a ; néppel van dolga, ily irányban próbál hatni a népre, kettős célt érünk el. Biztosítjuk 1) a művelt középosztály vezető szerepét, s ezzel biztosítjuk 2) Magyarország integritását is. Oroszországi állapotok. Levél érkezett Oroszországból egy fogoly magyar tiszttől, aki 1920. május elsejétől 1920. december 16-ig, a levél keltezéséig, túszként le volt tartóztatva. A levélből felsír a nyomor, az elkeseredés, a hazavágyás, amely hatalmas erővel uralja az Oroszországban sinylődőket. Elmondja a fogoly tiszt, hogy az alatt az idő alatt, amíg túsz volt, naponta egyszer kaptak enni. Ez a napi egyszeri evés abból állt, hogy a krumplit azonkó- pen, amint azt a földből kiszedték, beledobálták egy kondorba, néhány dgrm sőt Oroszország nyújt a teknika és kém;a terén fényes lehetőségeket, mert hiszen ott úgyszólván minden tönkre van téve. Oroszország új ráépítésében az oroszlánrész Németországot fogja illetni. Csak ki kell ezt az időt várni. Mióta a hadifogságból visszatérve, itt vagyok, megfeszítetten és fáradhatat tanul dolgoztam, hogy keresethez juthas sak és jövőmet megalapozhassam, miután a háború és annak hatásai számomra oly kedvezőtlen viszonyokat teremtettek. A magammal hozott pénzzel nagyon kellett takarékoskodnom. Oroszországban azzal kerestem pénzt, hogy erőhajtásra berendezett konzervgyári építkezéseket terveztem. Németországban az itt fenálló rossz gazdasági helyzet miatt minden fá radozásom mellett sem tudtam álláshoz jutni. Ennek folytán egy mérnökkel, majd később tőkehiány miatt egy kereskedővel, hármasban, egy kisebb gyufagyár alapi tását határoztuk el, amelynél addig is, mig viszonyaimat rendbehozhattam volna, én lettem volna az üzemvezető. Gyártottam is jól gyűlő, fejekhez való kiváló gyúrmát. óriási testi és szellemi munkámnak, sok küzdelmemnek eredményeként és néhány marék korpát dobtak melléje és úgy került az ssztalra. Az oroszországi árakra vonatkozóan a következő kis statisztikát közöljük a levélből: 1 kg. kenyér 1625 rubel, azaz 4062 K; 1 kg. búza 1750 rubel, azaz 4370 K; 1 kg. sárga kása 2500 rubel, vagyis 6250 K-t tesz ki; 1 kg. vaj 20,000 rubel, azaz 50,000 K; 1 kg. szalonna 15,000 rubel, 37,500 K. Érdekes egy volt orosz hadifogolynak levele, aki pár évig volt Magyar- országon s most küldött levelet Oroszországból. A volt orosz hadifogoly panaszkodik levelében az oroszországi állapotokra. Azt irja, hogy ott tisztességes megélhetést nem lehet szerezni; ott rabolnak, fosztogatnak, de nem dolgoznak. Visszavágyik hozzánk s kijelenti, hogy mihelyt jöhet, vissza is jön. HÍREK. Eger, 1921. március 23. Miniszter a Lipótmezőn. Húsvéti vakációra hazaérkezett képviselőnk beszéli a következő apróságot, mit Hegedűs Lóránt adott elő a Ház folyosóján. — A napokban — kezdte elbeszélését a pénzügyminiszter — soffőrömnek azt az utasítást adtam, hogy vigyen ki engem a Lipőtmezőre. Soffőröm rémülten tekintett rám. Nem akart indúlni. Szinte mondani látszott: azt még megértem, hogy a gazdámnak elment az esze, de hogy saját maga kívánkozik be az elmegyógyintézetbe, az már csakugyan hihetetlen dolog. Erélyes fellépésre volt szükség, hogy elinduljon. — Egyik derék hivatalnokomat látogattam meg, kit az élet nyomasztó gondja s a nehéz megélhetés odajuttattak. Éppen világos pillanatai voltak szegénynek. Elbeszélgettünk. Igazán nem volt semmi nyoma rajta a lelki megrendülésnek. Majd a megélhetési viszonyokra terelődött a szó: — Hála Istennek, mondotta szegény barátom, nem panaszkodhatom, tisztességesen kijövök a fizetésemből. Most vettem észre, hogy csakugyan elmebeteg. Szedelőzködtom, hogy induljak már minden a leghelyesebben rendbejött, egy szállítmány gép is megérkezett már, miközben a gyufagyártmányokra az adón felül oly magas illetékeket szabtak ki, hogy a gyártás emiatt nem fizette ki magát. Ekkor újból temérdek munka szakadt a nyakamba a gépek, a vegyi szerek és berendezés étékesílésével, nehogy miattam bárki is károsodjék. Egyébként az u. n. berendezési tárgyak nagyobb részét hónapokon keresztül tartó nehéz munkával, rossz és fogyatékos szerszámokkal sajátkezűleg állítottam elő. Noha ennyi nehézséget kellett legyőznöm, a dolgot a célnak megfelelően létrehoztam. Sajnos, ez a testi és szellemi erőt fölemésztő sok kitartó munka mind hiábavaló volt! És újra ugyanez a nóta! Most, midőn csak pár napról volt szó, hogy keresethez juthassak, jövőt alapítsak s a nélkülözésnek véglegesen gátat vessek, közbejött a mostani «vis major,» hogy egyelőre újból megkösse a kezemet. Most ugyanis tudtam volna nagyon olcsó eszközökkel néhány kémiai gyártmányt előállítani lakkfestékgyárak részére, amivel nagyon szépen kerestem volna. Emellett a rendelkezéhazafelé. Melegen szorítottam vele kezet. Utolsó kérdése az volt: — Mikor jösz Te is ide ? — Év végére egész bizonyosan, — feleltem meggyőződéssel. * Ä naggcsütörtöki egyházi szertartások rendje. A főtemplomban reggel 8 órakor ünnepélyes nagymise. Glóriakor elnémúlnak a harangok. Mise közben a főpásztor beszenteli a krizmát. Áldozás után 12 szegénynek megmossa a lábát. A cisztercieknél és a Ferenerendiek- nél 8 órakor szentmise. A szervitáknál fél 7-kor zsolozsma, 3/47-kor nagymise. Délután 3 órakor a Ferencrendieknél, fél 4 órakor pedig a főtemplomban és a szervitáknál lamentáció. Áldozatkész házafiság. Besenyőtelek község 2500 koronát, Dormánd község 1300 koronát küldött be a Területvédő Liga céljaira. Bár sok követője akadna a hazafiság e nemes példáinak! Rákosi Jenő 50 éves írói jubileuma Egerben sem marad említés nélkül. Mint már megirtuií, városunk egyik lelkes műkedvelő gárdája április 2 án, 3-án és 4-óa Rákosi Jenő */cía« c. négyfelvonásos víg- játékát adja elő. Ez előadás bevezetője gyanánt Tordai Ányos dr. főgimn. tanár emlékezik meg Rákosi Jenő írói működéséről és érdemeiről. Köszönetnyilvánítás. Kedves jó barátaink és ismerőseink, kik szeretett jó atyánk, Udvardy Gserna László dr. el- húnyta fölött érzőit gyógyíthatatlan fájdalmunkat bármi -módon megnyilatkozott i’észvétükkel enyhíteni igyekeztek, fogadják leghálásabb köszönetünket. Az özvegy és gyermekei. Táuczestély. Az egri Katolikus Legényegylet folyó évi március 28-án, húsvót másodnapján, műsorral egybekötött zártkörű tánczestélyt rendez. Ä Vezérkönyv és Szomorúak Vigasztalója imakönyv fél vászon kötésben még mindig 12 koronáért kapható az Egri Keresztény Sajtószövetkezet könyvkereskedésében. Értesítés. Az Egri Keresztény Sajtószövetkezet (és nem a Budapesti Központi Sajtóváilalat r.-t.) üzletrészei az 1920. évi semre bocsátott nagyobb mennyiségű répacukorból, savakkal való kezelés útján, kémiailag tejcukrot tudtam volna előállítani, amely cikket gyógyszerészeti célokra nagyon keresnek és jól fizetnek. Rövid idő alatt végérvényesen és teljesen rendezhettem volna'éíetviszonyaiinat! Sajnos, ismét megakadtam, mert igazoló írásaim elvesztek s mig Öntől hiteles személyazonossági bizonyítványt nem kaphatok, rendőri felügyelet alatt tétlenül kell élnem. De nem zúgolódom. Elvem: «Az erkölcsnek, a jó akaraterőnek egyszer mégis győznie kell. Bizalommal Istenben mindig előre!» Most is csak oly íáradhatatla* vagyok a munkában, mint eddig voltam, sőt inkább talán még fokozottabb mértékben. Egyébként ma is nagyon szolid életet élek, minden szabad időmet tudományos búvárkodásnak szentelem ás így csak ritkán jutok ahhoz is, hogy egy pár zongoradarabot eljátszhassam . . . A kórt igazolványt bizalommal és mielőbb várva, hálás szívvel vagyok Obernburgban (Am Main) 1921. rnárc. 4-óa szerető öccse: R ... I.»
