Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-03-18 / 63. szám

Ära 2 korona.

Eger, 1921» március 18. péntek. XXV-J.0 ävö 63. sz.

i

___________ ijmii! i i.jnii—n ii "ti .......... 'ni.....rTri....~m----1----------r ----------------m *a postai sssállitássei: I POLITIKAI NAPILAP. I Szerkesztőségi Egerr Lice?

fSsfész és íéiévi «‘iöfisseíést nem fogadunk el. jj Főszerkesztő: BREZNÄY IMRE. | kiadóhivatal» tíceíimi nyomon.

Megged évre 120 K. Bgg dórft 45 K. Felelösszerkcsztő: BÄRSY KÁROLY dr.

14 seasov rsíssa-'a®

Telefon szám 11.

Idézetek a sajtóról.

Tudvalévő, hogy vasárnap a fővárosban nagy, tüntető gyűlések voltak a romboló sajtó ellen s március 15 én ugyancsak ez volt a tárgy a Petőfi szobor körül.

Érdekes, hogy ezt a fontos, a nemzet életébe vágó ügyet legtöbbnyire agyonhallgatják a nemkeresztény lapok. Mintha mit sem jelentene, hogy Budapesten 20-, 50-, vagy 100 ezer emb ír hogyan vélekedik a magyar sajtó szabadosságáról, lélekrontó, mételyező munkájáról.

Helyénvalónak tartjuk,, hogy a magyar nemzeti irányú és keresztény világnézet alapján álló lapok alkalmi cikkeiből idézünk a sajtóra vonatkozóan egyet-mást.

Uj nemzedék:

«Petőfi és Jókai megfordulnának sírjukban, ha tudnák, hogy amit ők a nemzeti sajgóért mondtak és tettek, azt ma a magyarság ellen használják fel az új hon foglalok ; hogy a sajtószabadság nevében kalózoknak, nemzettagadóknak követelnek büntetlenséget s jogot a további nemzet- pusztításra, hogy március idusa nevében ülnek nyeregbe a nemzetköziség apostolai, a tőke bérbajnokai.

Szabadítsuk fel az országot az idegen járom alól, szabadítsuk fel a magyar gondolatot, a magyargyülölők és ország- rombolók igájából, ez az igazi harc a szabadsajtéért. Amit ők akarnak, az a kalózok és tolvajok szabadsága. Március idusához nekik semmi közük«.

Nemzeti Újság:

«A kisajátított március, mely megelé gedett a jelszóval és a látszatokkal, mely » sajtószabadság körül felburjánzott destrukció dudváját nem látta meg s mely- sek nem volt érzéke a csalások és csalódások veszedelmei iránt! ez a március letűnt az összeomlott múlttal és a könyörtelen valóságok meglátására kényszeritett magyar jelennel.

Éveken át ünnepelték a cenzúra el törlését és nem láttuk, hogy miként nehezedik a magyar gondolatra az idegen lélek térhódításának elnyomó cenzúrája ; ünnepelték a szabadságot és nem láttuk a szabadosságot; ünnepellek a magyar szót és nem láttuk az idegen gondolatot; ünnepelték a magyar nemzeti érzés diadalát és nem láttuk a magyar faj végzetesen hanyatló erejét, szégyenletes halódását.

A destruktiv sajtó ellen megindított küzdelem a sok évszázados inagyar szabadságharcok sorozatába illeszkedett bele: megindult a harc a destrukció ellen, hogy helyébe a magyar és keresztény sajtó szabadsága léphessen. Ámít, aki azt hirdeti, hogy ebben az országban, különösen az utolsó évtized óta, sajtószabadság volt. A megfizetett és sugalmazott szó szabadságán kívül nem volt itt szabadsága semminek sem. Ámít, aki azt hirdeti, hogy egy szavaló ünneppel eleget tehet ez a aemzedók történelmi hivatásának, mert tűi a hagyományos ünnep rekvizitumain, en- »ek a nemzedéknek egy uj szabad magyarság életfeltételeit kell megteremtenie.

A vasárnapi, méreteiben is óriás, — tehát a széles társadalmi rétegek akaratát kifejező — demonstráció nem csak

! ünneplés volt, hanem történelmi tett. Küz \ i delem volt, mint az első március 15, mert | i szellemi börtönök penészes sötétségéből ! akarja uj életre kelteni a magyar lelkeket ; hatalommal áll szemben, melynek félelmes idegensége a faj gyűlöletével tiporja le még ma is azt, ami magyar gondolaterő és akarat.

íSzózat:

«Petőfi szobra előtt vasárnap, március idusának alkalmából egész más tartalmú ünneplés zajlott le, mint amilyet évtizedek óta megszoktunk. '

Még a mai izgatott napokban is föltűnően izgatott hangon beszéltek a sajtóról és szabadságáról és követelték a legszigorúbb intézkedéseket a sajtó ama része ellen, amelynek bűneiről tanúságot tettek.

... a magyar sajtó egy része rosz- szul teljesítette a nemzet iránti kötelességét a háború alatt, keverte a forradalom boszoi'kányiistjét akkor, mikor a hitre, bizalomra, összetartásra kellett volna biztatni a nemzetet, fokozni tettrehajlő erőit és mikor az általa igy előkészített forradalom kitört, minden erejével szította a romboló tüzet addig, amig ez a tűz végkép elégette a magyarság vetését.

Csak a rosszhiszeműség vagy a konok teóriahajszolás mondhatja, hogy mindez a sajtószabadság lényege elleni harc.

A sajtószabadság eddigi formái és eredményei elleni harc ez, — harc az ellen a szellem és erkölcs ellen, amely a sajtó- szabadság becses kincsét az utolsó évtizedekben teljesen eltorzította. Ez az eltorzított sajtószabadság nem jelentette a szellem szabadságát, hanem a léhaságét, nem jelentette a lelkiismeret szabadságát, hanem a lelkiismeretlenségét és nem arra szolgált, hogy a nemzetet fölszabadítsa, hanem arra, hogy rabszolgává tegye. Ez a sajtószabadság az üzérkedők szabadsága volt, akik üzleti érdekeik szolgálatába hajtották a sajtót és munkásait; a hirlapvállalkozók szabatosába volt, akik a kezükbe kaparintott újságokat az újságírástól egészen távolálló üzleti érdekekre használták ki s ezeknek a kedvéért meghamisították a tényeket is, félrevezették tájékoztatás ürügye alatt a közönséget, saját üzleti erkölcstelenségükkel inegfer- tőztették az egész magyar levegőt és a sajtó fegyverét, amely becsületes kezekben a nemzet legerősebb fegyvereinek egyike lehetett volna a létéért folyó harcban, a nemzet agya és szíve ellen fordították gyilkoló szándékkal«.

Mivel pedig Rákosi Jenő még mindig a cenzúra miatt kesereg, szólaltassuk meg a

Budapesti Hírlapot is.

«Destruktiv sajtó addig van, a mig akad bárgyú, judicum nélkül való vásárló és előfizető közönség. Már több mint egy évtizede lehet észlelni, hogy a magyar olvasóközönség mennyire gyanútlanul és kritikátlanul szedi magába a nemzeti öntudatot és önbizalmat gyökereiben megtámadó mérget. Kezdett már kételkedni történelmi múltúnk hitelességében, nemzeti tulajdonságaink értékében, ezredéves munkánk becsületességében, hőseink és költőink dicsőségében és egy újabb evezred

létjogosultságában. Rémülettel láttuk, hogy a magyar gondolat megszűnik közéletünk vezérfonala lenni és még nagyobb rémülettel láttuk, hogy a közönség telhetetlenül habzsolta a moslékot és fenékig ürítette a halálpoharát. De bár igy látjuk a destruktiv sajtó rombolását, mégis helytelennek és károsnak találjuk az ellene most megindult hadjáratot. Helytelen, mert céltalan. Káros, mert fegyvert kovácsolnak belől« az ország ellen. A hazafiatlan és erkölcstelen sajtót C3ak a biró és a közönség büntetheti meg. A biró, ha szigorú törvényi adnak a kezébe, a közönség, ha nem olvassa. A sajtó? A rossz sajtót csak jó sajtóval lehet ellensúlyozni, tönkretenni, de furkósbottal nem.«

Ez utóbbi csak abban téved, hogy a jó sajtó fogalmát aránylag kevesen ismerik, tehát igen sokan hajlamosak az édes méreg bevételére. Aztán meg kitűnő támogatói vannak ám annak a bizonyos rossz sajtónak . . .

A Hadiváltság.

Ez a törvényjavaslat igyekszik a társadalomból kiküszöbölni azt a nagy igazságtalanságot, amit minden háború előidéz. Azt ugyanis nem lehet a háború alatt elkerülni, hogy míg egyesek életüket, egészségüket veszélyeztetik; míg ezrek és milliók a legnagyobb szenvedéseket kénytelenek elszenvedni és itthon vagyonuk, családjuk züllik, esetleg tönkre megy: addig szintén ezrek és milliók itthon maradnak, itthon teljesitik kötelességeiket a szokott körülmények között.

Mivel továbbá a háború erkölcsi szempontból a legnagyobb gonoszság, szükséges rossz, ebből a gonoszságból azután rnég sok más gonoszság is következik. Többek között az, hogy százak és ezrek a háborús konjunktúrákban nagyra híznak, milliomosok lesznek. Mivel minden háborúban ilyen nagy gazságok és igazságtalanságok szoktak történni, a háború utáni korszaknak kell ezeket a gazságokat és igazságtalanságokat a társadalomból kiküszöbölni, amennyire csak emberileg lehetséges. Erre törekszik a hadiváltságről szóló törvényjavaslat.

E javaslat szerint mindazok az 1866. és 1899. évben szülöttek, akik harcvonalon szolgálatot nem teljesítettek legalább egyfolytában három hónapon át, hadiváltsá- goí kötelesek fizetni. Kivételek azok, akik a hadrakelt sereg körletén belül megsebesültek, vagy hadifáradalmak, hadibaleset következtében rokkantak lettek, ha nem voltak is katonák; az az apa, akinek 8gy fia elesett, az az após, kinek fiai nincsenek, de egyetlen veje elesett; az az egyetlen fiú, kinek apja elesett; az az egyetle* vő, akinek apósa elesett; az a testvér, akinek minden testvére elesett; az az apa, akinek legalább három fia volt a harcro- nalon szolgálatban; a katonai járvány- kórházak orvosai, gyógyszerészei, lelkészei és ápolói és végül a vagyontalanok.

A hadiváltság alapja a jövedelmi adó, a vagyonadó és akire egyik sin«* kivetve, annak a hadmentessógi dija és pedig az, ami az 1919 ik évre volt kivetr«.

A hadiváltság kulcsa a következő: