Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-03-17 / 62. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921. március 17. csütörtök. lüViU. évi 62. sz. Előfizetési rísjüijí 'postai szállítással i Égész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negged évre 120 &. — Egg kór* 40 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BBEZNÄY ISIRE. Felelősszelrkesztő: BHRSY KÁROLY dr. Szerkesztőség: Eger, Licenru. Kiadóhivatal: liceu ni ngomda. Telefon szám 11. Vészes felfogás. • Hit, készenlét, önbizalom» — ezzel a három szóval találóan jellemezte a Területvédő Liga egri csoportjának elnöke azt a magatartást, azt az irányt, azt a lelkiállapotot, mely kell, hogy a magyarságot és minden, magát magyarnak valló polgárt át és áthasson. Hinnünk kell abban, hogy gazdasági és területi megesonkitottságunk nem fog igy maradni. Készen kell lennünk, hogy ezért a hitünkért bármikor és mindig szóval, tettel, tudással, munkával, fegyverrel sikruszáll- junk. És bíznunk kell önmagunkban, hogy erre képesek leszünk, nevelnünk kell önmagunkban a bizalmat, a férfias tetterőt, mi nélkül semmiféle faj nem lehet sem államalkotóvá, sem államfenntartővá. Ha nincs — hitünk, ha nem állunk “tettre készen, ha nem bízunk önmagunkban: az egy a halállal, egy azzal, hogy kitörültük magunkat az államalkotó népek sorából. Akkor bizonyságot tettünk arról, hogy nem érdemeljük meg azt a maradók földet sem, amit a neuiíly-i békeosztók kegyesen meghagytak számunkra. S mit látunk ? Valami olyanfélét, mint amit a háború utolsó esztendejében láttunk. Tegyük mindjárt hozzá: csak némely kicsinyhitiieknél és tudatlanoknál látjuk. Ámde jól tudjuk, hogy a »butaság ellen még az istenek is tehetetlenek«, a csüggedés, a kicsiriyhit pedig ragadós nyavalya. Egy nemzetgyűlési képviselő, egy «honatya« «úri tu>bort«-nak nevezte a területi épségért folyó küzdelmet, ami voltaképpen nem más, mint az élni akarásnak vágya. S még szomorúbb, hogy a nemzetgyűlés többsége nem tartotta szükségesnek, hogy a jeles férfiú bíróság elé álljon s ott feleljen kijelentéséért. Lesújtó tény. Fájdalmas megállapítás, de igaz, hogy az integritás gondolata azokban áll legerősebben, azoknak reggeli és esti imájuk, kiknek «csak papirosbarázdáik vannak, vagy akik a gyermek- lelkeket szántják fel, hogy beléjük vessék a jobb magyar jövendő reménymag- vait.« Kétségbeejtő, hogy a föld népét — tisztelet a nagyszámú kivételnek — csak az érdekli, ami a falu határán belül történik; csak azzal törődik, hogy ő maga eltengethesse az életét. A közösség, az együvétartozás csak a jobbakban él. Nem tudja a balga, hogy a több jólét, a több boldogság, a több igazság csak akkor élő valóság: ha a közösség, a nemzet egésze boldog, ha az összeségnek meg vannak a boldogsághoz, jóléthez és igazsághoz az adott feltételei. Ezek pedig Csonkamagyarországon nem, vagy csak alig vannak meg. Igaza van OkoJicsányi László dr.-nak, hogy az irredentizmus gondolatát ott kell elplántálni, ahol arra szükség van: a nép lelkében. Mindenki, mindenkor, mikor a nép fiaival érintkezik — s kinek nincsen erre szüksége és alkalma ? — tanítson, oktasson, értesse meg a néppel, hogy az az irredentizmus, az a területi integritás nem «úri hóbort«, hanem— kiolthatatlan láng, egy szent vágyódás, az élni akarásnak megnyilatkozása. A Területvédő Liga se azokat akarja meggyőzni, akik úgyis minden porcikájukban át vannak hatva az irredentizmus gondolatától! Az irredentizmus gondolatának szerte hintése apostoli, oktató nevelő munka. Erre pedig mindenkit fel kell használni és pedig első sorban a falu hivatott vezéreit. Az irredentizmus tüzének szitása egyúttal harc a közöny, a megalkudás, a epfaitizmus, a butaság ellen. Sajnos hogy erre a munkára a nemzetgyűlés egynémely tagjánál is szükség van. Levél Füredi G. Gusztáv zeneakadémiai tanár és zeneesztetikus urlioz, Debreczen. Igen tisztelt Tanár Űr! Nagy örömmel vettem b. levelét, melyben arról a tervéről ír, hogy óhajtana városunkban három zenei előadást tartani egymást követő estéken, a zeneművészet három nagy halhatatlanjáról: Schumann, Chopin és Lisztről, Hőchtl Margit zongoraművésznő közreműködésével és kér tájékoztassam ! lehetséges volna-e tervének sikeres és eredményes kivitele? Készséggel teszek eleget kérésének. Legelső fővárosi zenekritikusok és proíesz- szorok szakszerű véleményeiből tudom, hogy igen tisztelt Tanár Úr országszerte becsült, nagyhírű zeneesztetikus. — Tudom, hogy Hőchtl Margit nagyra hivatott és számtalan sikert aratott művész. Egyike az utóbbi években a legkiválóbb a magyar zongoristáknak. Nem agyonreklamirozott és felfújt nagyság, hanem istenáldotta, kivételesen tehetséges művész. őszinte örömmel néznénk elébe e nálunk még páratlan, nagyszerű vállalkozásnak. Ez igen sokat jelentene városunk most lendülő zenei életében: a közönségnek könnyebben érthetővé tenné a nagy mesterek kiváló alkotásait és megéreznénk a művek rejtett szépségeit is az ilyen tökéletes előadásban, amire vidéken csak ritkán van alkalom. Ennek már csak a lehetőségét elképzelni is igen szép es jól esik, de ennek ellenére is ésszerű számítással kell megfontolnunk: vájjon kivihető-e ez a szép terv és legyőzhetőke az eléje tornyosuló akadályok ? Sajnos, még most nincs Egerben elég nagy közönség olyan, amely előbbre helyezi az ilyen komolyabb szellemi élvezetet a könnyű- fajsúlyú és léha kabaréknál, cirkuszoknál és más efféléknél. De ha talán mégis sikerülne fölkelteni az érdeklődést szélesebb körökben, meg kell néznünk az itt következő kis köitségvetés-félét. Ilyen előadás tartására egyedül alkalmas helyiség a Városi Színház. (Bizony sajnálatosan szomorú tény, hogy ilyen nagy városban nincs egy tisztességes nagyságú, hangversenyekre alkalmas terem.) Földszintjén 155, páh' libán 148, összesen kb. 300 ülőhely va»'benne. (A i karzat ilyen estéken nem igen vehető számításba). Itt szokásos helyár átlagosan 25 K. Ennél többet kérni nem ájánlatos. Egy estén bevehető összeg tehát 7500 K., de nem szabad telt házra számítanunk, épen mert három egymásutáni estéről van szó, tehát csak a fenti összeg */3-át, 5000 K. át számítsunk, igy a három estén remélhető bevétel kb. 15.000 K. volna. Ezzel szemben elkerülhetetlen kiadások: rendőrségi- és bélyegilloték 1200 K., nyomdaköltseg 500 K., zongora-kölcsöndija, oda és visszaszállítása 1600 K., világítás 1200 K., fűtés (tekintettel a már tavaszias, enyhébb időjárásra) csak 5000 K., takarítás ős jegyszedők dij azása 1000 K., összesen körülb. 10.500 K., most még ehhez járul a 20°/« városi vigalmi adó a bruttó bevételből (melyet indokolatlan módon mindenféle.kulturális célú előadásra is könyörtelenül kirónak) ez tehát 3000 K. így a bevehető 15000 K. bői 13.500 K. elkerülhetetlen kiadás lévén, maradna tiszta jövedelemként 1500 K. Alig hinném, hogy idegenből jött két művész ez összeget négy napi munkája megfelelő eredményének tarthatná. Hiszen ebből még csak az útiköltség sem telnék ki! Mint láttuk, különösen nagy tétel a vigalmi adó. Ennek behajtását teljesen helyénvalónak találja mindenki a v’galom különféle eseteiben. Egyáltalában nem helyes azonban megnehezíteni, sőt vele sokszor lehetetlenné tenni ilyen komoly célú törekvéseket. Nagy kár a közönséget megfosztani tovább művelődésének lehetőségeitől és helytelen dolog megakadályozni a kultúra és művészet lelkes harcosainak nemes célokra törő munkáját. Kötelességem volt a nehézségekkel lelkiismeretesen számolva, mindezeket leírni, nehogy önök saját kárukon legyenek kénytelenek ezeket megtanulni. Igen szomorú dolog az, hogy kénytelenek vagyunk lemondani erről a kilátásba helyezett kiváló szellemi élvezetről, sőt le kell beszélnem igen tisztelt Tanár Urat szép tervének kiviteléről. Pedig azt szererettem volna írni: Jöjjenek, nagy örömmel várjuk! ígérjük minden kultur- ember ók hatóság támogatását és segítségét nemes és szép munkájukhoz ! Abban a reményben, hogy talán nemsokára javulni fognak az állapotok városunkban, nem mondok és nem mondunk le a személyes találkozás szerencséjéről, hanem csak eltoljuk rövid időre, őszintén kívánom, hogy addig is más városokban tanítsák nagy sikerrel az embereket a komoly muzsika szeretetére és megértésére. Maradok igen tisztelt Tanár Urnák őszinte nagyrabecsülője Egerben, 1921. március 16. hazafias üdvözlettel Breznay Imre mint az »Egri Népújság« főszerkesztője. Március 15. a főgimnáziumban. A szabadság napját betöltő ünnepségek sorozatában előkelő helyet foglal el a főgimnázium délutáni hazafias ünne pélye. A szépen feldíszített tornatermet szorongásig megtöltötte a közönség. Az első
