Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-03-11 / 57. szám

Ära 2 korona

Eoer, 1921 március 11. péntek.

XíVííl. évi. 57. sz.

Előfizetési üijak postai szállítással; Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el Neqped évre 120 K. — Eqp hóra 40 K. —

POLITIKAI NAPILAP.

Főszerkesztő: BBEZNÄY IMRE. Felelósszejrkesztő : BARS Y KÁROLY dr.

Szerkesztőség: Egér, Líceum. Kiadóhivatal: líceumi nqotnd». Telefon szJw 11.

Visszhang N. L. soraira/)

— Kérelem földmiveseink legjobbjaihoz. —

Szekfű Gyulának «Három nemzedék — egy hanyatló kor története» című könyvét olvasgattam. Elmém kissé elfáradt a- szigorú okfejtés útján, a szomorú igazságok, a súlyos, komoly érvek sokasága között. — Letettem a könyvet s könnyebb olvasmány után néztem: kezembe vettem az Egri Népújságot.

Ezt eddig csak azért mondtam, hogy jelezzem azt a hangulatot, azt a gondolatvilágot, melyben éltem, mikor szemembe tűnt az újságban N. L.-nak a földműves ifjúság «Sárga csikó» előadását méltató írása.

Hozzá fogtam az olvasáshoz. — A komoly hangulat elszállt. Igaz büszkeség kezdte dagasztani keblem, hogy ime a magyarföldnek egyszerű fia (t. i.Nagy László) milyen okosan, mégis milyen egyszerűen ’udja gondolatait elmondani. Mennyire át- érzi az önpallérozás szükségességét s mennyire tisztán látja, hogy a föld fiának lelke is olyan, mint maga az anyaföld. Csak úgy teremhet nemes gyümölcsöt, ha a művelődés ekéjével felszántják s az erkölcs magjával bevetik; különben pedig ellepi a bűn, mint a legjobb földet is a gaz, ha parlagon marad.

Szívemet az öröm melegsége járta át, ahogy olvastam: mint haladnak a föld fiai a nemesedés fárasztó, de tiszta gyönyöröket adó utján.

A cikknek végére értem — s amint elgondolkozva néztem magam elé, vissza- szálltam az előbbi gondolatvilágba. Erőt vett rajtam a komor hangulat és eszembe jutottak Széchenyi szavai: «Le kell tépni az önáltatás rózsaszínű álmait. Le kell szakítani a színes rongyokat, melyekkel a való ridegsége ellen teleaggatluk magunkat és az önismeret fagyos folyamát kell önteni szalmalángtól forró fejünkre«.

Én engedelmeskedem a legnagyobb magyarnak. Mert, sajnos, kevés földműveseink között a Nagy László s még kevés ifjaik között az olyan, ki a pzépet, a nemeset szereti s azt gyakorolja is.

Bizony ! Míg nehányan a színházban délcegen ropták a szép magyar táncot s meleg szívvel dalolták az édes-bús népdalokat, ugyanakkor a Széchenyi-utcán összekapaszkodott suhancok italos tömege borízű hangon üvöltött és »bukrozott«. Míg bent a színházban nehányan lelkűk szépségeit csillogtatták : a Fő-utcán csúnya káromkodással s nyitott bicskával kergették egymást a legények.

Igen, kedves N. L. barátom, amit Ön meglátott: az egy becses, szép, kis sziget, melynek virágbaborulását örömmel és szeretettel üdvözöljük; — de amit én láttam : egy zavaros tenger, melyből reszkető szívvel várjuk nem egy szigetnek, de egy egész nagy szárazföldnek, egy biztos talajnak, a művelt, földműves osztálynak felbukkanását.

Szegény, megtépett hazánk csak ezen a talajon fog biztosan nyugodhatni. dr.

*) L. Egri Népújság márc. 10-diki számában «Ä Sárga csikó negyedszer és ötödször» c. cikket N. L.-tó'.

Katolikus Férfiak Ligája.

P. Bangha S. J. háromnapos konferencia-beszédeinek ma reggel volt a méltó, a lélekemelő, sőt megindító befejezése.

E beszédek célja, mint tudjuk, az volt, hogy Egerben is megalakuljon a Katolikus Férfiak Ligája, miként a fővárosban és nem egy nagyobb vidéki városban már működiktis.

Mikor ez a gondolat nálunk fölvető dött, egy percig sem voltunk egy véleményen az aggodalmaskodókkal, a kicsiny- hitűekkel. Nem féltünk attól, hogy az ige nem ölthetne testet; hogy részvétlen közönyösség lesz reá a válasz. Egyébként is az a felfogásunk ebben a kérdésben, hogy nem csupán a jelentkező tagok száma itt a fontos, hanem az, hogy akik e zászló alá sorakoznak, azok meggyőződéses, tántoríthatatlan katolikusok legyenek. Olyanok, akiket nem a magyar szalmaláng (mert itt szó se essék a «kurzusról»), hanem az erős hit kalauzolt ide s akik innét csak akkor távoznak, ha megválnak az élettől.

Ez a kiscsapat azután majd sereggé, táborrá lesz olyan arányban, amint a «százpercentes« katholikusok száma szaporodik; amint látják a körűlállók, hogy milyen szép, milyen tiszta, milyen munkás, milyen becsületes, milyen hasznos életet élnek a Katholikus Férfiak Ligájának tagjai.

Mi, őszintén valljuk, közéletünk tisztulását és megtisztulását várjuk a Liga megalakításától és működésétől. Éppen ezért meghatottsággal láttuk a Ferenc- rendiek templomában ina összesereglett férfiak nagy sokaságát.

A fél nyolckor tartott kismisére, melyet Szmreesányi Lajos dr. főpásztor mondott, megtelt a templom férfiakkal. Polgári emberek és katonáit, értelmiséghez tartozók és népbeliek, munkások és munkaadók, tisztek és közvitézek nagy tömege áldozott a közelgő húsvéti ünnepek alkalmából. Mintegy háromszázan járullak töredelmes gyónás után, az Úr asztalához és eddig körülbelül hatvan an iratkoztak be a Kath. Férfiak Ligájába, melynek ügyeit, érseki megbízásból, Hetényi Gyula dr. teológiai tanár intézi.

Beiratkozni lehet a Szent Ferencrend templomának sekrestyéjében egész nap. Tagsági dij nincs, tisztviselők nincsenek. Alapszabálya ennyi: minden tag havonkint legalább egyszer gyónik és részt vesz a havonkinti közös áldozásban, továbbá mindenben a katolikus hitéletnek megfelelően él.

Ellentétek a tisztviselőosztály és a városi polgárság között.

Megokolatlan és igazságtalan ellenszenv a tisztviselők iránt.

Talán sehol az országban nem hangzik el annyi ellenséges szó a tisztviselők ellen, mint Eger városában. Valami megmagyarázhatatlan ellenszenv uralkodik az egri polgárok egy részének lelkében az értük, az államért és társadalomért dol! gozó, s küzdve-küzdő tisztviselőosztály ellen. Pedig e gyűlölet újabb nemzeti katasztrófát hord mellében.

Nem csoda hát, hogy a város első tisztviselője is szükségesnek tartotta rámutatni évnegyedes jelentésében erre a szomorú jelenségre s kérve-kért minden egri polgárt, hogy vesse ki leikéből az ellenszenv üszkét s plántálja be helyébe a szeretet, a megértés magvát.

Az évnegyedes jelentés eme részét az alábbiakban adjuk :

. . . Ismételt esetben tapasztaltam azt az ellenszenvet, amely a polgárság egy részénél a tisztviselői kar iránt — különösen a csoporti ellátás miatt — megnyilvánult.

Mig egyrészről ezt az ellenszenvet megokolatlannak, addig másrészről igazságtalannak is tartom.

Megokolatlannak azért, mert a mai, teljesen lezüllött társadalmi és pénzügyi viszonyok között az egyes társadalmi osz- | tályok közül a tisztviselői kar az egyetlen,

I amely teljesített munkájának az eilenér- j tekét, a megváltozott gazdasági és pónz- ! ügyi viszonyokhoz képest megfelelő arányban fokozni nem képes. A követelést és a sztrájkot, amely fegyver a munkásság és a napszámért dolgozók kezében, a tisztviselőosztály nem használhatja. Nem, mert az neveltetésével, társadalmi felfogásával, elveivel össze nem egyeztethető; meggyőződésével merőben ellenkezik. Mint a könyörtelen konjunktúráknak kiszolgálta- j tott pária, fojtott keserűséggel ugyan, de ; törhetetlen hittel és megváltozhatatlan I meggyőződéssel szolgálja azt a rendszert | és irányt, amelynek célja a megmaradt ország konszolidálása és újjáépítése. Sq- | gítséget, támogatást, életstandardjánaK ja- j vitását csak felülről, törvényes úton várhatja. Ezzel szemben a munkásság, továbbá a bérért és napszámért dolgozók bérköveteléseiket lehetőleg igyekeznek összhangba hozni a megélhetési viszonyokkal.

Ha összehasonlítást teszünk a tisztI viselői osztály és a munkabérért dolgozó ! osztályok kereseti' viszonyai között, az ; összehasonlítás nem a tisztviselők, hanem a munkabérért dolgozók javára üt ki.

Mig ugyanis egy városi főbb tisztviselő napi keresete, a legutóbb megszavazott városi pótlékkal együtt sem tesz ki többet 80 koronánál, s egy kisebb fize tési fokozatban levő alkalmazotté a napi i 54 koronánál, addig a helyi napszámos j napi keresete 120 K. Ipari és gyári mun- i kásoké pedig ennél jóval több. Az a sokak által kifogásolt kedvezményes ellátás tehát, amelynek közönséges piaci árra történt átértékelése havonta 400 koronánál többre nem tehető, nem olyan nagy ősz- szeg és nem olyan kedvezmény, ami az e téren elhangzott elégületlenséget jogossá tenné.

De igazságtalan is a támadás a tisztviselőosztállyal szemben. Ennek a szerencsétlen, minden erkölcsi és anyagi javaiból kiforgatott és megfosztott Csonka- Magyarországnak az őt környező ellenséges államokkal szemben csupán egyetlen fölénye van: a magyar kultúra. Hegyeinket, erdőinket, kincseinket, búzát