Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-03-08 / 54. szám

Ára 2 korona.

XXV1IL évi. 53. sz.

Eger, 1921. március 8. kedd.

Előfizetési til postai szállítással: g POLITIKAI NAPILAP.

Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. I Főszerkesztő: BHEZNHY IÄBE.

Nemied évre 120 11. — Eati hór* 40- i Felelősszerkesztő: BÄRSY KÁROLY dr.

Szerkesztőség: Eger, Lie, Kiadóhivatal: Líceumi ugc Telefon szám 11.

A nemzet képe.

VII. Szellemi önállótlanság.

Ezt a hibánkat semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nálunk sajtódikta- turá uralkodik és hogy nálunk egész tömegeket kavar magával minden új eszme- áramlat. Oly könnyen mennek az emberek nálunk az újságok keltette viharral valamely délibábos hóbort után, mint az őszi széllel száguld az erdő avarja. Könnyűek vagyunk nagyon.Á tudományos felkészültség és továbbképzés hiánya a meggyőződés nagyon vékony és gyönge kocsá- nyára függesztett bennünket, könnyen leszakadunk a meggyőződés fájáról és röpít a hóbortok, tiszavirág életű vélemények forgó szele. Az a kevés közül, aki képezi magát, egyesek nagyon egyoldalúan dolgoznak, vagy éppen nem dolgozzák fel, amit olvasnak, megfekszi az eszüket és könnyen bedűlnek és felülnek már rég lejárt eszméknek és tudományos mezben járó társadalmi kotyvasztcknak.

Nem mostanről van szó, régebben is így volt. Pató Pál már nagyon régen kibökte a szentenciát, hogy a tudósok mind szegények. No de nem is kell mindenki- aek tudósnak lenni, nagyon is eleget tesz az ember a műveltségi követelményeknek, ha a maga szorgos munkájával meggyé ződést is szerez a kalapja alá. így a vihar legföllebb a kalapját viszi el, de az esze a helyén marad minden viharban. Hiába! az már nálunk régi szokás, hogy cigánnyal muzsikáltatjuk magunkat. Újabban azt is szokásba vetie a magyar, hogy a gondolkodást, a meggyőzőaésgyártást is másra bízta, akár csak a szeszgyártást: zsidókra. Azt meg kell adni, hogy az olvas, az tanul és mozgékonyságával oly sziporkázva fújja a tudomány tajtékját, hogy beleszédül a könnyű fegyverzetű magyar. Csak átlagról beszélek, mert hál’ Istennek, sok magyar képzett tehetség van,, akik az igazi tudásnak megfelelően, komolyak és szerények.

De azt le nem tagadhatjuk, hogy nálunk tudományos munka 3000 példányban soha el nem kelt, vagy nagy ritkán. Tudományos, ismeretterjesztő előadások iránt.kevés volt és kevés ma is az érdeklődés. Az igazi műveltséget nálunk kielégítik az ujságfrázisok. Magyar közvéleményt a középosztály magából nem tud az újabb időben kialakítani; azt gyártották és gyártják ma is a szerkesztőségekben. Készen tálalják fel újságjaink a közvéleményt a reggelihez, ebédhez és a vacsorához. Azért van nálunk papiros közvélemény. Könnyen lehet használni csomagoló papírnak, minden belefér, de könnyen is szákad. A legtöbb ember nálunk csak újságot olvas. Valóságos újság- függvényekké lesz sok ember. Már nem is veszi észre, hogy amit mond, ahogyan ítél, kritizál, azt nem magából veszi, hanem a naponkint olvasott újságjának a betűi elevenednek meg beszédében, gondolkozásában.

Az újságírók és az az érdekeltség, melynek szolgálatában írnak, tudják ezt, és ezt a szellemi önállótlanságot nagyon kihasználják. Valósággal a bőtök varázsával hipnotizálják az embereket hol ebbe,

hol abba az irányba, ami az ő érdeküknek tetszik. Forradalomba vitték a magyart, szociáldemokráciába, kommunizmusba, defetizmusba süllyesztették. Aztán a sok gyalázat és kin után magához tért a magyar, kezdett önállóan gondolkozni és közvéleményt csinálni: keresztény és nemzeti alapra helyezkedett. A sajtó eleinte legyezgette ezt az önálló és bátor lépést, de később mind a 36 zsidó lap annyira belebeszéli olvasóiba az egész «kurzus» gyermekbetegségét; annyira kiélezi gyöngeségét, hibáit, annyira elhallgatja az elért eredményeket, hogy az olvasók újra sajtórabok lettek és mint hajdan a gályarabok,- maguk is hajtják már a nemzet hajóját a nemzeti és keresztény vizekről idegen vizekre.

A szellemi önállótlanság folytán az újságok nálunk töobször lejátszák azt a hindu mesét, mely szerint az öreg hindu fehér kecskéjét három suhanc vakmerő hazudozására fekete, lompos kutyának nézte és örült, hogy a nyakukba sózhatta.

A népről meg ne is beszéljünk! Annak nagy átlaga nem olvas még újságot sem. Különösen mióta egy fél tojás egy újság. Az ismeretterjesztő előadások iránt sem nagy az érdeklődés. Szomorú tapasztalatuk van erről azoknak, akik ilyeneket rendeznek, vagy előadásra vállalkoznak. De bármilyen rögös és hálátlan is e tekintetben az út, ma minden intelligens magyarnak szent kötelessége, hogy ez a népfelvilágositó munka minden falura, tanyára szervezve legyen, mert amennyiben népünk ismeretben gazdagszik, kultúrában halad, annyiban tud a magyar nemzet vonzó erőt gyakorolni a tölünk elrabolt részek lakóira. A győzők mindig a legyőzőitek kultúráját vették át, ha az fejlettebb volt. Népünk nevelésével, tudásának, ismereteinek fokozásával a szellemi integritást valósítjuk meg addig is, mig a területi integritás meg nem lesz.

Nemzetünk jövője és fennmaradása érdekében tépjük szét a szellemi önállótlanság okozta rabbilincseket, intelligens ember ujságjobbágy nem lehet, robotban nem gondolkozhat; ugyancsak nemzeti létünk biztosítása érdekében építsük ki a nép felvilágosítására, nevelésére, tudásának fokozására szervezett intézményeket és tartsa becsületbeli kötelességének minden intelligens magyar, hogy a nópmentés I és a néplélek gazdagításának munkájából I kiveszi a.részét.

Ezek megvalósítása után lehet még magyar feltámadás! Dr. Nagy János.

Werner Adolf dr. előadása.

Emlékezetes előadással fejeződött be vasárnap este a főgimnázium ismeretterjesztő előadásainak idei sorozata. Werner Adolf dr. igazgató értekezett a nevelésről és a magyar jövőről. A hazája sorsán aggódó nemes lélek szava megragadta a figyelmet, a tapasztalt nevelő tudása, bölcsessége meggyőzött, a nagy és bensőséges szeretet pedig, amely minden szavából kiáradt a gyermekek iránt, valósággal meghatotta a jelenvolt nagyszámú közönséget.

Az előadás pedagógiai volt ugyan, '

de politikai irányelvnek is vehető az az igazság, amelyet végső következtetésként megállapított: A család a vallásos gondolkodást, az erős hitet adja meg a gyermeknek; a család és iskola közösen a helyes erkölcsi életelveket és az engedelmességet öntse a gyermeki lélekbe; az iskola szilárdítsa az akaraterőt, tegye acélossá a kitartást, lelkesítsen az eszményekért és neveljen munkaszeretetre.

E következtetés érdekében és megalapozása céljából szólott az iskolai úgynevezett «túlterhelés«-ről, az iskola tárgyainak szükséges és hasznos voltáról s az eszményi gondolkozásra nevelésről. Az anyai túlzott szeretetet, a kényeztetést, majd az engedelmességre nevelést fejtegette meleg közvetlenséggel. Kitűnő anyákra és jól értelmezett anyai szeretőire van tehát szükség, mert az ifjúságé a jövő.

Ha Magyarországot talpra akarjuk állítani : eszményi gondolkodású, vasszor- galmu, áldozatokra kész, munkás nemzedékre van szükségünk. Olyan emberekre, akik nem folyton a maguk anyagi hasznát nézik, hanem önzetlenül és szívesen dolgoznak a közösségért s a magánérdeket alárendelik a közérdeknek.

Lelkűnkből lelkezett szavak. Boldogok lennénk, ha mindezeket nevelési evangéliumnak fogadnák el a jelenvolt szülők s követnék is mindenkor. Az lenne a legméltóbb jutalma ennek a magas színvonalú és mély értelmű előadásnak, nem a tüntető taps és meleg éljenzés.

*

A gimnázium ismeretterjesztő előadásait 1920—21 ben a következők tartották: Dr. Tordai Ányos (Irodalom és irredeiitiz- mus), Dr. Bárdos József (Közgazdasági kérdések), Dr. Bartók Egyed (A nemzetiségek joga a magyar földhöz), Tóth Ágoston (A világegyetem), Rássy Paulin (A radioaktivitás), Tróján Alfonz (A magyar festőművészet története), Cséplő Pál (Ä középiskola feladata) és Dr. Werner Adolf (A nevelés és a magyar jövő).

Az előadás-sorozat általános mérlegeként megemlítjük, hogy 1901. dec. 8-án kezdődtek s számuk e nyolc előadással együtt 1921. márc. 6-ig 147-ra emelkedett.

A Területvédő Liga közgyűlése.

A Tevéi egri köre vasárnap 'délelőtt ll órakor tartotta évi közgyűlését a főgimnázium tornatermében. Amily örömmel láttuk e közgyűlésen a középosztály szépszámú képviselőit, ép oly sajnálatos volt, hogy a gazdaközönség teljes részváthm- ségét, kellet újból megállapítanunk. Jelen voltak: Dr. Bobory György főispán, Isaák Gyula alispán, Török Kálmán apátkanonok, Trak Géza h. polgármester, Rusztek Károly kir. tanfelügyelő s Eger vezető férfiai közül még számosán.

A Polgári Dalkör Himnusza után a közgyűlést dr. Molnár Kálmán, a Kör elnöke nyitotta meg. Beszédében, melyet az •Irredenta Hiszekegy«- gyei kezdett, benne izzott az ezeréves honáért élő-halő magyar honszerelme, törhetetlen akarása s hegyeket elmozdító hite.

Beszámolt az elnök arról, hogy a Körnek 3805 tagja van. Az 1920. évi be-