Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-03-03 / 50. szám
Előfizetési dijak postai szállítással i Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Neaped évre 90 K. — Egg hóra 30 K. — Beköszöntő. Az Egri Népújság kiadói joga az Egri Keresztény Sajtó szövetkezet tulajdonába ment át, melynek igazgatósága csekélységemet bízta meg a lap főszerkesztői teendőinek ellátásával. A közügyek szólítottak és én — szívesen jöttem ... A közügy parancsolt és én — készséggel engedelmeskedem. Örömmel vállalkozom e nemes munkára, mert használni akarok. Vállalkoztam pedig, '— Isten látja a lelkem, — nem hiúságból és — tudják áz illetékesek, — nem érdekből, hanem kötelességből. Hiszen velem együtt minden becsületes embernek tudnia, éreznie kell, hogy minden legcsekélyebb erőre szüksége van az országnak a megpróbáltatások e szörnyei napjaiban. Minden paránynak meg kell mozdulnia, ha azt akarjuk, hogy talpra álljunk. Könnyen is vállalkozhattam e magasztos teendőre, mert hiszen az Egri Népújság iránya azonos az elveimmel. 1919. nyarán, mikor a nagy összeomlás után kezdettünk felocsúdni, két hónapon át csaknem egyedül Írtam e lapnak minden számát, minden sorát. És amely irányt akkor vallottam, azt vallom ma is. A keresztény nemzeti politika, amelyet mint az «.Eger*-nek negy< dfél éven át (1910—14.) szerkesztője, hirdettem és amelyért azóta tőleni telhetőén mindig dolgoztam : nálam nem jelszó, hanem meggyőződés ; nem érdekpolitika, hanem bensőséges hit. Oly m meggyőződés, amely sok tapasztalásból, hangyaszorgalommal gyűjtött ismeretből, a magyar és egyetemes történelem lankadatlan tanulmányozásából •arjadzott. Olyan hit, amelyért még akkor is harcolnék, ha mindenki elhagyná ezt a zászlót s én egyedül maradnék mellette, j És ehhez a Keresztény nemzeti politikához igazodik fölfogásom a közélet , TÁRCZA. Eger város múltjából. Az 1757. julius 4-iki vízáradás Egerben. Néhai Androvics Miklós egri kanonok egykorú naplójában az 1757. jul. 4 diki egri vízáradásról a következő emlékezetes följ egy zést olvassuk : »A különféle csapások között, melyeknek városunk kitéve van, méltán első helyen említendők a város közepén folyó Egér-patak gyakori kiáradásai, melyek a laaosoknak már többször jelentékeny kánokat okoztak. De valamennyi közt, emberemlékezet óta, vagy köz s magánfeljegyzések szerint: egy sem volt oly nagy és vész thozó, mint az, melyet folyó (julius) hó 4-én (t. i. 1757-ben) tapasztaltunk. Megelőzőleg, délután ötödfél óra tájban, iszonyú, ritkán látható nagyságú jéggel jött vihar dühöngött, mely szőlőhegyeinket, Eger e főéleterét, s különösen az Egeden fekvő s a vele szomszédos s mindannyi közt legjobbnak tartott szőlőket borzasztó módon megrongálta, tönkre verte A bekölczei hegyekben állítólag fel- i POLITIKAI NAPILAP. I Szerkesztőség s Eger, Líceum. Főszerkesztő: bbeznay IURE. I Kiadóhivatalt Líceumi ngomda. Felelősszerkesztő: BÄRSY KÁROLY dr. | Telefon Szám lí. tisztaságáról, az irodalomról, a művészetekről, a társadalomról. Egyszóval: mindenről. Természetesen kapcsolódik ebbe az igazságba az a gondolat, hogy a küzde lem módja csak ehhez méltó lehet. Soha sem írni mást, csak az igazságot: — ez a sajtótörvényem. Az igazságot is akkor, amidőn a köznek használunk vele, amikor okulnak belőle, amikor szükség van reá. Irányunk megadott; alapelveink tiszták, világosak. Tárgyiasságra pedig mindenkor törekszünk épen ügy, mint 1919. nyarán, amikor az Egri Népújság — a szenvedélyek viharzása között is — nyugodt, mérsékelt, higgadt komolyságával bizonyára elismerést érdemelt. Ehhez a munkához és ilyen munkához a legőszintébb szeretettel és hálával fogadunk minden segítséget, mely a közönség köréből támogatni akar. De szükségünk is van reá, mert hiszen a helyi érdekek, a városi és megyei ügyek legelsőrendű feladatai a vidéki újságírásnak. Lapunk ezután, hacsak ismét nem jön valami nagy papirhiány, állandóan négyoldalos lesz. A szerkesztőség viszont minden erejével arra törekszik, hogy ne csak terjedelemben, hanem tartalmi érték dolgában is javuljon az Egri Népújság. Eger, 1921. március 2-án. Breznay Imre az Egri Népújság főszerkesztője. Sirámok. Mostanában, hogy annyi műkedvelő- előadás, hangverseny, ligaest stb. van városunkban, mint jólnevelt férjnek, nekem is gyakran kell jegyek után járni. Szinte szívszorongva lépek a Propaganda- boltba, vagy a sajtószövetkezet könyv kereskedésébe, hol ezeket a bilétákat előre árusítják s aggódva várom a feleletet, miután az udvarias elárusítóknak jegyVi ............ 11 fi 11 ... i ■' h őszakadás volt. Az öt órakor Egerig tolult víz lassankint kezdett medréből kiáradni. A lakosok, ennek láttára, a közön- ! ségesnél nagyobb áradásra nem számítva, ! nagyobb mérvű biztonsági intézkedésekre I nem gondoltak, s házaik bejárásait csak a szokott módon torlaszolgatták; midőn a víz, mely a város felső részén emelt bástyákon *) e célra hagyott nyílás aránytalan csekélységénél fogva szokott útján le nem folyhatván s a gátfalak által feltartóztatva a városon kivűl ezalatt már iszonyú tömeggé torlódott: — hatodfél órakor a két rendbeli faigátokat szörnyű rohammal áttörve, egyszerre s oly nagy mennyiségben zúdúlt a városra, hogy a magasabb pontok kivételével, annak minden terét rögtön elözönlötte. Magassága abból is megítélhető, hogy a városház alatti kereskedő boltokban a hét német lábat haladta. *) . S mit mondjak a károkról ? Oly nagyok, hogy csak fájó borza- lommaf lehet rajok gondolni. Férfiak, nők, gyermekek, kik közül többeket bölcsőstől ‘) Itt épült azután később a »Posuerunt«-nak nevezett nagy védőgát, vagy — mint akkor mondták — »nagy masina.* a) 1 német láb 31 15 cm., tehát = 2 m. 18 cm. váltó szándékomat lágyan, kérő hangon elárultam. Bizony igen gyakran adják tudtomra a kedves urak, hogy óhajtásom pium desiderium csupán; vagy pedig olyan helyeket kínálnak, honnan ilyen öregedő szemekkel, háborútól megviselt fülekkel az előadást élvezni nem lehet. — S ha tovább érdeklődött óh jámbor halandó, miért kell kulturélvezetekre éhes lelked- nek a világotjelentő deszkák nyújtotta lelki gyönyörök helyett, a vacsorához terített asztal materiális örömeivel megelégedni: hát azt felelik, hogy ennyi — meg ennyi helyet már előre lefoglaltak, előjegyeztek. így jártam a multkorában is; a Tatárjárás második előadására egy páholyért harcoltam; — nem kaptam, mert mind előjegyezték. Az előadás napján valahogy mégis szereztem egy helyet a földszinten; az első felvonás után a telt ház szépségében gyönyörködendő, körülhordom kiváncsi tekintetem a nézőtéren és mit látok. Egy csomó páholy üresen tátong felém; szemeim megdörzsölöm. Jól látok-e?. Jól láttam; 9 üres páholy ásított ridegen, sötét, szájával. Az előjegyzők tehát nem vették igénybe a lefoglalt jegyet s igy tetemes kárt okoztak a jótékony célnak és többeket megfosztottak attól, hogy az igazán kedves előadásban gyönyörködhessenek. Kár! Kár! Mondanám Poe-val s visz- szasülyednék magyaros egykedvűségembe, ha jegy váltás közben ’ismét nem ért volna újabb meglepetés. A szombati hangversenyre akartam jegyet váltani; a Propaganda boltban a már fentebb is nyájasnak jelzett, szapora beszédű «boltos« ur elém tartja a nézőtérnek a már előjegyzésektől feketéllő tervrajzát. Nincs hely csak egész hátul a XX, sorban. Az egyik oldal X. sorából hátra felé nagy fehérséget lát szemem, mint a sas csapok ráj Üres helyek! Nem uram — mondjam nyájas úr — ezt X úr lefoglalta. Hát hány ragadott el az ár, nagy számban vesztek el. Az első rohamra több, mint ötven ház összeroskadt; igen sok pedig majdnem teljesen összeomlásig megroncsolta to tt. Az Irgalmasoknál két hatalmas kőfalat sodrott le az ár; a betegek szobája, az étterem s az egész alsórész a gyógyszertárral együtt, (mely maga néhány ezer frt. kárt szenvedett) vízben úszott. A Minoritarendű atyáknál szintén két falat rombolt le, s a templomot, annyira megrongálta, hogy életveszély nélkül belemenni nem leheti n. A Kanonokok utcájáról a vár felé vez úton levő erős, nagy kőhíd1) összeomlott, mintegy ötven emberrel, kik közűi alig menekültek meg nyolcán. A püspöki udvarban övezetig gázoltak a vízben; a pince szinültig megtelt. Az alvárosi gyönyörű Püspökkert szintén tönkre ment. A kereskedők s egyesek összes holmijait, bútorait elragadta, vagy teljesen haszon- vehetetlenekké tette az ár. Az egész Egerről gy termése oda lett. Egy szóval: borzasztó látvány s állapot, melyet még halálos ellenségünknek sem kívánnánk! Adja Isten, hogy, inig e város áll, hasonló csapás többé ne sújtsa!» ') A mai Barátok-hídja.
