Egri Népujság - napilap 1920
1920-12-28 / 297. szám
X.XV1X. évtoitiBiD 297 szám. Eger, 1920. December 28. Kedd. n.^üzetési dijak postai szállítással: Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 75 K. — Egg hóra 26 i. Egyes szám <ira 1 korona. POLITIKAI NÄPILÄ Felelős szerkesztői Barsjj Károly dr P. Emlékezzünk,ébredjönkéscselekedjönk. Szeretnék orkán lenni, s mint ilyen üvöltve végig száguldani az egész világon. Zajongó lelkem keserűségét egyesítve tiz millió szinmagyar testvérem keserűségével: hadd önteném ki, hadd ráznám meg a világ farizeusainak üstökét. Mert mi történt és mi történik velünk? Évszázadok óta, reánk leselkedő,hiénák, az áldott magyar földet irigy lő, éhes fenevadak martalékaivá lettünk! A halálharang kötelét azok a pribékek húzták, akik az ellenünk szórt aljas rágalmak koholói voltak. A ravatalozás körül azok szorgoskodtak, akik mohó falánksággal már régen lestek a kedvező pillanatra, mikor haraphatnak hazánk testébe. A temetési szertartást a tudás minden dekórumával felékesitett geográfusok, etnográfusok, financierek, diplomaták, stratagémák stb. végezték, akik tankönyvekből a magyar népről csak annyit tanultak, hogy «nappal lóháton sertéseket őriz, éjjel pedig rabolni jár.» Az elföldelést végrehajtották azután a kufárok, a kárörvendők, az emberek kínjainak sadista élvezői. Már fennen hirdették évtizedekkel ezelőtt a magyar birodalom szétdarabolá- sát. Miért? Tűzfészek, lázongó Balkán volt talán ami hazánk? Nem! Védőbástya; a szenvedések martyrja volt annak népe ezer éven át. Igen védőbástyája volt nyugatnak, hogy az zavartalanul haladhasson a nagyság minden széppel és jóval kipárnázott Jákob létráján fölfelé! Erről sem tankönyveikben, sem tudományos munkáikban feljegyzéseket nem igen találunk. Azonban mélyen lelkűkbe, szivükbe vésték az álnok cseh, a potyára leső, alattomos, lusta és vad oláh, az erkölcstelen és rabló szerb, pokoli áskálódásait. Nálunk minden náció egyenlő jogokban és elbánásban részesült velünk. A föld terméke, a folyók hala épp úgy volt az övék, mint a mienk, de azért ha pl. magyar földön született, magyar kenyérrel táplálkozó, oláh anyanyelvű honpolgárunktól csak azt kívántuk, hogy tanuljon meg kissé magyarul, a müveit nyugaton, már félreverték a harangokat és pe- reátot kiáltottak reánk. Északon, keleten és délen hazánk rablói ma a spanyol inkvizíciót meghaladó kínzásokat ős galád- ságokat követnek el véreinken. A vészharangoknak ehez nincs szavuk. Hol van a szentimentális nyugat most? Jegyezze meg jól magának a harangozó, a ravatalozó, a temetési szertartást végző, az el- földelö és mindannyi más közreműködő, hogy a kocka fordul s addig is mig a magyar ököl és penge mesgyőt nyithat mindenfelé, mig csak egy magyar is él ezen a sártekén: átkot szór reájuk, olyan átkot, amely foganatnélkül nem maradhat. Mi lesújtottak, porig alázottak pedig emelkedjünk fel! A csüggedésnek, helyet ne adjunk szivünkben. Szűnjön meg az átkos széthúzás. Fel a fejekkel drága véreim ! Munkálkodjék, dolgozzék ki-ki őrhelyén erején is felül, mert sopánkodással, összedugott kézzel irtózatos bajainkat csak szaporíthatjuk. Az önérdeket áldozza fel mindenki a közérdekért. A nemzet vezetésére és sorsának intézésére hivatottakat pedig arra kérjük, hogy az Isten szerelméért ne politizáljanak most annyit. Hagyják talán boldogabb időkre. Igyekezzenek első sorban talpra állítani ezt a szerencsétlen országot. Törekedjenek orvosolni mérhetetlen bajainkat. Ha látja ez az elalőlt nemzet a bátor ős erős akaratot, a termékenyítő munkásság példázatát a talpraállitás nagy munkájában, a ha/a mindenik fia mellettük lesz és élni fogunk. A belső konszolidáció mielőbbi megteremtésére irányozott tudatos, egyetértő munkásságon kívül napról-napra elő kell készülnünk a leszámolás nagy aktusára. A halálos elszántságot már a csecsemőnek az anyatejjel kell magába szívnia, az iskolák tanítói, tanárai pedig véssék tanítványaik szivébe a nagy és szent feladatot. Mert ha Elszász Lotharingia ügye majdnem két embeiöltőn át zavarhatta Európa nyugalmát, akkor imádott hazánk kétharmadrészének minden elrablóit rögéért tegyük átkossá azoknak nyugalmát, kik elrabolni segítették, engedték, akik elrabolták tőlünk. A szú apró, hitvány féreg, mégis képes az erős tölgyet megőrölni. Vegyünk példát ettől a féregtől, mi kicsiny nép ős ne csüggedjünk. A lassú és következetes munka meghozza a sikert. A trianoni békeszerződést vérző szívvel bár, de ratifikálni kellett. Azonban a tátongó, nyílt sebet ezzel a szégyen tapasz- szál ne engedjük beheggeszteni, mert akkor örökre elvesztünk. Gondoljuk meg csak mi lgsz itt pár év múlva, ha csekély, megmaradt erdőinket letaroljuk? Hiába ontja termését az áldott magyar föld, mert annyi fánk sem lesz, hogy mellette napi ételünket megfőzhetnénk. így leszünk a szénnel, vassal, sóval, világitó stb. anyaggal is. A rablók pedig mit sem adnak, vagy ha adnak is, abban nem lesz köszönet. Nem hihetem, hogy szavaim a pusztában kiáltozó szavai maradnának. A hegyet, völgyet, bércet, síkot ölelje át az élni akarás szent heve; a hazafiság lobogó tüze élessze minden igaz magyarban a boldog feltámadás elkövetkezendő szép reményét. Edze, erősítse karjainkat, tegye bátorrá lelkünket, szivünket a magyarok Istene a repesve várt leszámolás nagy napjára. Vadász LajosAz egri művészek képkiállitása. Az egri képzőművészek kiállítása felett nem térhetünk egy rövid lélekzetü referádával napirendre. Maga a tény, hogy művészeink összehordták müveiket, s azokat kiállítássá rendezve közszemlére tették ki kiváló élvezetéül azoknak, akik a szépben gyönyörködni tudnak ős tanulságul azoknak, kik kellő képzőművészeti értelmiségük folytán el tudják határolni az igazi értéket a kérkedő dillettantizmus- től, szinte kényszerit arra, hogy művészeink képkiállitásával bővebben foglalkozzunk. Sorba vesszük tehát a kiállító művészeket úgy, amint képeik következnek: 1. Handmann Adolf több éves munkájának legszebb 25 darabját állította ki. Nemcsak méreteiben, hanem értékben .is nagy képei már kiforrott művészre valSzerkesztöség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Liceumi nyomda. Telefon szám 11. lanak. A porig alázott Istenembert m döbbentő komorsággal stilizáló legm kapóbbnak talált kepe, remek falurés tek és tájképek mutatják a nehéz müv feladat tökéletes megoldását a kők sárga szin nagyszerű összehangolá A «Tavasz ébredése» meleg színezésé mozaikszerü konstrukciójával egyik nagyobb stilü képe az egész kiállítási 2. B. H. Timon Iza 27 képe ki azok, melyeken a finom női lélek kiz: lagos impresszióit vetette vászonra, v ban figyelemreméltók. Ilyen a «Vadszi fák» és az «Erdőrőszlet». 3. Steinhäuser Ráfael pompás pi telijei csodállatramóltó művészi invencü tanúskodnak. Remek kidolgozású az ■ terieur». Párisi hatásra valló illusztrá valósággal dominálnak kiállított képei lett. Különösen kiválik az Ezeregyéjsz mesevilágába rágadó «Színvázlat» illu rációja. 30 képe közül alig van már hány, mélynél no kelt volna. 4. Kiss Alajos tulnyoinólag portrt állított ki, melyek közül messze kima lik édesatyja és anyja akadémikus fogással megfestett képe, melyek : fiatalkori müvei. Újabb képein inegmaj rázhatatlan hanyatlás észlelhető. Csa Fógel Ágostont ábrázoló portré műt régi Kiss Alajosra. 5. Tóth Gyula mintegy 40 képet tott ki, melyek közül nem egy számot hat nagy fokú érdeklődésre. Nehány képe megragadja a figyelmet. Sirer szobormüve, tekintve a technikai nehé? eket, melyekkel küzdenie kellett, sikei nek mondható. 6. Fogassy Ödön aquarelljei kellemes szinhatásuak. 30 képe közi tájképeket tartjuk a legmagasabb n: állóknak, melyek közül nem egy igen fi művészi érzékre vall. 7. Korény József a figurális m kedvelője. Tanulmány másolatai hü rt zentálói az eredetieknek. 30 képe k legsikerültebbnek Ítéljük a Tiroli vad Finom kidolgozásúak az egri tájképi 8. Virágh Kálmán, forrásban fiatal művész, kinek festményei a t; mány szolgálatában állanak. 30 képe zül a legtöbb erősen dekorativ jeile< melyek a rossz megvilágítás miatt sei sem érvényesülnek. Kellő távolságból • ban határozottan hangulatosak. 9. Bajzáth Lajos 2 képével lemre méltó. 10. Tróján Alfonz tájképei nag/^ szinhatásaikkal ragadják meg a figye Legmegkapóbb a «Nagytemplom» é; «Őszi tájék«. Összegezésül csak a legnagyol ismerőssel adózhatunk képzőművész nek, hogy ezt a kiállítást megrendt A közönség elismerése a sűrű látog< Ságban nyilvánul meg. Ünnepnapi amikor fütve van a terem, százak és zak fordulnak meg a kiállításon s hé napon is állandóan vannak látogató kelendőség is nagy. Eddig több mi- kép kelt el. Reméljük, hogy a tavaszi tárlai most mellőzött zsűri közreműködő csak kizárólagos művészi értékek k nek kiállításra.
