Egri Népujság - napilap 1920
1920-12-08 / 282. szám
IXVIl. évfolparn 28% szára. Eger, 1920. December 8. Szerda. Előfizetési dijak postai szállítással t Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Megijed évre 75 E. — Egy bóra 25 K. Egyes szám ára 1 korona. POLITIKAI NHPILÄ Felelős szerkesztő: Barsg Károlg dr. P Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Liceu ni nyomd t. Telefon szám 11. Uj közjogi harcok. Eddig is a közjogi harcok tették meddővé és hangossá a magyar közéletet, úgy látszik, hogy a régi magyar átok újra kisért. A nemzetgyűlés pártközi határozattal és az 1920. évi I. törvénycikkel a békekötésig kikapcsolta munkaprogrammjáből a közjogi kérdéseket és most minekutána már meg van a béke, hát újra felzavarhatjuk az amúgy sem nyugodt közéletet uj közjogi harcokkal. Ha ki is volt kapcsolva a királykérdés, de a felszín alá tekintő szem észrevette, hogy eddig is ez a kérdés lappangott minden mozgalom mögött, hogy ezt bogozták, ezt szövögették nyíltan és titokban illetékesek és nem illetékesek egyaránt. A királykérdés tette egymás iránt féltékennyé a politikusokat, ez békitette ki és hozta egymáshoz az ellenségeket. Most végre a királykérdés nyíltan felszínre került. Pedig sem belpolitikai, sem külpolitikai helyzetünk nem olyan, hogy ezt a kérdést nyugodtan és a nemzet érdekének megfelelően lehetne elintézni A nemzetgyűlésnek egy jó része és a nemzetnek is nagy része kapva kap az alkalmon, hogy az antant a Habsburgoknak visszatérését nem jó szemmel nézné, sőt meg is akadályozná azt. A vesztett háborúban legalább egy nyeresége van a nemzetnek — mondogatják — hogy megszabadult a Habsburgok négyszázéves uralma alól. Ha már minden században kikiáltották eleink, hogy «eb ura fakó», hát legalább a mai nemzedék álljon résen, mikor a világnak sem kellenek, most szabaduljon meg attól a dinasztiától, mely négy évszázadon át csak sorvasztotta a magyar erőt, hol erőszakkal, hol kedvezésekkel és nagyra növelte a nemzetiségeket nemcsak a mi, hanem a maga vesztére is! Ez általában a mai magyar gondolkodás és akarat, de ezt az akaratot nyíltan belekapcsolni az antant akaratába nem szabad. A királykérdés a magyar nemzet belső ügye, de olyan belső ügy, melynek megoldásánál a nemzet érdekét biztositő külpolitikai viszonyok, belső erőtényezők is figyelembe kell, hogy vétessenek. Kül- és belpolitikai erőviszonyok kikapcsolásával ezt a kérdést soha sem lehetett megoldani, ezentúl sepi lehet, de minden kö rülmények között legalább alkotmányosan kell megoldani a nemzeti élet biztonsága érdekében. Ma e kérdés kormányokat buktat, pártegységet bont, a nemzet egysége borulna fel évtizedekre, a nemzet a mai viszonyok között bele is pusztúlna, ha a királyKérdés megoldása forradalmi úton történnék. Vitatkozhatnak a közjogi politikusok azon, hogy milyen hatálya van az eckartsaui levélnek, melyben IV. Károly király kijelentette, hogy a magyar politikai életbe egyenlőre nem avatkozik; vitatkozhatnak arról is, megszűnt-e a pragmatica sanctio vagy nem és ennek eredményekép visszaszállott e a nemzetre a szabadkirályválasztás, vagy nem; annyi tény, hogy az 1916. dec. 30-iki koronázás hatálya fennáll, törvényesen megkoronázott királya van a nemzetnek, csak a királyi hatalom gyakorlása szűnt meg 1918. nov. 13 án, amint az 1920. I. törvényeik is kifejezi ; megszűnt a magyar birodalomnak Ausztriával fennállott feloszthatatlan ős elválaszthatatlan egyiittbirtoklása is; Magyarország függetlenségét visszakapta. * Ezeknek a tényeknek megfelelően és a változott viszonyokhoz mérten van szükség alkotmányunk revíziójára. Szükséges alkotmányunkat a dualisztikus vonásoktól megtisztítani, a független nemzeti alkotmány fényét visszaállítani, a királyi hatalom jogkörét a magyar géniusznak megfelelően biztosítani, a nemzet képviseletének két kamarás rendszerét alkotmányunk alapján a kor szellemének megfelelően átszervezni ős ezzel kapcsolatosan a választójogot végre nyugvópontra juttatni, a törvényhatósági bizottságokat átalakítani. Addig is a király személye körüli vita teljesen kikapcsolandó. Ez szerintem a legnehezebb, mert mindig zavarni fogja a kibontakozás nehéz munkáját, mindig fel fogják használni az intrikusok a helyzet feldöntésére ezt a függőben hagyott kérdést, mindig fel fogják használni titkos és önző céljaik elérésére. Nem ezeréves alkotmányt, akarunk tehát összezúzni, hanem az összezúzott nemzetet a leikéből lelkedzett alkotmánya sziklájára akarjuk visszavezetni, hogy belőle uj erőt nyerjen, hogy régi hatalmának, dicsőségének magaslatára jusson. Szentélyben érezzük magunkat, mikor alkotmányunk pillérjei között járunk, szentélyben, melyet legelsőnek épített a magyar géniusz Európában. Nem papiros képeket akarunk alkotmányunk szentélyébe beilleszteni, hanem a régi freskókat akarjuk megtisztítani az osztrák dinasztia, a dualizmus, az össz- monarchista törekvések által eszközölt rá- festésektől. Nem papiros alkotmányt akarunk — ne idegesítsék rémlátásokkal a nemzetet — hanem az egész nemzet féltett kincsévé tenni a magyar alkotmányt, minden magyar templomává avatni, melyben minden magyar elimádkozhassa: «Hiszek Magyarország feltámadásában.» Dr. Nagy János. Közjogi ábrándozás. E lapok t. olvasói előtt nem újság, hogy dr. M. K. ur komoly jogtudós létére nagyon szeret felülni a Pegazusra: pedig ez a fickándoző állat egypárszor már — nem akarom állítani, hogy levetette a hátáról, csak — kiszaladt alóla. Ez történt vele legközelebb is az E. N. f. hó 4-iki számában ; amelyben ősi alkotmányunkról elmélkedve azt a valósággal homlokegyenest ellenkező állítást bocsájtja világgá, hogy ennek nemcsak gazdagsága ős szinessége, hanem ereje is abban rejlik, hogy nincs kodifikálva. A majdnem ezer esztendő ugyanis, amelyre ősi alkotmányunk visszatekinthet, egy nemzet életében is hosszú időszakot jelent: amelyben tehát a sors kereke sokszor megfordult a saját tengelye körül. Ezalatt az idő alatt nagyon sok, különböző természetű és felfogású király viselte Szent István koronáját. Bizony ezek közül nagyszámmal akadtak olyanok is, akiket sima és hajlékony udvari jogtudósok oktattak ki arra, hogy melyek az ő, a királyi szu- verénitásbói származó jogai'. Hogy ezeknek a királyoknak a felfogása nagyon lényegesen eltért attól a megragadó és színes leírástól, amely után M. K. ur igy kiállt föl: ez a mi ősi alkotmányunk : azt hiszem, ehhez nem fér semmi kétség. Ezek a királyok tehát, ha volt elég katonai hatalmuk hozzá, a saját fölfogásukat igyekeztek a nemzetre rákényszeríteni. És bizony a történelem tanúságaként voltak 'időszakok, amikor a nemzet nem volt elég erős ezeket a nagyon bátran az alkotmány elleni merényletnek nevezhető kísérleteket megakadályozni, avagy megtorolni. Ősi alkotmányunk története tehát nem csupán azokról a kísérletekről számol be, amelyekkel a nemzet igyekezett a saját jogait törvényhozásilag biztosítani: hanem azokról is, amelyek ezeket meg akarták nyirbálni. Ha már most meggondoljuk, hogy a nem kodifikált törvénynél az előző eseteknek, a precedenseknek óriási befolyásuk van a jog lényegére: akkor látjuk, hogy ezek a megtorlás nélkül jnaradt kísérletek a kodifikációnak, vagyis a minden kétséget kizáró “törvényes rendelkezésnek hiánya miatt elveszik, vagy legalább is nagyon ineggyöngitik ősi alkotmányunk erejét. M. K. dr. pl. ezt mondja: «a király hatalma nem eredeti, hanem átruházott, amelyet a nemzet a maga érdekében bármikor bővíthet, vagy szűkíthet». Elismerem és tudom, hogy számos alkotmány- jogi törvényünk lényegéből és szelleméből igazság szerint és helyesen csakis ezt a következtetést lehet levonni. De minthogy a nemzetnek ez a joga nincs kodifikálva, mikor a nemzet mintegy másfél évtizeddel ezelőtt élni akart ezzel a jogával, akkor a király Fabriczius ezredes által egyszerűen szétkergettette az országgyűlést. Amit semmiesetre sem tett volna meg, ha ez a jog nem csak mint a régebbi törvények szelleméből levonható következtetés szerepelne, hanem kodifikálva is volna, vagyis szószerint is előfordulna a törvények között. Mert Ferenc József király vallásos ember volt és komolyan vette azt az esküjét, hogy törvényeinket megtartja ős megtartatj a. Látjuk tehát, hogy M. K. dr.-nak a nem kodifikált alkotmány erejéről való áradozása csak hiú ábránd, amelyhez a valóság hideg zuhanyát a Fabriczius-féle esetek szolgáltatják. T. B. (Folytatjuk.) Ötszázharminc hold vitézi telket ajánlott fel az egri főkáptalan. Ismeretes a kormányzó azon legnemesebb intencióktól vezérelt akciója, mellyel a hadi érdemeket vitézi telkekkel kívánja jutalmazni s ez által, mint legerősebb nemzetfentartó elemet: a vitézi rendet óhajtja létesíteni. Országszerte megindultak az önkéntes felajánlások s az elsők között ott van az egri főkáptalan. A nov. 23-án tartott főkáptalani tanácskoz- mányban az egri főkáptalan Magyarország kormányzója Őfőméltóságának vitézi telkek felajánlása tárgyában hódolattal vett fölhívására elha-
