Egri Népujság - napilap 1920

1920-01-04 / 3. szám

Előfizetési dijak;

i-gész évre 120 K. — Fél évre 60 K. - Negyed évre 30 K. — Egy hóra 10 K. — Egy szám ára 40 fillér.

POLITIKAI NÄPILÄ

Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11.

De profundis.

Kiolthatjátok a szemeit: lát új erővel, meggyőzhetitek a hazugsággal és kelekiáltja az igazságot a viharokba. Levághatjátok a karjait és dolgozni fog a csodálatos ösztönök élni akarásával. Megfoszthatjátok a lábaitól és mégis meg 1«dja találni a titkok aranykulcsát. Taszítsátok ki a meg nem értés öröksötétségébe és akkor világit vége nem szakadó smgározással, mert ott pezseg minden kis atomjában a megújhodás hatalmas vágya, ő volt az, aki keresett és nem talált, ö volt az, aki szabadnak született és a börtönök szomoruságos kongó lépéseinek gyászindulóiban agonizált, ő volt az, aki Megváltást akart adni minden magyarnak és sorsot húztak a köntösére. Ó volt az: a minden viharok üldözöttje, a nemzet. f)e a visszavonások romboló őrületében, a vér gyászának znhatagai közben jusson eszetekbe, hogy emberi sorsok elmúlhattak, az öröklángok utolsót lobbanhatnak, az erő a lankadtság zsibbadásaiba veszhet csak a nemzet halhatatlan, csak mi magyar fajunk nem vesz ki soha. Ne kovácsoljátok a koporsó szögeit, ne készítsetek méltó elmúlásához mauzóleumot.

A De profundis görcsös vonaglásokat lihegő gyászában megjajdul az egyiptomi hét csapás őrült siráma.

Megfoszthatjátok az élőt az 6 vég UgjaitóL, de mit akartok attól, aki fölött lassú, lomha denevér-szárnyalással szeli át a hármas halmot a pusztulás angyala. Nem látjátok, hogy magyarok sze- leicsétlenségeinek hulló erőforrásától iszamos a kardja!? De profundis! Csak táncoljatok ä termek sima parkettjén; a halál ott vigyorog fölöttetek a parfümök kékeres levegőjében, Mulassatok, űzzétek el a zene bársonyos hajlásaival, táncok harmatos könnyűségeivel a nemzeti gyászt. S ti, akik pártoskodtok, akik bele ordítanak a ködökbe, akik világitó tornyok akartok lenni, igyatok a haláltusáját vívó •rszág erkölcsi leromlása felett. De szólhat a nóta, csenghet a pohár zivataros ürömökben, orgiát ülhet az alkoholos tor, Mosolyoghatnak a hamis kedélyek kaján ördögei, mint sejtelmes intelem a fületekbe zug a pusztulások völgyéből ha- ^álszekérek dübörgésével, riadók sóhajtásba fűlt nyögésével és a falra rajzol lángoló betűket a lassú érverésü ország megtört kebel-zihálása, a De profundis.

J. J.

Vasúti állomás vagy közmunka?

Azt olvashatom ki írásából Kis András uram, régi bevett szokásnak hódol szintén, úgy látom jó ideje, hogy maga sem írja ki igaz nevét az újságba. Ne vesse szememre az unatkozásból fiatalkori bűnét, — nős, családos ember vagyok, — mert ón is megállapítom, hajszálfinom tet- szetősóggel, hogy a logikát jő Maczky Valér kedves volt tanárunknál hallgattuk, de meg a stilisztikát is tőle tanulta. De nem azzal döntjük el a pert.

Pont azt akarom ón is, mint Kis András uram. Első sorban, de mindjárt közmunkát. Vasutat, a mint lehet, legutolsónak hozzá állomást, mikor már kell. Részemről, a magam szerény véleményét kifejezni a sorrendre, óhajtottam a kérdéshez hozzászólni. Könnyű Katót táncba vinni nálam, ha vasútról van szó. No de talán, ha többen verjük az acélt a kovához, talán nagyobb világosságot csiholunk ki a piacon is, amelynél talán hamarosab* ban találják meg azt az utat, a melyen a boncolgatott kérdés nyitját megtalálják.

Ma is, hogy elmentem a meleg víz mellett, a bugyogő forrás szétömlő bársonya, mintha folyton morgó élő szemrehányás lenne, Eger, de elpocsékolsz ! Isten áldása vagyok! Vízvezetékeket töltenék meg, turbinákat hajtanék! Szó volt már a vízvezetékről, csatornázásról, kész tervek alapján mondta ki a képviselőtestület, hogy nem kell! Vegyük elő, nézzük át, hiszem, hogy most már elfogadják, a módosító átdolgozáshoz is kapunk akárhány munka- nélküli szakértőt. A földmunkához akár a télen hozzáfoghatunk. Nincs igazam ?

A vasút és állomás dolgát, én is azt mondom, pihentessük. De a mint tudom, hogy a nap reggel fölkel, úgy hiszem azt, hogy a vasút és állomás dolga, pár éven belül szőnyegre kerül. Ezt a kérdést, mintegy meglévő és jövő munkánkat irányitó tényt, akartam constatálni. Azután, ha szőnyegre kerül is ez a kérdés, bizony Istenemre nem sajnálom a vasút és állomás céljára lefoglalandó 30—50 hold földet sem. Gazdaságosabbnak, igazságosabbnak és jobbnak tartom, ha ez a föld nem néhány embernek hoz pár száz korona hasznot, hanem ha az az egész város ezreinek ad súlyos ezreseket. Végül a tervezőknél és a papíron már megérett, kigondolt és főbb vonásaiban kidolgozott vasúti

terv kiópitését, nem puffanó frázisként akartam kidobni.

Tizenöt év hosszú, fáradságos munkájának eredménye. Egy a realitás napvilágában is megélő terv, amelynek kiépítése kiemel bennünket zsákutcánkból. Bekapcsol bennünket az országos viszony latokba, de nemcsak Egert, hanem testvér városunkat Gyöngyöst, végül vasuttalan vármegyénk északi és déli részét is ösz- szekapcsolja. Bevisz bennünket közvetlen az ország szivébe. És amint hiszem, hogy egy Isten van az^égben, épp úgy hiszem, hogy a rövid időn belül egységes Magyar- országon, összekapcsolja annak fölvidékét Erdéllyel, rajtunk s az Alföldön át.

Még egyet Kis András uram, nem Bodőné módjára beszéltem a közmunká ről, lyukas bugyellárisunk reá vetendő foltjáról. Keressen, ha jobbat talál, foltoz zuk meg, mig újat nem vehetünk. Egy malomba őröljünk mindnyájan, akik e kérdéshez itt hozzá szólunk. Kezet adva dolgozzunk, még ha továbbra is névtelen maradok. y. s.

Parókiát kérőnk a makiári nejednek!

A kommunizmus rémségei figyelmeztettek bennünket arra, hogy vallásunkat, katholikus hitéletünket jobban kell szeretnünk, ápolnunk mint eddig. Sokat, nagyon sokat kell tenni, hogy az a keresztény társadalom, mely ma a politikában keresztény igyekszik lenni, lélekben, életében és tetteiben is keresztény legyen.

Állítom, hogy nem vontuk le teljese« a kommunizmus tanulságait. Mintha a bn- dapesti keresztény társadalom többet tett volna eddig augusztus óta a vidéknél aziránt, hogy a keresztény élet visszatérjen ereinkbe és éltető levegőnk legyen

De térjünk a dologra. Egerben ma becslésem szerint körülbelül 28.000 katholikus lélek lakik, katholikus a város túlnyomó többsége. És ezt a nagy lélekszá- mot egyetlen egy parókia vezeti, aminek természetesen az a következménye, hogy a parokiális papság működése anyakönyvvezetésben, keresztelósben és temetésbe» merül ki. A vallásos buzgóság különösebb ápolása tehát a szerzetesekre, a barátokra és szervitákra marad városunkban.

Hogy csak a közeli vidéket nézzük Miskolcon és Gyöngyösön két parókia van csupán az egyházmegye központja marad meg ily nehéz viszonyok között.

Soraim oda céloznak, hogy az illeté kés egyházi körök figyelmét tisztelettel jesen felhívjam, miszerint égetően szüksf ges benne több parókiára bontani a v; rost. Elsősorban szerény nézetem szerii