Egri Népujság - napilap 1920

1920-09-23 / 218. szám

Etöfi rétéit dijak postai szállitássai. Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el Sleggeo évre 76 « Bgy, hor«- 25 K. Egues szám ara 1 korona.

POLITI K Ä I n R P I L Ä P.

Felelős szerkesztő: ÖKtSg Eároíg űr.

Szerkesztőség ; Eoer, Líceum. Kiadóhivatal: Liceú ai nyoma.-*. Telefon szám 1 i.

Népszámlálás lesz

Csonkám agyarországon október havában. Ha szegénység, oláh megaláztatás emléke, megszállók ostorcsapásai alatt felserkedő testvéri vér, vagonlakók sápadt gyermekei nem riasztanak fel minden lelkiismeretet, nem űzik el a turáni átok démonát, akkor talán ennek a népszámlálásnak könyörtelen számadatai teremtik itt meg azt a fagyasztó csendet, melyben elnémul a viszály kigyósziszegése s csak az egy ütemre verő honfi- sziv lüktetése hangzik.

Meg fogjuk tehát tudni mivé törték össze egy húszmilliós ország remek egészét, hány millió lélek él Csonkamagyarországban, hány millió magyar roskadoz rácnak, oláhnak, csehnek jármában, hány ezer kiüldözött bolyong otthonát siratva közöttünk. E számok felbugó mementóját csak fájóbbakká teszik a számsorok többijei, amelyek az elrablott föld, gyár, iskola s a többi drága kincs nagyságát mérik elénk.

Ennek a népszámlálásnak fel kell riasztani minden alvó lelkiismeretet. E népszámlálás adatai odahelyezve az 1910. számlálás számai mellé, a riasztó harci kürt szavával fogják bezengeni a magyar sziveket és a máskor hideg számok parázsként izzanak tudatunkban.

Oda kell állítani minden magyar szem elé e népszámlálás eredményét, s azt a kiáltó rettenetes számpárhuzamot; amely a legutóbb tartott és a mostani csonkamagyarországi népszámlálás adatai között lesz. Óda kell állítani mindenkori utainkba, bele kell Írni az újságokba, reávetiteni a mozivásznakra, belenyomatni az iskolás könyvekbe hangos, kiáltó lángbetükkel, hogy azok láttán, azok elolvasására soha nem lankadón lobogjon szüntelenül az elkeseredés és növekedjék az elszánt akarat, meghazudtolni a kegyetlen uj statisztikát, amelynek adatait, ha kell a kard javítsa helyre.

A menekült kolónia növekszik*

Felvetettük a kérdést, hogy vájjon elegendő lesz-e a város által tervezett szükség lakások befogadó képessége a sin-lakó menekültek befogadására? 40 szükség lakást épit az országos lakásbiztosság, de már előre is mondhatjuk, hogy ez kevés. A menekültek száma növekvőben van. Csak a napokban érkezett Marosvásárhelyről két familia, mert nem tudták tovább kibirni az oláhok erőszakosságát. Aki magyar, a kinek a bölcsője felett a magyar nyelv muzsikája csengett az nem tudja elviselni, hogy Temesvárott és Kolozsváron már tilos a magyar szó. Aki a magyar rónák búzájából sütötte dús kenyerét, az most oláh-felirásu boltokba nem tud bemenni — alamizsnáért. Menekül onnan mindenki — a farkasok közül a testvérekhez, mert a faji büszkeség nem engedi, hogy a bocskoros mócok palotákat lakjanak, s a régi gazda a magyar ur tizedmagával egy szobában szorongjon. Mert a hóditók hozzáfogtak az elrománositás munkájához és minden féle elrekvirálási rendelet ürügye alatt a magyar lakosságot a város végeken szállásolják el és helyükbe Nagy-Romániából hozott famíliákat telepítenek le. Az utcákon minden harmadik ember detektív, akik az elejtett szavakat figyelik és jaj annak, aki a románt—oláhnak meri mondani. Marosvásárhelyt bebörtönöztek három úri lányt, csak azért, mert véletlenül az egyik piros, a másik fehér, a harmadik zöld ernyővel sétált. Félelmükben már a nevetségig mennek. Ugyanitt három

*) Pálmay József marosvásárhelyi menekült geneológiai iró elbeszélése után.

ügyvédnek: Veres Mihálynak, Fehér Imrének és Zöldi Károlynak megtiltották, hogy együtt járjanak, mert nevük »tüntetés« a régi Magyarország mellett. — Ilyen szekatúrákat egy büszke nemzetnek a fia nem tud eltűrni és egy ilyen népnek mint az oláh, esküjét egy magyar nehezen adja oda.

Ezt pedig az oláh követeli mindenkitől már. Eddig csak a tisztviselőktől kérte, de újabban kivánja a polgári esküt is. Aki behódol, az már a másik héten katona lesz és esetleg ellenünk, magyarok ellen kell majd harcolnia. Székely embertől ilyen árulást nem tételezhetünk fel és a kiutasitott tisztviselők után várhatjuk a székely parasztság menekülését is.

Okét fogadni nekünk szent kötelességünk, mert az ő elszánt haragjuk lesz a mi legerősebb fegyverünk a mi földünket bitorló idegen hitványok ellen.

Országszerte épitik a szükséglakásokat és a menekült székely meg is elégszik a »kényszer« lakással, mert érzi, hogy rövid időre szól az úgyis. Tudja, hogy hamarosan cselekednünk kell, mert ha egy-két évig várunk, Erdélyországban már még magyarul se tudnak beszélni. Addig hát gondoskodjunk kellő számú »kényszer« lakásról, hisz hasonló esetben a székelység testvérként gondoskodna rólunk!

»Nyukosz.«

A midőn a Károlyi kormány az idősebb tiszteket és katonai tisztviselőket tömegesen nyugdíjazta, sok érdemes katona pályája váratlan véget ért.

A központi vezetéshez hozzászoktatva, a most már vezetés nélkül maradt tisztek és tisztviselők könnyű prédái lettek néhány jól szervezett kalandornak, a kik az államgépezet kezelését és a társadalom irányitását magukhoz ragadták.

Hogy e nem várt fordulatra a tisztikar, különösen pedig annak a harctérről hazajövő része, mit érzett, azt elképzelni nehéz, leírni lehetetlen.

Férfiak, kik éveken át szembenéztek a halállal, most szervezettség híján kénytelenek voltak eltűrni, hogy a tömegbe verődött, félrevezetett értelmetlen nép rendfokozatuktól megfossza, sőt sokakat tettleg bántalmazzon, néhánynak életét is elvegye.

Ekkor érett meg bennünk azon elhatározás, hogy szervezkedésünkre az első kínálkozó alkalmat megragadjuk.

Ez alkalom a kommunizmus bukásával adva volt ugyan, ámde a szervezkedés keresztülvitele még sok nehézségbe ütközött.

A világháború küzdelmeiben kimerülve a nyugdíjas tisztek nagyrésze önkéntelenül is kerülte a szervezkedéssel járó újabb izgalmakat.

Azonban a drágaság folyton nőtt.

A háztartások egyensúlya megbomlott.

Lesújtva láttuk, hogy a gond és nélkülözés napjai rohamléptekkel közelednek és láttuk azt is, hogy étien veszünk, ha gyors segítség nem érkezik.

A vaskényszer most már siettette a tömörülést.

így jött létre a Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetsége, amely a katonatiszti özvegyek és árvák ügyét is szeretettel felkarolja.

Ezen Nyugdíjas-Rokkant Szövetség: »Nyu- kosz« eminens kötelességének tartja azokat, akik jelenleg szégyenletes nélkülözéseknek vannak kitéve a legintensivebben pártfogásába venni s emberileg mindent elkövetni, hogy azoknak megélhetésükön lehetőleg könnyítsen.

Ismertettük, hogy a »Nyukosz« és a »Turul« Biztositó R. T. egyesült azon célból, hogy mindezen óriási bajokon a legsürgősebben segítsen s ez által az államháztartás is mentesittessék.

Felkérjük a hazafias polgárokat, hogy mindennemű biztosításaikat, úgymint élet, tűz, betörés biztosítás stb. itt eszközöljék, hogy azok kenyere, kik a haza védelmében mindenüket elvesztették, biztositassék s mostani harcosainak pedig legalább meg legyen az a garancia, hogy súlyos idők beálltával a haza polgárai rólok meg nem feledkeznek. »Nyukosz«

egri főosztálya (Vármegyeház, földszint).

HÍREK.

Eger, 1920. szeptember 22.

A Szepesség búcsúja. Mindnyájunk élénk emlékezetében vannak még azok a szivbemarkoló búcsúszavak, melyekkel az elrabolt Szepesség gyászkeretes plakátokon búcsúzott — rövid időre — az édes Magyarországtól. A búcsút lapunk is közölte azzal a téves információból merített megjegyzéssel, hogy az a Szepesi Lapokban jelent meg, s szerzője Teliéri Gyula. Most sikerült megállapítanunk, hogy a cikk először a Szepesi Értesítőben látott napvilágot, s szerzője Dr. Rajcsányi Gyula egri származású volt szepesi kir. tanfelügyelő.

Üzemben a cukorgyárak. Mint értesülünk, ebben a hónapban és a következőben a hazai 14 cukorgyár teljes üzemmel megkezdi a cukorgyártást. A szén a gyárak részére biztosítva van. Az idei cukorrépa termés rendkivül kedvező, a gyárak még a kelleténél is több cukorrépával rendelkeznek. A gyárak az ország cukorszükségletét teljesen el tudják látni. 4500 vaggon cukrot fognak gyártani, amely mennyiség megfelel a belföldi cukorszükségletnek. Minthogy azonban a cukorrépa ára a tavalyinál háromszorta nagyobb, valószínű, hogy a fogyasztásra szánt cukor ára is majd ehhez igazodik.

Gáztámadástól megvakult katonák gyógyítása. A francia, és angol sajtót az a hir járja be, hogy Erlanger Gusztáv dr. a berlini egyetem tanára sikeres gyógykezelési módot fedezett fel a vakság bizonyos eseteire, amelyet különösen a chlorgáz-támadás közben megvakult katonák esetében használt kitűnő eredménnyel. Erlanger elektródot használ a beteg szemre, egy másikat a koponya túlsó oldalára, s chlorionokat bocsát a szemszövetbe. A beteg semmi fájdalmat nem érez és az egész kezelés 2 percig tart. Heti háromszori kezelés után a gyógyulás állítólag' néhány hét alatt bekövetkezik.

Gyenge a termés Erdélyben. Erdélyből jelentik: Az idei termés jóval alatta marad a tavalyinak. Zabból nagy termés van ugyan, de a búza, árpa, rozs átlaghozama kisebb, mint a tavalyi. Sok helyt jelentékeny jégkár volt. A cukor- és takarmányrépa is gyengébb a múlt évinél. Burgonyából kedvezőek ugyan a kilátások, de attól tartanak, hogy a sok eső miatt rothadásnak fog indulni a burgonya.

Gőzmosó létesül — Egerben. Az egri Városfejlesztő R.-T. nagyszabású tervet dolgozott ki egy, a Remény-utca 1. szám alatt felállítandó gozmosó telep építésére. Az előkészítő munkálatokat már be is fejezték és az épités hamarosan megindul. A Gőzmosó 16 méter hosszú mosó helyiséggel, vasaló kamrákkal és gőzszáritókkal lesz ellátva és a napi teljesítménye 10 mázsa száraz (mosott és vasalt) ruha előálitása. így