Egri Népujság - napilap 1920
1920-09-05 / 204. szám
XXVII. Cvfólqam 204 szám. Előfizetés! dijak postai szállítással Egész évre 200 K. — Fél évre 100 ü. Neoped évre 60 K. - F.gjj hóra 18 K Egyes szám vasárnap 1 K hétköznap 60 í. mmmmmmmmmmmmMmmmmBmmmamtmmmmmpsammammeíWtm Ä közellátás. Tegnapi számunkban referáltunk a Közellátás igazgatójának nyilatkozatáról a lisztellátásra nézve. További beszélgetésünk során áttértünk a többi közszükségleti cikkekre. Az igazgató a következőket mondotta: Cukor megfelelő mennyiségben áll rendelkezésünkre. A fejadag egy fél kgr. 1 kgr. ára 134 K. Az utóbbi napokban érintkezésbe léptem egy felvidéki zsupánnal, ki 5 vaggon cukor leszállítását helyezte kilátásba 40 vaggon tengeri ellenében. Az igy szerzett cukor kilogrammonként 100 K-ás árban lenne kiosztható. Most csak arra volna szükség, hogy a kormány megadja az engedélyt a 40 vaggon tengeri kiszállítására, továbbá, hogy garanciát nyerjünk arra nézve, hogy az 5 vaggon cukrot kizárólag Eger városa kapja meg. A lépések erre nézve megtörténtek. Só és örlött kávé van töven. A só ára 12'50 K, a kávéé 15 K, tehát olcsóbb a hatósági maximális árnál. A burgonyaellátás biztosítva van. Itt mint érdekes kuriózumot jegyzem meg, hogy ép a burgonyánál hogyan törekedtünk az árak letörésére. A múltkoriban beszereztünk egy vaggon burgonyát, melynek kilóját a 14 K-ás piaci árral szemben 5 K 60 fillérért mértük ki. Mikor a piaci ár leszállt 5 K-ra, mi 4 K-ért, 4 K-val szemben 2 K 50 fillérért adtuk, természetes ráfizetéssel. De célunkat elértük, a magas árakat sikerült letörnünk. Kilátásaink oly kedvezőek, hogy a burgonya mázsáját esetleg 100 K-ás árban tudjuk majd adni. Mindezek alapján a legtárgyilagosabb szemmel bírálva megállapíthatjuk, hogy a vállalat életképes. Egyedül szolgálja a közönség és a város érdekeit. Sok régi vágyam teljesülne, ha a vállalat kebelében több üzemet létesítene a város, a közönség igényeit igen előnyösen tudnánk kielégiteni s a pótadó is jóval lejebb szállna. Egyelőre nagyobb nehézségek nélkül lehetne szeszfőzdét, élesztőgyárat, sertéshizlaldát, tehenészetet, haltenyészetet és hizlaldát létesíteni. Leghelyesebb volna egy gazdaságot kibérelni, hol mindezek megvalósíthatók volnának. így egyrészt a város Összalkalmazottai konvencióban volnának részesíthetők, másrészt pedig a fölösleg a közellátás által értékesíthető volna. E téren különben értékes tapasztalataim vannak. Németországban, Csehországban és az Elba völgyében jártamban láttam egyes üzemek ideális berendezését, s azt a sikert, mellyel ezek funkcionálnak. Mi magunk is régóta sürgetjük városi üzemek létesítését, s amint tudjuk a város részéről meg is van erre nézve a jóakarat. Most már komoly lépéseket várunk. Az egri helyőrség zászlószentelési ünnepsége állandó beszédtárgy a városban. Mindenki tud valami újat, érdekeset mondani, társaságokban erről folyik a szó. Az ünepség hatalmas próba elé állította a sajtót is. Mindenütt jelen lenni, mindent megfigyelni, száz és száz apró nuance-ot észben tartani, minden igényt és érzékenységet respektálni, a meg nem irandókat meg nem irni s végül az óriási anyagot 2 lapoldalba beszorítani, a sajtó mai nehéz helyzetét ismerők előtt szinte megldhatatlannak látszó probléma volt.* Ez alkalommal a közönséget szólaltatjuk meg magunk helyett. A társaságokban előadott megfigyeléseket, közvetlenül, szűk körben elhangzott reflexiókat jegyezzük fel. Sokan emlékeznek vissza arra a gyönyörű Cenz,: £. 408/1920. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő : Barsg Karóig ilr. jelenetre, mikor a mise végeztével, a zászló megszentelésekor az Érsek Főpásztor arcon csókolta a zászlótartó Oláh tiszthelyettest. A helyőrség tisztikarának eskütétele oly felemelő volt a közönségre, hogy pl. egy idősebb nyugdíjas katonatiszt csöndesen sirt az első sorban. Sok szó esik az egri tiszti hölgyekről, kiknek magyar ruhás csoportja valóban festői látvány volt. A hölgyek névsora a következő: Relics Milánné, Holló Gyuláné, Filla Lajosné, Török Gézáné, Augusztin Andorné, Szabovics Jenőné, Tolnay Dezsőné, Róth Elza, Róth Irén, Török Vali, Holló Ilonka, Arnóthfalvy Relly, Mészöly Agátha és Sylvia. A tiszti hölgyek nevében Relics Milánné üdvözölte a Kormányzót, majd csokrot nyújtottak át, mire a Főméltóságu Ur keresetlen, kedves szavakkal felelt, sőt mikor az ünnepély befejeztével a hölgyek sorfala között elhaladt, mosolyogva jegyezte meg: «Ritkán van alkalmam, hogy ilyen szép magyar ruhás sorfal között mehessek.» Nem sikerült egyénileg felfedeznünk, hogy a helyőrség hölgyei közül kitől származott ez a kedves gondolat, igy hát az összesek javára írjuk. Súlyos hálátlanságot követnénk el, ha a rendezés és előkészítés nagy munkájában résztvevők között meg nem emlékeznénk az örökösen tevékenykedő Illés Ödön ezredesről, Relics alezredesről, Róth őrnagyról, Holló századosról, Schweitzer és Erdős főhadnagyokról, továbbá a lelkes, továbbszolgáló altiszti karról és a fegyelmezett, gyönyörűen viselkedő legénységről. A földmivesek körében valósággal rajongással beszélnek arról a közvetlen szeretetreméltó- ságról, ahogyan a Kormányzó a Lipcsey Péter dr. vezetése alatt sorakozott földmivesek hódolatát fogadta. Végül örömmel állapítjuk meg, hogy a tribünszakadás alkalmával mindössze annyi baleset történt, hogy egy hölgynek elgörbült a cipősarka, a másiknak pedig egy 20 filléres nagyságú folytonossági hiánya támadt. Talán mondanunk sem kell, hogy ez a malheur a kíváncsiság és a legmagasabb hely büntetése volt. Zokszavak. Negyedik sorozat. Akinek nem inge . . . 1. Innen-onnan elköveznek a jó őszi mulatságok. Estélyek, táncvigalmak, miegymások. Mert vigadni kell búfelejtőnek is, meg a mai világban igen sokszor jótékony célra is. Eddig helyes. De már a »Meghívók« kiállítása kevésbbé helyes. Egerben szégyenszemre nem tudunk magyarul! A meghívókon ilyen nyakatekert mondatok olvashatók : ételek és italokról gondoskodva lesz.. kérjük poharat magával hozni ... a zenét ez meg ez a prímás szolgáltatja . . . beléptidij ennyi meg ennyi . . . fölülfizetést tekintettel a jótékony célra köszönettel fogadunk . . . jegy a meghívó felmutatása ellenében váltható ... és a többi ilyen csodabogarak. Ugyan-ugyan, hát azt hiszi valaki, minél cifrábban beszél, annál szebb is az? Akárcsak az egyszeri csizmadia, kinek nagyon tetszett ez a szó, hát föl is íratta a firmára: Nagy István csizmadia és kéjgáz. Beszéljünk csak egyszerűen, akkor lesz az világos és magyaros: ételről, italról gondoskodunk; poharat hozzon mindenki magával, vagy udvariasabban : kérjük a vendégeket, hozzanak poharat: a mulatságon ez meg ez a zenekar muzsikál vagy játszik; belépődíj vagy személyjegy ennyi meg ennyi; köszönettel fogadunk fölülfizetést a jótékony célra; jegyet csak a meghívó felmutatója válthat stb. Gondold meg, hogyan Eo<?r, 1920. Szeptember 5. Vasárnap Szerkesztőség: Eg ay, Ucwo.u,. Kiadóhivatal i Liceu ni xiyoout ( Telefon %zém il. mondaná a világos eszü, nem uraskodó nyelvű magyar paraszt: mondd te is úgy! 2. Csupa öröm és bosszúság az Egri Népújság apróhirdetéseit is végigböngészni magyarság szempontjából. »Kefe, fogpor, hajpor, nyakra- való, szappan, körömvágó-olló s hízott kappan, gyufa, kés, libamáj, bakator és korneuburgi por«, amint a régi kupiéban daloltuk, minden van eladó. Elég nyomorúságos bélyege az időknek. De nem erről van szó. Arról, hogy mért Írjuk pl. a Karéj-utcát állandóan Karély-utcknzk; a sézlon- got (ha már minden áron igy kell a kerevetet nevezni) sezló-nak, meg chaislon-nak, saislongue- nak, meg egyéb lehetetlenségeknek; az eufont euffon-nak; mért eszközli a pék a kenyérsütést, mikor csak süti a kenyeret: a suszter mért eszközli a cipöjavitást, pedig csak javítja a cipőt; mért nyernek nálam elhelyezést a diákok, mikor én csak kosztos diákot akarok vállalni; mért nyeri a tanonc az alkalmazást, holott az inast szerződtetni szokás; mért fogadjuk a diákot természetbeníekért: élelmiszerek helyett; miért tahk-tetik: elárvereztetik, kerestetik, eladatik, felvétetik, mikor a magyar ember az egy »dicsértessék «-en kívül legfeljebb régi imádságaiban meri a nyelvet szenvedtetni! 3. Ha már itt tartunk, a gyászjelentésekről se feledkezzünk meg. A végtisztességhez tartozik a gyászjelentés tisztességes magyarsága is. Ne jelentsünk úgy a magunk, mint gyermekeink nevében, hanem csak magunk és gyermekeink nevében. Ne halotti szentségekről beszéljünk, (a halottnak már nem kell szentség), hanem haldoklókéról. Ne írjunk igy: porhüvelye, hült porai v. földi maradványai el fognak temettetni . .. a gyászistentisztelet be fog mutattatni, hanem: a gyászmisét bemutatjuk érte, holttestét eltemetjük. Ne írjuk: mini férj, mint gyermekei, mint sógora, hanem csak: férje, gyermekei, sógora. Általában ne papíron érzelegjünk émelygősen kenetes szavakkal, hanem szivünkben gyászoljunk. Az egyszerű, őszinte szavak még a gyászt is jobban kifejezik, mint a cifrálkodó, üres szólamok. Egyik élővirág, másik papirkoszoru. 4. Dobó István köszönetét mond Eger városának szobra megreparálásáért. De mi van pl. a «szent kutyá«-val? HÍREK. Eger, 1920. szeptember 4. Budapest uj polgármestere. Ünnepélyes külsőségek között tartotta meg szerdán délután a főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlését, melyen Budapest polgármesterévé Sipőcz Jenő dr.-t választották meg. A hadirokkantak és hadiözvegyek Nemzeti Szövetségének Hevesvármegyei csoportja felhívja a hadirokkantakat és hadiözvegyeket, hogy összes igazolványaikkal (fizetési meghagyás, csekszám stb.) felszerelve f. hó 5-én vasárnap délelőtt 10—12 és 2—6 óra között a szövetség hivatalos helyiségében (Líceum, földszint, balra
