Egri Népujság - napilap 1920
1920-01-20 / 15. szám
KKV11. évfolHam IS szám. Cenz.: E. 13 /1920. Eger 1920. jannár 20. Kedd Előfizetést dijak: Egész évre 120 K. — Fél évre 60 K. — Ncpned évre 30 K. — Egy hóra 10 K. — Egy szám ára 40 fillér. I A béke. | Befejeztetett! Farizeusok és szemforgató képmutatók halálra ítéltek bennünket Felosztották magiak között ruhánkat ó<s köntösünkre kockát veiének! Az árulás következtében győztes entarte olyan békefeltételeket diktál ránk, amelyeknek nyomán szavakkal ki nem fejthető siralom és gyász ejti hatalmába ós ili meg a magyar sziveket a Kárpátoktól az Adriáig. . . . Hintsünk hamut fejünkre, tartsak bünbánatot és imádkozzunk ! De ne essünk kétségbe! A békefeltételek sokkal kedvezőbbek ránk, mint a rövidlátók és kishitüek gondolják. Félős volt, hogy Magyarország testéből csak a felét fogják kitépni annak, amit a legújabb hírek szerint elragadtak, illetőleg elragadni határoztak. Félős volt ez, mert ilyféle megoldás ideig-óráig talán fentartható lett volna. Ám a győztes nagyhatalmak bölcsészénél és józanságánál erősebbnek bizonyult a győzelmet soha se kóstolt kis- katalmak határtalan mohósága. Hála Istennek! Annál jobb nekünk és annál rosszabb rájuk nézve! Félre hát a kishitűséggel! Minden «agyarnak éreznie kell, hogy a momenta« helyzet urai olyan természetellenes megoldással próbálkoznak, amely nem évtizedekig, de félévig se tarthatja magát. A francia forradalom és a napóleoni hábornk siralmas évtizedei után is megrendelésre szabtak át régi-, és kaptafára készítettek uj állami alakulatokat. De a történelem folyamán sokszor bebizonyult, hogy az állam fentartáshoz olyan képességek kellenek, amikből nem lehet kilogrammszámra a szükség mérvéhez képest pótmegrendelést tenni. Fel a fejjel! A sebet, amit ma idegen és viszonyainkkal merőben ismeretlen kezek ütnek hazánk testén, az életképes szervezet hamar kiforrja. Mert jegyezzük meg jól: A magyar jövő a mi kezünkben van! Egyedül a mi erőnk, a POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsij Károly dr. mi belső értékünk, a mi életképességünk annak alapja és feltétele. Már pedig ezekről évezredes múltúnk ezer változatában és legutóbb évszázadokkal felérő öt év vérzivatarában és nyomorúságában az egész világ előtt fényes tanúbizonyságot tettünk. A győzelem mámorától megittasult entente vulkánon táncol. És puskaporos hordók felett rendez tűzijátékot. De korai az öröm! A mosoly még megfagyhat az ajkakon! Mert van ami már: befejeztetett. — De van, ami még: csak most kezdődik. Várjuk meg, mit hoz a tavasz. Majd ha olyan ősgomolylyá fog ősz- szenyomorodni a vén bűnös Európa földje, amilyenből az Isten ezt a világot eredetileg kiformálta, akkor — felvirrad még nekünk. Vigyázzunk, hogy ez az idő készen találjon bennünket. Forrasszon össze ez a rettenetes katasztrófa és megpróbáltatás minden magyart s összeharapott ajakkal várva, legyünk résen és készen mindenre. A legrosszabbon mi már végérvényesen túl vagyunk. És az entente békefeltételei egy óriási erőt biztosítanak nekünk: Nincs többé veszteni valónk! Az ősgomolyból az fog győzelmesen kikerülni, aki és ami életképes. És a magyar őserő nem fog cserben hagyni bennünket. Össze fog omlani minden, ami természetellenes, ami fiktiv. Vagyis össze fog omlani minden, ami fegyver ellenünk s amivel megnyomorítani akarnak minket. És győzelmesen fog kikerülni minden, ami élő valóság: A természet által egységesnek alkotott államterület, az ezeréves dicső múlt által összekovácsolt nemzeti egység, a magyar faj szellemi, erkölcsi és számbeli túlsúlya, munkakedve és munkabírása, államalkotó és állam- fenntartóf képessége, a magyar anyák termékenysége, a magyar föld méhében pihenő természeti kincsek, a magyar rónák gabonatermő ereje, a magyarság élet- képessége és élniakarása, a lángoló hazaszeretet és az égő gyűlölet. Hiába gördítenek mázsás köveket tetszhalottá gyötört nemzetünk sírjára. Az igazságot nem lehet megölni. Eljön az Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. idő, mikor felpattanak a sirok, s meg- félemülve látják sírjából kikelni a halottat a sírásók. Fel a fejjel! A csapást most idegen kéz méri ránk, de a jövő a mi kezünkben van. A magyar jövő a mi helytállásunktól, a mi minden szenvedésre kész és semmi nehézségtől vissza nem riadó, de egész férfiakat követelő elszántságunktól függ! Atyánk! Magyarok Istene! Kezeidbe ajánljuk halálra ítélt nemzeted ügyét! Csak Tebenned és Önmagunkban bi zunk! És a végsőkig elkeserített nemzet mindenre elszántságával kiáltjuk. Lesz még egyszer ünnep a világon í Dr. II. I, Lélekzetvétel. A kisgazdapárt egri szereplése semm egyéb, mint lélekzetvétel azok számára akik a Károlyi és kommunista forrada Ion mocsarában elmerültek. Azt megengedjük, hogy az egri választókerület öl községében van talaja a kisgazdapártnak Hisz régi választói voltak Májer Jánosnak Tudjuk azt is, hogy ezek a községek lakó: becsületes, konzervatív magyarok. D« vájjon ez a körülmény mentség-e arra hogy aranyhidat készítsenek a magul számára azok, akik nemcsak maguknak hanem az országnak is sokat ártotta! önérdekük ős érvényesülésük tulhajtásá val, bűnös vagy meggondolatlan szerep lési viszketegségükkel ? A nemzet katasztrofális napjaibai mint éhes vad csaptak le ezek az urak ; vidéken kinálkozó alkalomra, azzal a eé! zattal, hogy a másfél évtizeddel előre ke szitett és most eleven erővel kitört ke resztény irányt itt Egerben megdöntői próbálják. Hol voltak ezek az egri arak abba a munkában, ami itt Egerben éveken k< resztül a földmivesek és gazdák érdekben történt? Hisz emlékszünk rá, mik< egyik korifeusuk mondotta a kezdet-ke detén, mikor a földműveseket szervez kezdtük : « ne zúdítsd reánk a »paras tokát», mit 'tanítod őket, hisz elég, 1 annyit tud a paraszt, hogy ha esik : eső, az ereszet alá álljon»! És most ezc kisgazdapártiak? Hol voltak ezek a urak, mikor tavaly a Károlyi-forradale idején előreláttuk, hogy a Károlyi-pártn: a szociáldemokratákkal való fegyvert rátsága romlásba viszi az országot vele a népet, mikor megalkottuk a k
