Egri Népujság - napilap 1920

1920-05-01 / 100. szám

XXVIII. évfolyam 100 szám. Cenz.: E. 197 19 20. Eger 1920. Májas 1 Szombat. w !51őfi«'\es1 dijak postai szállítással Egész >'m 160 K. — Eél evrv 80 ü. Nagged évre 40 K. Egg hóra J5K. Egg szánf. ári: 60 fillér. POLITIK ai NAPILAP. Felelős szerkesztő : Bsrsil Károht Or Szerkesztőse^; Egei, Líceum. Kiadóhivatal i Líceu m nyoma i. Telefon sz< oj ll. ■í masmsmuaBstmimn Május L Emlékezzünk. Most egy esztendeje. Vörösbe borult az ország, vörös díszt öltött Eger városa. «Mindenkihez!» szólt az ismeretes falragasz. Parancsoltak, Ígértek földi paradicsomot, golyót és akasztófát, kinek-kinek érdeme szerint. De a keblekben már forrott az elégületlenség, a »•.«mek kinyíltak, a szovjet őrület alapjai inogtak. Borzalmas napok voltak! A' megszálló csapatok pár óra járásnyira, 13 derék polgártársunk túszként elfogva, hir hirt ér, Egerben a felbőszült lakosság letépi a vörös rongyot. Mi lesz ebből? A kedélyek végsőkig feszülve. így telik el május elseje. Aztán máso- dika. Harmadikán marcona képű áltengerészek vonulnak be. Az emberek csöndes megadással várják a . bekövetkezendőket. Nincs segítség! mondják a kicsinyhitöek. Csak idő kérdése. A ta­nácsköztársaságnak önmagától kell összeomlania, mondják az élesebben látók. Az idő meghozta a. szabadulást, de meg­hozta a román megszálló csapatokat is. Ezt is túléltük. 1920. május 1 -ét Írunk. A munkásság ismét ünnepel. De nem az Internatio­nalismus, hanem a nemzeti gondolat jegyében. A múlt tapasztalatai meg kellett, hogy győzzék a munkásságot arról, hogy boldogulásának útja: az osztályharcz helyett az osztály harmónia, inter- nationalista szédelgés helyett forró, a sovinizmu­sig menő hazaszéretef, gyűlölet helyett a krisz­tusi szeretet s amit a kommunizmus annyit han­goztatott : munka és termelés. És mégis. Különös tünet, hogy a lakosság körében nyugtalanító hirek kergetik egymást. ' Ma, mikor a négy és fél éves háború, «őszirózsás« forradalom, kommunizmus s az oláh megszállás sanyaruságai a végsőkig feszítették idegeinket, melyek a legkisebb hatásra is fájóan rezonálnak, ma nagy veszélyeket rejt magában a rémhiresztelés. A közvéleménybe dob olyan hí­reket, melyek alaptalan aggodalmakat okoznak s ezáltal akkor, amikor minden energiát latbavető munkára van szükség, a csüggedés mindent el­I lanyhasztó baktériumait oltja bele a konszolidáció utján már biztos lábbal, erős szívvel és emelt fővel haladók leikébe. Az iram meglassul, a ha­tározottság tétovázássá s az erős akarat nemtö­rődömséggé válik, mely a legeslegnagyobb bajok forrása volt eddig is s lesz a jövőben is. Ebben van a rémhirterjesztés átka, s ezért kell rajta lennünk minden eszközzel, hogy vaf átok j úrrá ne legyen rajtunk. Józan belátásra ébredt a munkásság is. Hisz látnia kell, hogy a nyomorúság, mellyel küzd, mindnyájunk osztályrésze. Meg kellett hallania Haller Istvánnak a nemzetgyűlésen mondott sza­vait: «Tiltakozom a külföldre hiresztelt gondolat ellen, hogy mi üldözzük a munkásságot. Itt szociálpolitikát kell csinálni, rendezni a | szakszervezeti, sztrájkjogot, a munkásvédelmet és : békéltető bizottságokat.« S meg kellett hallania I Apponyi szavait is, melyekre a Népszava is meg- •j jegyzi: «Őszintén örülünk azon, hogy szavai szét- I áradhatnak az országban.» Azt mondotta Apponyi: I «Az osztályönzés kiküszöbölésének munkájában a munkásosztálytól csak azt kívánhatjuk, hogy a I maga követeléseinek felállításában ne vágja a fát önmaga alatt az által, hogy a többtermelés fel­tételeivel ellentétbe jut, ne törekedjék egyed­uralomra, diktatúrára, hanem illeszkedjék be a | nemzeti gépezet szerkézetébe a maga jogos as­pirációival. » A keresztény éra tehát megértést hirdet, baráti jobbot nyújt, s azt hisszük, mindnyájan . egyek vagyunk az óhajban, hogy ez éra tartós- : ságát biztosítsa annak eredményessége. Itt nincs | talaja az osztályönzésnek, a zavarnak, száműzzük ■ az oktalan rémhíreket, s biztonságunk védelmének elkeseredettsége sújtson le a rémhirterjesztőkre. Ünnepeljünk hát! A májusi díszben pom­pázó természet legyen szimbóluma jövőnknek: az i ellentétektől meg nem szaggatott, életerőtől duz- ; zadó, nagy Magyarországnak. Május hó 8 és 9-én rendőrnap Egerben! i ha huszárnak, ha hajdúnak, ha vörössapkásnak, ha honvéd- I nek, ha sastollas vitéznek hívják is őket ...» Valóban mindegy: mind egytől-egyig a bol­dogító reménységet hozza szuronya, vagy kardja hegyén. A boldogító reménységet, amelyre most olyan nagy szüksége van a mindenkitől elhagyott magyarságnak. És ebben van nagy érdeme ennek az ifjúsági színdarabnak, mely szinte kinőtt az iskola-drámák köréből. Lényegében az I. és II. felvonás (Ro­dostó, 1723. és 1727.) adja a cselekményt: Mi­kes szerelmét Kőszeghy Zsuzsika iránt, akit azon­ban Bercsényi generális vesz feleségül. Mikor pedig özveggyé lesz a rodostói számiizöttek szende szemefénye, megbénult édes anyjához kell mennie Jaroszlauba. Mikesből, irodalmunknak és történelmünknek kedves, szeretetreméltó alakjá­ból, z. szeretet mártírjából, igy lesz a szerelem mártírja. Az I. felvonás a marosvásárhelyi ud­varban történik 1707-ben. Ez tulajdonképen elő­játék, melyben Mikes fölesküszik a fejedelem hű­ségére^ Ez az előjáték azonban -r- tekintettel a korlátolt világítási időre — a szombati és va­sárnapi előadáson elmarad). Az utolsó felvonásban (Rodostó, 1758.) Mi­kes már »egyedül hallgatja tenger mormolását« s vizióképen megjelenik előtte a fejedelem, Zsu­zsika, Bercsényi stb., hogy reményt öntsenek a I csüggedőbe. Városfej leszt és. Egerbe a selmeczi főiskolát 1 IV. Hogyan helyezzük el a főiskolát Eger­ben ? A kérdésnek két része van : a végleges és a momentán elhelyezés. Az első nem okoz nagy fejtörést. Abból az erős hitből indulunk ki, hogy hazánk — az 1000 év jogán — rövidesen visszaszerzi területi integ­ritását. Nem is magyar vér folyik annak ereiben, akit nem éltet ez a meggyőződés. A Gondviselés segítségével talán sokkal hamarább megvalósul reményünk, mintsem hinnők. Ha pedig eljön a várva-várt idő, minden nehéz problémánk meg­oldást nyer. (Tisztviselő-, pénz-, élelmezési kér­dés stb.) Az sem lesz jelentéktelen, hogy az Egerben tekintélyes számra felszaporodott mene­kültek is visszatérhetnek majd otthonukba. A la­káskérdésen mindjárt könnyítve lesz. A normális élet felvételével megindulhatnak az építkezések is. Ha a Liceum nem lenne alkalmas a selmeczi akadémia végleges befogadására, akár a város belterületén, akár a városon kivűl építhetünk uj épületet. Angol mintára kissé távolabb a város­tól, pl. a felnémeti hegyek alján is épülhetne az akadémia — internátussal, tanári villákkal, men­zával stb., mely így egy egész külön modern telepet, városrészt képezne. Meg kellere- építenünk akkor a villamos-vasutat is. A város azzal is fej­lődnék. Eger^és Felnémet 10 -15 év alatt össze­épülne. Sokkal nehezebb az ideiglenes pillanatnyi elhelyezés. Kbl. 30, jobbára családos tanárt és 300 diákot kell elhelyezni. Kemény dió, de fel­törhető. Ugyan melyik város tudná a mostani körülmények között ezt könnyen megoldani ? Egy sem. Az akarat és szeretet mindent legyőz. Ha valamit el akarunk érni, azért áldozatot is kell hoznunk Több mód is kínálkozik az ideiglenes elhe- ! lyezésre. Magának a főiskolának ideiglenes be- 1 fogadására is legalkalmasabb persze a Líceum TÁRCZA. Mikes. Ifjúsági énekes színjáték 4 felvonásban. Szövegét írta dr. Tordai Ángos ; zenéjét szerzetté dr. Kalo- vits Alajos. — Előadja a főgimn. ifjúsága 1920. máj. 1-én és 2-án az intézet tornatermében. Április 30-adika tavaly is könyet fakasztott a szememben, az idén is. Csakhogy tavaly a fáj­dalom könyeit sírtam, az idén pedig az örömét, a meghatottságét. Akkor könyekre fakasztott Dobó hires-neves városának vörös dísze, most pedig a nagy magyar szerzetes-tanároknak: Fa- kidinak, Dugonicsnak, Ányosnak, Virág Benedek­nek és Révainak méltó utóda, — Tordai Ányos dr. tgri cisztercita tanár. Az ő izzó, magyar lelke szólal meg Mikes Kelemennek ajkán; az ő magyar reménysége •sendül meg a kedves színjátékban, mikor Kő- szeghy Zsuzsika azt mondja: » . . . Bizonnyal mondom jön a tavasz. Kisarjad a rtgy, kitárul a levél, kipattan a bimbó s a magyarság fája újra virágba borul . . .« A jeles író könyfakasztó reménységét tol­mácsolja a darab végén II. Rákóczi Ferenc szel­leme is, midőn így szól: » . . . A magyar dicsőség el-elréjtőzhet, de örökre sokasé száll ki belőle a lélek . . . Feltámadnak Thököly leventéi, Bocskai hajdúi, Rákóczi kurucai újra ! . . . Mindegy Ezt adja a színjáték s nem tudjuk, hogy a kedves történetben, a felvonuló szép lelkekben, a remek magyar nyelvezet ódon bájában, vagy ta­lán a zene szépségében gyönyörködjünk-e. Mert külön kell szólanunk a darab zenéjé­ről is, mely gyönyörűen simul a szöveghez s históriai hűséggel követi a darab meséjét. Ennek megalkotásánál kötötte a szerző kezét a játéko­sok kis hangterjedelme s teherbíró képességének kisebb mértéke is. A Mikes-1 ugyanis minden legkisebb izéig maga a gimnázium nyújtotta. Sikere is egész teljességében az ő sikere, mert egyetlen kölcsönkért fénysugár sincs benne. Kalovits Alajos dr., a gimnázium volt ének- 1 tanára, most nem használhatta ki azokat a di­namikai erőket, amelyek évekkel ezelőtt a *Hu- ' nyadit-ban és a »Tinódit.-ban oly pompásan ér­vényesültek. A hangszerelésben számolnia kellett avval a körülménnyel, hogy a főgimnázium zene­kara évekig .szünetelt s alig pár hónapja alakult meg uj erőkből. A múlt nagy precizitása azon­ban már most is mutatkozik és kárpótlást nyújt a hangszerelés szerényebb kereteiért. Bámulatot eredményt mutat föl az ifjú ifjúsági zenekar t dúsan jutalmazza Braun Jácint vezető tanár és Herovits Antal karmester fáradhatatlan tevé­kenységét, óriási munkáját Az ifj. énekkar, melyet most Bekecs Sá*-

Next

/
Thumbnails
Contents