Egri Népujság - napilap 1920

1920-04-25 / 95. szám

EGRI NÉPÚJSÁG. 3 Csókbakter. A jó Óreg bakterokkal mindég szimpatizáltunk, a Csókbakter meg éppen ked­vünkre való. A librettó ugyan silány export­portéka. Egy részlet akar lenni az Ezeregyéjszaka tündérmeséiből, de a gyermeteg naivitás beleiül a vásári pongyolaság hínárjába s a jól jövedel­mező hatásvadászat zűrzavarába. A muzsika azon­ban elsőrangú, igaz, hogy a könnyedébb műfaj­ból. Ahol kell, édesdeden andalitó, másütt meg pattogóan lüktető. Bogár Gizi diszkrét játékával mindig hóditó. Ép’ úgy otthon volt az elérzékenyitő szerelem­féltés, mint a lázas pajzánság terén. Kürthy Böske valósággal összeforrott a lüktető zenével s csupa- tüz táncaival izzóvá tette az amúgy is forró est levegőjét. H. Zombori Ilonkát bátran mondhatjuk a graciozitás megjelenítőjének. Vérbeli művésze a táncnak. Hajlékony, mint a nádszál s mozdula­tai elragadóan ritmikusak. Méltó partnerei voltak Érczkövy és Bihary. Pesti gazdag színészi tudás­sal rendelkezik, de szerepébe sok bohóckodást vegyitett, ami az igazi művészet rovására megy. Göndör, ha nem is erős játékos, s az éneklés terén — bár kellemes orgánuma van — szintén nem excellál, de elegáns megjelenésében modoros, s minden bizonnyal jól trenírozott táncos. Lady Havelock (Antal Nusi) és Mr. Havelock - (Szikla) túlzott karrikaturáját adták a fagyos nyugalmu angolnak. A szomorú aktualitásu tréfa — amikor Lady Havelock bejelenti, hogy a következő nap beutazzák Magyarországot s Mr. Havelock meg­kérdi : «nos — és mit csinálunk délután« — ki­kerülte a közönség figyelmét. Az előadás állandó tapsvihar közepette zaj­lott le s a hódolók pazar virágcsokrokkal ked­veskedtek a művésznőknek. —dt. TÁRCZA. Az öreg tölgyfa. Zivatar dúlt a berekben, Nagy irtás az emberekben... Nincs ki erre meg nem döbben... * Öreg tölgyfa állt a bércen, És szét nézett mint az őrszem, Létért küzdve nagymerészen. Napkeleten volt csemete! Melyet Isten átültete, — Immár annak évezrede. Ez a fa a magyar nemzet, Új gyökeret itt eresztett: Elfogadván a keresztet... Terebélye elnyúlt messze, — Három tengerpart övezte, — Tíz társ-ország környékezte. Ország-mesgyénk volt a küszöb, Hol napkelet s nyugat között, Két világrész megütközött. Ezen magas bástyakőre, Isten küldött jó előre, Hogy lennénk a kapuk őre. Jó mentsvárunk vala Kárpát, Belül meg a győrök, várdák, Mik az ellent készen várták. Erdőégés volt gyakorta, Ha ránk tört a tatár-horda, Ezt a vén fa már kiforrta. És ármánya a görögnek S kemény vasa a töröknek, Ezen bástyán itt törött meg. De fogytak a magyar végek, És helyébe bejövének Az oláh és rác vendégek. Kérve-kértek akkor szállást, Most meg orvul a megszállást, Magyarhonra a szétmállást... Hollók, varjak serge károg, ' Fejünk fölött leng, kóvályog, S osztoznak a népkufárok Sötétedik-alkonyodik, A jós-madár előbúvik, Fel-felsüvít: kuvik... kuvik ! . .. Hát csakugyan veszve volna, Az öreg tölgy széttagolva, Mint a sirály elsiratja ? . . . Léhúllt a fa koronája: Gyászt ölt István szép hazája, — Hajh, ma is tart pártviszály^i! Száradt, meredt a fa karja, Béna lett a magyar kardja, Fegyverül a mankót tartja. * * * Szűz Mária Nagyasszonyunk, Védőkarod alá futunk: Szánj meg, hiszen számkivetett, Testvériden árvák vagyunk. Dr. Bartalos Gyula. ORSZÁG VILÁG. A nemzetgyűlés. Nagy János beszéde. A pénteki ülésen Kovács Emil után, ki a keresz­tény erkölcs renaissanceáról beszélt, Schlachta Margit szólalt fel. Frappáns statisztikai adataival, melyekkel megdöbbentő képét mutatta be a gyermekhalandóságnak, a női munkások pusztu­lásának, az anya- és csecsemővédelem hiányának, nagy hatást ért el. Beszéde végén a képviselők zajosan tapsolták, éljenezték s hozzásietve gratu­láltak neki. Utána Nagy János dr., Eger város képviselője beszélt. Udvarias szavakban emléke­zett meg Schlachta első debütjéről, amellyel meg­szerezte az egész képviselőház rokonszenvét. Majd foglalkozott az indemnitással. Bizalommal viseltetik a pénzügyminiszter iránt, ezért megsza­vazza a javaslatot. Kívánja a kisüstök visszaállí­tását ; ellenzi a bortermelési adót s helyette a borforgalmi adót ajánlja. Követeli Károlyi Mihály száműzetését, hangsúlyozza a nemzeti szellem emelésének, az irodalom és sajtó megtisztulásá­nak szükségességét. Kéri, hogy ne elégedjék meg a kormány a kommunisták ellen indított eljárással, hanem lépjen fel mindazon lapok, egyesületek, Gallilei- és szabadkőműves körökkel szemben is, amelyek a háttérben dolgozva fel­robbantották a magyar nemzet hinterlandját. Részletesen foglalkozott, a szociáldemokrata prog­rammal és politikával. A faluk jegyzőinek és a járások szolgabiráinak szociális kurzust kell tar­tani, melyben ki kell őket oktatni a nép bajairól. Majd arról a külömbségről beszélt, ami a zsidó faj és az izraelita vallás között van és ama kon­klúziót vonja le, hogy két szélsőséges irányzatban, ha titokban is, de a zsidóság mindig a kapita­lizmus szolgálatában állott. Kijelenti, hogy a keresztény-nemzeti irány nem antiszemita, mert ezen irány nem lehet puszta negativum. Itt a cselekvés terére kell lépni. A zsidóság engedjen faji jellegéből, a libe­ralizmusban pedig győzzön a nemzeti és erkölcsi szempont. A marxizmus megbukott s a jövőt a keresztény szolidarizmus fogja megoldani. Mint értesülünk, május elején két hétre elnapolják az üléseket, hogy a kormánynak ideje legyen az uj törvényjavaslatokat tárgyalásra előkészíteni. A szombati gyűlésen Hegyeshalmy Lajos felhívta az elnök figyelmét arra, hogy Schlachta beszéde után a karzati közönség kendőket lobog­tatott és hangos megjegyzéseket tett. Az elnök megigérte, hogy szigorú intézkedéseket fog tenni hasonló esetek meggátlására. Szilárd Béla az adók felemelését s a vagyondézsmát követelte. Kívánatosnak tartja a közigazgatás átszervezését. Wágner Károly a csendőrségről és a sajtóról beszélt. Cenzúra nem kell. 0 csak két cenzort ismer: a jóérzést és az igazságérzést. Szükségte­lennek tartja, hogy katonai szerveket politikai nyomozással bízzanak meg. A galíciaiak kiutasi- tandók, a numerus clausus egy ideig fenntartandó. Somogyi István kijelenti, hogy a nemzetgyűlés nem vádolható tétlenséggel. Az indemnitási javas­lattal kapcsolatban ellene van a fogyasztási adók felemelésének. Egy őrült vérengzése. Budapesten pénte­ken délelőtt egy őrült munkás-ember: Bogdán József, felszállott a zsúfolt villamosra, ahol össze­szólalkozott Tardy Bálint századossal. A vita he­vében kést rántott elő s nyakon szúrta a száza­dost. Majd leugorva a villamosról megtámadta Ember József századost, akit szintén megszűrt a vállán. Ezután gyors egymásutánban megsebesi- tette Keller József villamoskalauzt, Schwarcz Gyula ügyvédjelöltet és Medved Emilia postake- \ zelőnőt. Tovább is folytatta volna vérengzését, ha egy főhadnagy kardjával ártalmatlanná nem teszi. Ekkor a tömeg rárohant s véresre verte. A rendőrök alig tudták kiszabadítani a tömeg kezéből. Bevitték a kapitányságra, ahol az orvo­sok megállapították, hogy közveszélyes őrült. Sebeit bekötözték s kórházba szállították. A magyargyalázó főrabbi. Bozsik Pál teg­napi leleplezése a szegedi főrabbi nyilatkozatáról, általános megbotránkozást váltott ki. Simonyi miniszterelnök kijelentette, hogy azonnal intéz­kedni fog. s ha a vád igaznak bizonyul a kor­mány becsületével felel érte, hogy a legszigorúbb megtorlást 'fogja alkalmazni. A Ház folyosóján a holland újságíró megjegyezte, hogy a főrabbi nemcsak a Bozsik által reprodukált vádakat emelte, hanem annál sokkal súlyosabb dolgokat mondott. Erre a jelenlevő szegedi kormánybiztos, Vasek Flrnő dr. telefonon nyomban intézkedett Lővv letartóztatása iránt. Ugrón Gábor a folyo­són felháborodva jelentette ki, hogy nincs olyan súlyos büntetés, amely eléggé megtorolhatná ezen förtelmes hazaárulást, amelyhez foghatót aligha követtek még el. Rögtön indítványt nyújtott be, amelyben hivatkozva arra, hogy mivel a főrabbi kijelentései a legsúlyosabban sértik minden ma­gyar ember érzelmeit, követeli, hogy az igaz­ságügyminiszter gondoskodjék a legsúlyosabb törvényes megtorlásról. Sándor Pál felszólalásra kért engedélyt, hogy megbélyegezze Lőw kijelen­téseit, de Rakovszky hivatkozva az indemnitás sürgősségére, megtagadta tőle a szót. Haller mi­niszter a folyosón kijelentette, hogy a magyar nemzet rágalmazását nemcsak a külföldre mene­kült kommunisták, hanem belföldi cinkosaik is folytatják. A zsidóságnak volna elsősorban fela­data, hogy kirostálja maga közül mindazokat, akik egyre újabb hasábokat raknak a tűzre, mely­nek lángja ártatlanokat is megpörkölhet. Igazgató : Eadil Károly. Az egri közszolgálati alkalmazottak be­szerzési csoportja a pénzügyminiszter urnák 916/920. sz. rendelete alapján felhívja tagjait, hogy f. hó 26-tól számított 8 nap al8tt, mindenki vásárlási napján, sze­mélyesen hivatalos órák alatt Ideiglenes Igazolványai­kat kicserélés végett mutassák be, ezzel egyidejűleg a család tagok igényjogosultsága is felll fog vizs­gáltatni : és csakis azok a közszolgálati alkalmazottak részesülnek kedvezményes ellátásban, akik az 1917. évi XV. t. c. illetőleg az ezek végrehajtása tárgyában kiadott 1917. évi 8200. számú pénzügyminiszteri kör­rendelet alapján háborús segélyt kapnak, valamint a fentiek szerint igényjogosult közszolgálati alkalma­zottak háztartásában élő és általuk élelmezett önálló keresettel (jövedelemmel) nem biró feleségük, gyer­mekeik és olyan egyéb családtagjaik, akik után csa­ládi pótlékot kapnák és az általuk tényleg tartott legfeljebb egy állandó házi (belső) cseléd, végül mind azok az ellátást (nyugdíjat, kegydíjat) élvező volt közszolgálati alkalmazottak, valamint mindazok az ellátást (özvegyi nyugdíjat, kegydíjat, nevelési járu­lékot, életjáradékot stb.) élvező özvegyek illetve ár­vák, akik ha tényleges szolgálatban állanának, illetve akiknek férje illetőleg atyja abban az esetben, ha életben volna az idézett t. ez. és annak végrehajtási rendelete értelmében háborús segélyben részesülnek. A nyugdíjasok és nyugdíjas özvegyek hozzá­tartozói igényjogosuitságának elbírálásánál az szolgál alapul, hogy az illető amennyiben tényleges szolgá­latban állana, illetve férje életben volna, a vonatkozó törvények és rendeletek értelmében részesülne-e csa­ládi pótlékban, illetve nevelési járulékban; ezt a kö­rülményt az igényjogosultság igazolására hivatott számfejtő hivatal főnöke esetről-esetre tartozik meg­állapítani. A miniszter ur ismételten hangsúlyozza, hogy az Ideiglenes Igazolványban feltűntetett adatok va­lótlanságáért elsősorban az igazolvány tulajdonosa fegyelmi felelősséggel tartozik. Végül kiemelte, hogy hasonló esetekért és az Ideiglenes Igazolványban foglalt és a hivatalfőnök által igazolt adatok javítása és meghamisítása miatt megindított fegyelmi eljárás során eddig már igen sok közszolgálati alkalmazott hivatalvesztésre ítéltetett. Kedvezményezett árúkat folyó hó 26-tól csak azok kapnak, akik Ideiglenes Igazolványaikat kicse­rélték. — Bővebb felvilágosítást a csoport hirdető tábláján kifüggesztett tájékoztató nyújt. Hivatalos órák felek részére délelőtt 729—12 óra, délután */23—5 óráig tart, ezen túl bárcák ki­adatni nem fognak. A hivatolt rendelet alapján ismételten figyel­mezteti tagjait, hogy az élvezett Ideiglenes Igazol­ványaikat a miniszter ur semmi okra sem engedi pótolni — a tagok csak személyesen vagy meghatal- mazottaik útján vásárolhatnak. Ha a kiutalt szövetet az igényjogosultak folyó hó 28-ig el nem viszik, az igy visszamaradt szövetet a vezetőség a pótlólag jelentkezettek között fogja kiosztani. Isaák, elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents