Egri Népujság - napilap 1920
1920-01-11 / 8. szám
7 EG KI NÉPÚJSÁG. durva irigység . .. egységünk történ törve hanyatla erőnk.» Kaptunk uj királyt, ne« is egyet, feltámadt az ország is, három darabban ugyan, de sírjában maradt a magyar nemzeti hadsereg. Sírjában maradt, de nem halt meg soha! Sírjában maradt, mert a Ferdinán- dok, Lipótok, Miksák, Teréziák, Józsefek, Ferencek és Ferenc Józsefek a feketesárga irigységnek, ostoba megneinértésnek, a durva cézári gőgnek oly piramisát rakták a sir fölé, hogy azt feldönteni egy nemzetnek nem volt ereje. Két világrésznek kellett összekapaszkodnia, hogy a porba döntsék onnan ! De a sírban nem halott feküdt, de a sírban mindig hallották a hősök a nemzet szive dobogását, de a mohácsi sir időnként mindig küldött bizonyságot, hogy élet van a föld alatt! Tanú rá Eger várának vérrel ázott földje, melynek Dobó István örökre megszerezte nevét, tanú rá Drégely vára. hol a harckeverő Szondi szendereg : Temesvár, honnan Losonczy István tért újra társai közé; Szigetvára, hol a hősök hidján Zrínyi Miklós lelte a hősi halált. Tanú rá Zrínyi, ama másik Miklós, kinek nemcsak az ajka, de a kardja is azt hirdette: ne bántsd a magyart! Tanúim rá Bocskay ás Bethlen hajdúi, Tököly és Rákóczi kurucai, akikben újra fellobogott a honfoglaló hősök vitézsége, az országtágító bandériumok dicsősége! De jaj! A mohácsi sírok mellett uj sírok is domborulnak immár : a zernyesti hegyek között, a trencséni síkon, a máj tényi mezőn. De feltámadtak újra a kurucok, megelevenedtek a hajdúk! Honvédeknek, meg piros ; sapkásoknak hívták akkor őkel és Isa- < szegnél, Kápolnánál meg az erdélyi he- | gyek között még egyszer megmutatták, j mire képes a maroknyi magyar. Am meg- ; nyilt a sir Világos mellett és amannál : még durvább, mert simább piramis emel- í kedett a sir fölé! Említsern-e az elmúlt ötven év törté- netét? Fölpanaszoljam-e, hogy a magyar nemzet odaadta fiait, nyögte a nagyhatalmi hóbort árát, hadserege mégsem volt, mert csak egy ember mondhatta el azt: Meine Armee! Elég-e a megbélyegző szó arra a gálád módszerre, amely iskoláiba hívta gyermekeinket, hogy kiölje szivükből a magyar hazát, a magyar királyt, a magyar nemzeti gondolatot, amely nem engedte haladni azt a magyar katonát, aki gerinces maradt és a ranglétra legmagasabb fokait idegenekkel rakta meg! Tetemre j hívj am-e azt a rendszert, mely kevélven kiutasította nemzeti nyelvünket, nem engedte lengeni lobogóikat, idegenbe vitte fiainkat és minket meg nem értő s mi meg nem értette pólyátokkal, morvákkal, csehekkel, krobótokka! rakta meg városaia- kat! ídézzem-e sírjából azt a gőgöt, amely engedte, hogy legnagyobb szónokaink évek hosszú során át hiába küzdjenek a parlament porondján egy nyomorait »und« szócskáért, azt a gőgöt, amely oly büszkén ütött kardjára, ha görnyedező állara- férfiaink nemzeti aspirációinkat merészelték előtte hangoztatni; azt a gőgöt, amely képes volt a húrokat a legvégsőkig feszíteni, képes volt chlopi hadiparancsot kiadni, hiszen jól tudta, hogy a magyar nemzetnek nincs mire ütnie! És végül zokogva hánytorgassam-e fel, vagy nemzeti büszkeségnek hirdessem-e, hogy a nagy háború őrült mészárlásaiban mindig a magyar katona került a vágóhidra, hogy Galicia síkságain, Doberdo kietlen sziklái között, az Isonzó iszapos partjain magyar katonák végső sóhajai sirnak a hazaszálló szellőben...! De hagyjak a múlt fájó képeit! lám laetiora canamus! Rásütött a magyar hajnal a piramisokra, ledőltek azok a sírokról, és megmozdultak a holtak! Sötét éjt- szaka volt még, nem ült ki a magyar égre egyetlen csillagocska sem. És a sötét éjt- szakában, valahonnan a mély vizek felől, megindult a férfi. Szivében ott égett a múltak tanulsága, a jelen sivársága, de a jövendőben való rendíthetetlen bizakodás is. A férfi, aki rádobbantott lábával a magyar földre, aki elkiáltotta a megváltó szót, hogy „legyen“, akinek szavára megnyíltak a sírok és feltámadott a magyar nemzeti hadsereg, a férfi, a letiport magyarföld első kinyilt virága: Horthy Miklós. Áldott legyen e név, melynek betűit máris bevéste Klió történelmünk lapjaira, áldottak legyenek az áldozatos hősök, akik hivó szavára zászlaja alá siettek, áldottak legyenek, akik a nemzeti hadsereg képviseletében városunkat őrzik. Nem igy álmodták századok óta érte küzdött atyáink e hadsereg születését: kínok tengeréből kinőtt vérvirágnak, nem igy várták azok, kik ötven év óta harcoltak érte nyakas meggyőződéssel: halotti feltámadásnak, de igy kedves a megváltó meglepetés nekünk, a jelen idők eltiport, meggyalázott nemzedékének ! Megváltást mondtam. Mert volt idő az elmúlt félesztendő alatt, mikor minden jó magyar hazafi lelke a kétségbeesés örvénye fölött lebegett. Mögöttit* k viz, előttünk tűz, mögöttünk hiába kifolyt vérfolyamok, előttünk a vad terror fékevesztett tobzódása. Már-mái azt hittük, Furópa koldusai lettünk, akin még az utolsó kutya is rúghat egyet, akinek élete addig tart, mig ki nem fogy tarisznyájából az utolsó morzsa, mit az utszéli rablók még benne hagytak. És akkor Szegedről, a magyar föld magyar szivéből mint villámcsapás törte át a terror Vonalát a hir: magyar sereg szervezkedik a Tisza partján! És a koldusnak egyszerre kiegyenesiílt a dereka, szemébe uj láng szőkellt, karjait erő duzzasztotta újra, szivéből elszállt a kétség- beesés s bizalom ült a helyébe: megráz - kodott, újra magyarnak merte érezni magát s ledobván a koldusrongyot, újra e!i merte venni az elrejtett háromszinfi lobogót, hogy abból készítsen lelkének uj ruhát I A mi városunk neve a nemzet törté netének nem egy dicsőséges lapján olvas ható. Csak két dátumot emlitek most a sok közül: 1552-t, Dobó István észté« dejét és 1705-t, mikor a nagy Rákóczi fejedelem bevonult városunkba kuruc vitézei élén. A harmadikul odatüzöin a mau napot, a ti ünnepléstek napját, Dobó 1st ván megelevenült vitézei, Rákóczi feltá madott kurucai! Legyetek üdvözölve azzal az ízzé lelkesedéssel, amely Dobó Istvánt és bő seit eltöltötte, azzal a mindenre elszánt bátorsággal, amely valamikor kivívta az egri nevet, azzal a törhetetlen keresztény magyar érzéssel, amelyet e vérrel öntő zött szülőföld szivünkbe ojtott! És legye tek üdvözölve azzal a lángoló szeretettet, amellyel Eger ősz püspöke, Telekessi István, a magyar szabadság apostolát. Rá kóczit keblére ölelte, azzal a honszeretet tel, amelylyel az Istenért és szabadságért küzdő kurucok előtt e város kapuit meg nyitotta, azzal a szentséges fogadással, mit ez ősöktől tanultunk: megyünk vele tek tüzön-vizen, minden poklokon át: Istenért. hazáért, szabadságáért! Ä hadseregnap programmja, F. hó 10-én. Este 9 órakor: Zenés takarodó a soproni gyalogezred zenekara által. F. hó 11-én. Reggel 7 órakor: Zenés ébresztő. Délelőtt 9 órakor: Ünnepélyes isteni tisztelet á székesegyházban. Délelőtt 10 órától délután 4 óráig gyűjtés urnáknál és perselyekkel a város egész területén, az e célra önként jelent kezett hölgyek közreműködésével. Délelőtt 11 órakor: Térzene a Líceum előtt. Délután 2 órakor. Lepényevés, liszt- fuvűs, zsákbafutás és stb-el egybekötött népünnepély a Dobó téren. Este 7 óra 30 perekor: Nagy műkedvelő kabaré az Uránia mozgószinházban A kabaré műsora: Nyitány, .látsza a soproni gy. czr. katonazenekara. J. rósz. Mi a haza? Előadja : Gerecz Sándor. 2. Horthy Miklós üzenete. Énekli Turóczv Gyula. 3. Magyar tánc. Rejtik: Szikszay Manyika, Rótt» Irénke, Szabó Zoltán és Petrik Sándor. 4. A czivii ruha. Vígjáték 1 felvonásban. Személyek : Osatáry ezredes < /zoezkó Béla, ReHa a leánya Róth Elzácska, Vértes kapitány Turöezy Gyula, Oserev hadnagy Gerecz Sándor, Miska, tiszti szoiga Soliom Ferenc, ő. Aktuális strófák- Elmondja.: Nagy László. 6, Tánc-duett, Előadják: Jászberényi Kató és Szabó Zoli. 7. Kupiék, énekli Gerecz Sándor. Szünet. II. rész. k. Hármas alakítás. Előadja Gerecz Sándor. 9. Műdalok, énekli Turóczv Gyula. 10 Kupiék, előadja Szabó Zoli. 11. Bűvös szék. vigj. 1 felvonásban Személyek: Mi nvszter Szálló Zoli, Államtitkár Gerecz
