Egri Népujság - napilap 1920
1920-03-14 / 61. szám
Előfizetési dijak postai szállítással: tiqesz ewe 160 fi. — Fél évre 80 K. Negyed évre 40 K. — Egy hóra 15 K. Egy szám ára 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám la. Március 15. A korcs mindig fél a nagy idők emlékétől. A nagy idők nagy tettekről, egész emberekről beszélnek. A nagy idők rohanó eseményeit csak egész emberek tudják irányítani. A tomboló szenvedélyek viharában csak az egész ember tud rendet teremteni ; csak az egész ember tud indulatain. ösztönein uralkodni. Ha jön az árvíz, a gyáva a háztetőre menekül; nem gondol arra, hogy az ár a falat kimoshatja alóla. A kapzsi vagyonát iparkodik biztonságba helyezni, elfeledi, hogy a viz mindenüvé beférkőzik. A rémület úrrá lesz a gyenge sziveken s megzavarja a józan gondolkodást. De helyén »arad az elvetemült, a tolvaj. Éber figyelemmel várja az ár megérkezését, lesi a rémület okozta zavart, hogy éhes ösztönét követhesse, rabolhasson. Csak az egész •mberek sietnek a gátra, az egész emberek, akiknek szívok, eszük helyén van, akiknek van bátorságuk, van bizalmuk •ura, hogy fölvegyék a küzdelmet a pusztító elemmel és akik tisztában vannak avval, hogy csak igy lehet megmenteni önmagukat és övéiket. Tavaly március elején már nagyon közei volt hozzánk az erkölcsi züllés •kozta forradalmak árvize. A gyávák két könyökkel törtek utat maguknak, hogy biztonságba jussanak. A gazdagok vagyonukért remegtek, azt iparkodtak elrejteni s félelmükben tehetetlenek voltak. A bőr- töntöltelékek, a tolvajok epedve várták az időt, amikor törvény lesz az ő zsivány- erkölcsük. A védőgáton alig voltak egynéhányat Vészkiáltásuk nem tudott sziveibe markolni; sok volt a gyáva, még több a félelmében zabolátlan. A kevés fát védő nem tudott védőket toborozni, végre nekik is futniok kellett, hogy a nyomorult vizbefullástól megmeneküljenek. Mekkora ellentét a tavalyi és a hetven év előtti március között. Akkor is forradalmak, forrongások vihara rázta Bzrópát. Az árviz hozzánk is elért. Megmozdította és gátra állította az egész nemzetet. Kishitű, gyáva nem akadt. Az a százados szolgaságban elnyomott jobbágy nép nem eresztette szabadjára éhes ösztönét, ő is kiállt a gát védelmére. Az ur sem ragaszkodott többé előjogaihoz, önkényt lemondott azokról, erezte, hogy nemzetét és e nemzettel mindenét csak ngy mentheti meg, hogy ha a nemzet mindenkor egy lesz a kötelességtudásban és a kötelességteljesitésben. Együtt látjuk a védelemben az urat a munkással, a földmivest az iparossal. .Annak a megin- gathatlan igazságnak atérzése, hogy a nemzet jó vág) balsorsa egy mindenkinek a sorsával, kovácsolta eggyé az első magyar március 15-én a magyar nemzet minden rétegét. Ez az igazi március 15-e, amikor a magyar nép mert bátor lenni, mert akart is. Az a március 15-ike pedig, mely lefoglalta a nyomdát és szabadnak nyilvánította ki a sajtót, mely feltörte a nemzetük igazáért elitéit, ártatlanok börtönét, csak következménye volt az egyesülés erejéből fakadó bátor és cselekvő öntudatnak. Fölszabadult a nemzet. Szabadságát megbecsülte. A keresztény szellem edzette erejét; az tanította lemondásra, önmegtagadásra. Nem eresztette szabadjára a sokáig elfojtott szenvedélyeket; a hosszú megalázás keserűsége nem törte össze, nem zúzta szét a tisztességet, az erkölcsöt. A népet nem tántorította el az isteni és az emberi törvényektől mások vagyonára való falánsága, tudott parancsolni önzésének, mert szivében, lelkében keresztény és magyar volt. Méltó is lett szabadságához; szabadságában is erkölcsi ember maradt, nem pedig az ösztönei vezette állat. A nemzeti zászló volt kezében ; a haza egész embereket, áldozatos polgárokat kivánt. Kapott is. Tavaly a korcs nemzedék, az elfajzott söpredék eldugta a nemzeti zászlót és a haragos vörös ruhadarabot lobogtatta a szél. Ez alá gyülekeztek. Jelvényük a vörös zászló volt, a féktelen szenvedélyeknek és az izzó vérnek a szine. A buja, az önmegtagadást, a lemondást nem ismerő tömeg félt s gyűlölte e napon a há- romszinü zsászlót. Félelmes és gyűlöletes volt előtte, mert az első magyar március 15-én azok kezében lobogott, akik egész emberek voltak, akik küzdelemre készültek, amely küzdelemről tudták, hogy áldozatot, erkölcsöt és munkát kíván. Ezért nem akarták látni többé a nemzeti szinü zászlót, ezért irtóztak e nagy idők igazi emlékétől, ezért volt kedves előttük a vörös szin. A vörös szin izgatta föl s vadította a szenvedélyeket, az Ígérte oda a másét, az döntötte le az erkölcsöt és irtotta ki a tisztességet. Mindjárt meg is lett a következménye, kinyitották a gonoszok, a rablók börtöneit és ezek lettek a jobbak bíróivá, nemzetünk pusztító szörnyetegeivé. A sok bacillus önmagát eszi föl, önmagát semmisiti meg. Elpusztultak. De a romok, pusztításuk rettenetes következményei még itt vannak. Még nem száradt föl a vörös árviztől itt maradt iszap sem. Holnap már ismét itt lesz a március 15.-e. A házakon ott leng majd a nemzeti zászló. Ünnepelünk, beszélünk megint. Talán eszünkbe jut az a legnagyobb tény is, amely március 15-ét, a negyvennyolcas idők nagyszerű eseményekben gazdag napjai közül kiemeli, az a tény, hogy ezen a napon láttuk először együtt, egy táborban, egy küzdelemre elszántan a nemzetnek minden rendű és foglalkozású fiát. Tavaly aléltak és gyávák voltunk. Ha láttuk is előre a ránk zuduló árviz pusztításának iszonyatos képét, nem mertünk, nem tudtunk összefogni a gát védelmére. Most ébren vagyunk s úgy érezzük, hogy van bátorságunk is, feszülnek izmaink, tettre vágynak. Csak egy hiányzik még, nem tudunk összefogni, nem tudunk eggyé lenni. Vájjon az első március 15-ének emléke és létünk izgalmas kérdése le tudja-e rólunk verni az egység legnagyobb akadályát, az önzést, a vágyat az egyéni érvényesülésre ? E nélkül jövőnkben nincs remény ... és ne is ünnepeljünk ! —ő— Igazságügy. Uj bíró a törvényszéken. Az igazságügyminiszter Sikorszky Sándor fehértemplomi törvényszéki bírót ideiglenesen az egri törvényszékhez osztotta be. Az nj bíróval az egri törvényszéken most már 4 menekült biró működik. A bíróság ügyforgalma azonban olyan nagy, hogy a menekültekkel szaporodott bírák száma is kevés az ügymenet lebonyolítására. A kommun rendörkapitángai: az úgynevezett közrendészeti direktórium tagjai előtt hirdette ki dr. Miskovics Flőris elnök pénteken a bíróságnak a szerdai főtárgyalás alapján hozott Ítéletét. A megtartott tárgyaláson a bíróság Benedek Jánost és Kápolnay Andort Gyürky Vidor volt egri hitoktató «elítéléséért« vonta felelősségre. Gyürky elítélésében Friedmann Dezső »elvtársc is rósztvett, de a »főkapitány« még nincs az ügyészség fogházában. “Ellene nyomozőlevél yan kibocsátva. Azonkívül sorra került még a fentieknek és Német Kálmánnak azon bűncselekménye is, melyet májusban a csehek közeledtének hírére követtek el, amikor az esetleg «kompromittáló« hivatalos iratok elégetése közben arról sem fejedkez- tek meg, hogy a rendőrség bünjelkamrá- jáből egyet-mást magukkal vigyenek. A bíróság Benedeket 2 és fél évi fegyház-, Kápolnayt 10 havi börtön- és Németet 3 havi fogházbüntetéssel sulytotta. Német ellen a túszok elfogatása miatt is van már vádinditvány a bíróság előtt. Ismét esküdtszék! ügg került a rendes büntetőtanács elé a napokban. Egerszőláton még a múlt tavaszon egy korcsmái öszeszőlalkozásból kifolyólag a 3 Felföldi, Vámos Kálmán és Horváth Péter közöttparázs verekedés támadt. A harc vége
