Egri Népujság - napilap 1920
1920-02-28 / 48. szám
egri népújság. 2 Az 1886: VII. t. c. 22. §. c. pontja célszerűségi szempontokból előírja, hogy a házastársak és jegyesek közötti ajándékozások érvényességéhez, — ha az ingó ajándéktárgy még át nem adatott — közjegyzői okirat szükséges. Hiába fogja ezzel szemben valaki a bíróság előtt bizonyítani, hogy »a körülményekből egyébként is megállapítható,» hogy mindkét házastárs egybehangzó akaratki jelentése ilyen közokirat nélkül is létrehozta az ajándékozási szerződést. A biró ki fogja tanítani a feleket, hogy ami a jogban szükséges, az okvetetlenül szükséges. Vagy ha a törvény (1876: XVI. te. 1. §. b.,) célszerűségi szempontból előírja, hogy az írásbeli magánvégrendeletek érvényességéhez négy tanú szükséges, hiába fogja a csalódott örökös bizonyítani, hogy az örökhagyó valóban rá akarta hagyni a vagyonát, habár csak három tanú van a végrendeleten aláírva, — 6 is hamarosan arra fog eszmélni, hogy a jog nem alkuszik. Vagy térjünk vissza a közjogra. Talán emlékszik Anonymus arra az esetre, amikor csaknem két évtizeddel ezelőtt az ellenzék obstrukciója megakadályozta, hogy a képviselőház többsége megszavazhassa a javaslatot, — milyen országos felháborodás követte azt a trükköt, amelynek segítségével a szabadelvüpárt a Lloyd klubban akarta leszavaztatni a képviselőket s ilyképpen megállapítani, hogy az összes képviselők többsége elfogadja a javaslatot. Egyáltalában micsoda hatalmas fegyver volt mindig az ellenzéki kisebbség kezében az, hogy nem elég valamely határozat jogérvényes meghozatalához az a lényegi kellék, hogy a képviselők többsége m javaslatot helyesli, hanem szükséges, hogy ez a helyeslés a házszabályok állal célszerűségi szempontból megállapított szigorú formák között jusson kifejezésre. Ugyan ki nem érzi, hogy a jogban a forma a lényegtől el nem választható. Ezt a biztos alapot nem szabad könnyelműen elhagyni, mert a sors kereke for- gandó: ma fent, holnap lent; ma neked, holnap nekem. És ha már Anonymus egy uj — bármennyire szörnyű — élméletet állít fel, miért nem marad legalább önmagához következetes. Ha azt tartja, hogy a jognak »egyetlen elengedhetetlen feltétele a nemzet többségének szabadon megnyilvánuló akarata,» s megállapítja, hogy ennek a követelménynek a fenforgása »az 1872- ben elfogadott bűnvádi eljárási szabálynál minden kétségen felül állott,» — akkor miért mondja húsz sorral lejebb, hogy ennek »az 1872-ben letárgyalt javaslatnak elég volt hat év, hogy törvényerőre emelkedjék.» Ugyan miért kellett még ez a hat év, ha már 1872-ben meg volt állapítható a körülményekből, hogy a javaslat a nemzet többségének akaratával egyező ? És vájjon olyan kétségbevonhatatlan igazságnak tartja Anonymus, hogy az ország harmadrészében megtartott választásokból előállott nemzetgyűlés valóban az egész magyar nemzet akaratát képviseli? Vagy azokat, akik nem járulhattak hozzá szavazataikkal a nemzetgyűlés tagjainak megválasztásához, már nem tekinti a magyar nemzethez tartozóknak? De felhoz Anonymus egy egészen uj példát is. Lengyelország néma országgyűlésének példáját, amelynek segítségével rám akarná sütni, hogy én Lengyelország felosztását jogszerűen végbement ténynek, s nem az erőszak tényének tekintem. Gondoljon vissza Anonymus a saját idézetére: Qui bene distinquit . . . Tessék különbséget tenni. Én azt állítottam, hogy jogot csak az arra hivatott tényezők hozhatnak létre, s hogy mindaz, ami az ő közreműködésük nélkül születik meg, nélkülözni kénytelen a jog tekintélyét De soha nem ' mondottam azt, hogy amit a jogszerű tényezők jognak kijelentenek, az már mindenesetre jog lesz, tekintet nélkül arra, hogy kijelentésük az alkotmány- szerű formák megtartásával történt-e meg, — soha se mondottam, hogy a jogosított tényezőknek kényszer vagy megfélemlítés hatása alatt létrejött kijelentése is érvényes akaratkijelentésnek tekinthető. Ezt, vagy ilyesmit én nem állítottam. Nagyon könnyű megcáfolni egy olyan abszurdumot, amit senki se vitat, de valaki egyenesen a megcáfolás céljára kitalál. Végül szabadjon még egyet megjegyeznem. Nem a múlt vasárnap fejtettem ki először nézeteimet a jogfolytonosságról és a nemzetgyűlés jogalapjáról. Jóval előbb hírlapi megbeszélés tárgyává tettem ezt a kérdést, mielőtt Eger város képviselőtestülete és Heves vármegye törvényhatósága állást foglaltak. Ezenfelül ott feküdt e testületek előtt az általuk később elfogadott javaslat szövege, amely világosan azt jelöli meg céljául, »hogy a nemzetgyűlés figyelmét a jogfolytonosságának szükségességére (és pedig okvetlen szükségességére!) ráirányítsa«: — s amely gavaslat egészében és részleteiben teljesen megegyezik azoknak a cikkeknek a tartalmával, amelyeket erről a kérdésről (legutoljára a múlt vasárnap) írtam. Ne tételezze hát fel Anonymus Heves vármegye törvényhatósági bizottságának és Eger város képviselőtestületének tagjairól, hogy nem olvasták el azt a javaslatot, amelyet megszavaztak. És ilyképpen ne tételezze fel azt se, hogy az én felfogásom szerint értelmezett jogfolytonosságnak ezekben a testületekben nem lett volna meg a többsége. Ne zavarja meg azt a felemelő összhangot, amelylyel Hevesmegye összes tényezői : a megyei törvényhatóság, a városi képviselőtestület és a megválasztott nemzetgyűlési képviselő egyértelmüleg sorakoztak az ősi magyar jogrenden alapuló jogfolytonosság védelmére. Mert Hevesvármegye összes illetékes tényezőinek ez a jogtisztelő és jogvédő állásfoglalása olyan történelmi esemény, amelyre Hevesvármegye minden polgára büszke lehet. * Utóirat. Anonymus szerdai cikke végén arra kéri az E. N. olvasóit, hogy »ama kijelentésemet, mely szerint a Nemzetgyűlés határozatai jogot nem alkothatnak, tekintse pusztán az én egyéni nézetemnek, amelyhez a jogfolytonosságnak semmi köze sincs.« Válaszul erre bátor vagyok az igazságügyminiszternek a nemzetgyűlés közjogi bizottságában február 24-én mondott szavait idézni, melyről a fővárosi lapokból éppen most értesülök. Az igazságügyminiszter ezeket mondotta : »Igen fontos kérdés, vájjon a nemzetgyűlés akarja-e a jogfolytonosság szigoré megtartását, mert ha akarja, akkor ennek nem felel meg a javaslat... A magyar alkotmány szerint törvény csak az, amit a szent István koronájával megkoronázott király szentesít.« No hát ez már nem az én egyéni nézetem, hanem Magyarország igazságügyminiszterének ország világ előtt nyíltan kimondott jogászi szakvéleménye. Dr. M. K. Városi közgyűlés. A polgármester beszámol budapesti átjárói. — Tömeges segélykérések. — Interpelláció a mulatságok megengedése miatt. A csütörtök délelőtti közgyűlésen a polgármester beszámolt budapesti útjáról. A polgármester a közélelmezési államtitkár előtt feltárta Eger város n*- héz helyzetét s rámutatott arra, jhogy Egert nem lehet a kisebb vidéki községekkel egyforma elbírálás alá venni a közélelmezós szempontjából. Eger par excellence bortermelő város. Ipolyi államtitkár kijelentette, hogy az ország többi városai is hasonló helyzetben vannak, nem helyezhet kilátásba segítséget! Vi- gasztalő mozzanat az, hogy a gabona- gyűjtés egri kirendeltsége kilátásba helyezte, hogy a megyei rekvirálásből 1 * vaggon lisztet átad a városnak. A köz- élelmezési minisztérium viszont hajlandó arra, hogy ez elé nem gördít akadályt. Referált ezután a polgármester a katonai barakkok ügyéről. Eger város igény* a barakkokra eddig bejelentve nem volt. A felszámoló hivatal a város igényeiről mit sem tud. Ez a hiány nyomban pótoltatott. Előterjesztette azt a kérelmet, hogy a barakkok, melyek nagyértékü építkezési anyagot tartalmaznak, minden más ajánlat mellőzésével egri kisiparosoknak és közhaszna vállalatoknak adassanak, minden nyereség nélkül. A hadügyminisztériumban e kérelem megértéssel találkozott. A szőlőterületek őrzése tekintetében a belügyminisztérium hajlandónak mutatkozik arra, hogy a rendőrség végezze az őrszolgálatot s igy a mai tarthatatlan állapotok megszűnjenek, A napirend előtt Kálnoky Viktor dr. szólalt fel. Rámutatott arra a visszás eljárásra, melyet a közelmúltban táncmulatságok engedélyezése tekintetében a rendőrhatóság követett. Egyes mulatságokat enyedélyeztek, másokat nem. A társadalmi harmónia szempontjából ezt megengedhetetlennek tartja. A polgármester válaszában rámutatott arra, hogy az államosítás következtébe* a képviselőtestület nem felettes hatósága a rendőrhatóságnak. Megkereséssel ford*l tehát a rendőrkapitányhoz, kérve az egye»- lő elbánást. Ugyancsak Kálnoky képviselő indítványára egyhangú lelkesedéssel úgy határozott a képviselőtestület, hogy Horthy Miklóst kívánja ideiglenes államfőnek ós erről a nemzetgyűlést értesíti. Dr. Kánitz Gyula indítványára az Uránia színház bevételeiből való nagyobb részesedést a képviselőtestület elvben kimondotta. Az 1914. évi képviselők mandátuma a tavasszal lejár. A ma is érvényben lévő
