Egri Népujság - napilap 1920
1920-02-15 / 37. szám
Előfizetési dijak postai szállítással: évre 160 K. — Fél évre 80 ti. Kegyed évre 40 &. — Egy hóra 15 K. Egy szám ára 40 fillér. Hozzuk — haza Őket! Dr. Kálnokj) Viktor. Messze keletről, — a Bajkál tó vidékéről Szibéria havas rónái és végtelen hómezői felől síró hangokat hoz a fagyos téli szél. Elhaló gyönge már ez a hang, olyan, mint a sebzett szárnyú, fáradt madár . . . alig-alig hogy elér hozzánk. De akiben ▼an megértő lélek, annak a szivébe markol — hisz magyar kátonák, magyar hadifoglyok jajgatva hördülő panasza ez a messze hóhullásban. Kétségbeesett, velőtrázó segélykiáltása e rongyos, megtépett éhé'ző magyar . katonáknak. Utolsó üzenete a vakságos éjből, másfélszázezer derék magyar harcosnak. Elhaló vágyódása rab magyaroknak, hómezők számüzöttjeinek, akik legtöbbje már hatodik esztendeje tűri keservesen az örök telet és örök hidegséget. ügy tengődnek és pusztulnak a fehér dérlepte tarlókon, mint valami elveszett, ▼agy ottfelejtett faj egyedül maradt Ínséges árvái. Legtöbbjük már mezítláb jár, mha helyett rongyokba takaródzva. Arcuk dlomszúrke, minden álmatlan éjszakájuk alán több és több fehér hajszál, — és msenvednek annyit, a minél többet egy bűnös sem szenvedhetett ... így várják ▼érző szívvel, megtört lélekkel s a szörnyű messzeségbe vágott tekintettel a szabadulás óráját. Közben pedig új erdő támad a szibériai pusztaságban, apró fehér keresztek hosszú szomorú erdeje. Ezek a fehér keresztek ijesztően szaporodnak a behorpadt sírokon s a fehér hóban, s a mint nő az erdő — napról-napra úgy fogynak és halnak e fekete táborok sínylődő lakói. Przemysl legendás hősei — a kik már ott is döghoson pusztultak — de a halálos szép tavaszi nászra naponta kiin- dnltak a halál szabadságharcának esztendejében — a pusztuló reménység utolsó halvány csillámlásával néznek a honi föld felé, a hol magyar testvéreik már békében knzdik a nemzet újjáépítő munkáját. Magyarok! Testvérek ! A szövetségesektől — azoktól a kiknek kötelességük volna gondoskodni, hogy hazajöjjenek — hiába várjuk. A háborúnak vége s mégis a második tél tanúja már másfélszázezer ember las6u halálának s vele a legnagyobb POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Liceumi nyomda. Telefon szám 11. bűnnek, amit valaha az emberiség ellen elkövettek. A magyar állam nem tudja fedezni hazahozataluk költségét, nekünk magunknak kell hát megváltani gloriás hőseinket, a mi háborús szomorú dicsőségünk mártírjait rettenetes szenvedéseiktől. S talán mindenkinél jobban megérdemlik szerető gondoskodásunkat, azok a magyar tisztek és magyar bakák akik, ha kellett, mukkanás nélkül parancsra halták a halál minden nemét. Ki segítsen rajtuk ha nem mi, akik itthon maradtunk, vagy már haza vergődtünk? S majd csak azután beszéljünk, hogy hogyan szabaduljunk meg mi, akik idehaza lettünk rabok, ha már hazahoztuk a rabmagyarokat. Szeretetet és egy kis megértést kérünk hát a közelgő hadifogoly-napra mindenkitől. Mindenkinek meg kell mozdulnia akinek szivében a szeretetnek csak egy cseppje él. Gyújtsuk meg az emlékezés gyertyáját egy napon azok számára, akik a gránátok siketitő bugásán, a poklok őrjítő zenéjén sem félték a halált, mert egyszerűen nem is ismerték a fogalmát. Világítsuk ki adakozó szívvel a legridegebb lelkeknek is eltorlaszolt zugát, nehogy visszhang nélkül maradjon azoknak segélykiáltása, akik ott a fehér éjszakában a szélbe, szórják és kiáltják fájdalmaikat. Mert igaz ugyan, hogy kifosztottak, megraboltak vagyunk és mindnyájunkat koldussá tettek a Végzet utolsó ökölcsapásai, de valami kevés értékünk megmaradt még s csak arról van szó, hogy ebből a kevésből adjunk azoknak, akik nálunknál is százszor szerencsétlenebbek. És nem csak az evangélium, de az élet tanítása is, hogy a szenvedőnek jobban meg kell értenie a másik szenvedőt. Értsük meg, hogy mi itthon lévők, adósaik is vagyunk s mig ennek a szent kötelességnek eleget nem teszünk, úgysem pihenhetünk, mert ez az adósság éget, vádol és panaszol s a föld utolsó nációja volnánk, ha már annyira zuhantunk volna, hogy nem tudnánk minden anyagi és erkölcsi erőnkkel megmozdulni a mi szerencsétlen, elszakított testvéreinkért. De mi lennénk a világ legmegve- tendőbb, leglelketlenebb és leggyalázatosabb fajtája, ha mulatozásunk mellett szenvedő testvéreink hazahozatalára aea volna pénzünk. Lehetetlen, hogy a magyar társadalomnak ne maradt volna annyi ereje, hogy segítsen azokon a vérein, akik évek óta el vannak zárva a magyar nap fényétől. Nyissák ki az erszényüket elsősorban is azok, akiket a «háború emelt föl és tett gazdagokká, a sokpénzü emberek». Tudják meg, hogy azok, akik aranyat sajtoltak a vérből és szenvedésből, hogy egy háborún csak a nemzetnek szabad nyernie. Indítsa meg őket az, hogy gyönge és sápadt a szó annak a lelki kínnak és kálváriának a leírására, amit tenger meg aláztatás között a fogoly lélek naponta átél. Nem lehet ezt leirni és elképzelni, — át kell ezt élni — épp úgy, mint a háború borzalmait. Szeretném íölgyujtani a lelkek csillárját, hogy fényével és ragyogásával felolvassza a rideg közönyt. Mert ne feledjük el, valamint «a hit cselekedetek nélkül holt*, úgy a szeretetnek sincs áldozatok nélkül semmi értéke. És jól vigyázzunk, meg ae érdemeljük azt a szemrehányást, amit a nagy francia iró egy keserű órájában nemzetének a »grande nation»-nak mondott, hogy gyorsabban nő az emberek szivében a fe- ledékenység, mint a sírokon a virág. Hevesvármegye katonai parancsnoksága. 62. K. T. 1920. szám. Hirdetmény a fegyverek beszolgáltatásáról. Illetéktelen egyének kezében még mindig vannak fegyverek, lövöszerek és robbantószerek. Ezennel elrendelem, hogy mindenki, kinél még kincstári eredetű puskák, pisztolyok, géppuskák, géppuska vagy fegyver alkatrészek, kézi gránátok, lő- és robbantó szerek vannak, 1920. február hó 20>ig a He vés vármegyei katonai parancsnokságnál Egerben azokat beszolgáltatni köteles Járások a járás székhelyén állomásozó csendőrtartalékszázadok parancsnokságainál. A beszolgáltatás alól mentesek: a tényleges tisztek, a tényleges altisztek, a Heves vármegyei karhatalom azon tagjai, akik illetékes karhatalmi parancsnokságuk által szabályszerű karhatalmi igazolványai el vannak látva, továbbá a csendörség, az államrendőrség és pénzügyőrség tagjainak a szolgálati fegyverei. Katonai szolgálati fegyverekből áta-
