Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-08-10 / 4. szám
I. évfolt}.am*4. szám. Eger 1919. augusztus 10. Vasárnap. 9 tbiii h m iiai ii. ihi iiiim wn Előfizetési dijak: Egész évre 80 K. - Fél évre 40 K. - Egy Száttl ára 30 fillér Negged évre 20 K. — Egg hóra 8 K. — AMI Szerkesztőség: Eger, Líceum. Telefon szám 11. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. A proletár ököl. Eger, 1919. aug. 9. A bolseviki uralom egyik vezetője állítólag fennen hangoztatta a románok bejövetelekor: majd megmutatja ő, hogy két hét múlva a proletár ököl lesújt azokra, akik most azért örülnek, mert vége a kommunista világnak. Szólt pedig a fenyegetés az egri jó földműves népnek és az »urak«-nak, mert szerinte csak ezek örültek a változásnak. A gyengébb szivűek egy kevéssé meg is remegtek. És ez nem csoda. Hiszen élénk emlékükben van még »a proletár ököl.« Emlékszünk még Molnár, Tor- mássy,- Gianone, »hóhér Nagy János* stb. elv társakra, akik tisztes öreg férfiakat raboltak t családjuktól s hurcoltak bör- jelszavuknak : »Reszkess, burzsoá!« ezzel akartak minél nagyobb nyomatéket adni. A proletár ököl azonban többé nem fog lesújtani, mert nem lesz hozzá ereje. Hiszen maga a munkásság belátja már, hogy megcsalták s elfordul a maszlagotoktól. Beláthatja azokból az eredményekből is, amelyeket a bolseviki vezetőknél tartott házkutatások hoztak napfényre. Ezeknek majd sorát ejtjük s bemutatjuk olvasóinknak. Most elég legyen általánosságban annyit mondani, hogy a vezetőknél (akik mindig az egyenlő elbírálást, az egyenlő hús-, zsír-, liszt-, cukor- stb. kiosztást hangoztatták,) nagy mennyiségben »Háltak élelmiszereket összehordva akkor, amikor az igazi proletár éhezett. Szóval: amig a vezető bujtogatók a »kizsákmányolok« ellen kiabáltak, addig a legrútabb visszaéléssel saját pártjuk katonáit fosztották meg a legszükségesebb élelmiszerektől. Tolvajt kiáltottak, hogy ők maguk szabadon járhassanak. Ezen ne csodálkozzunk! Megmondta azt a hires szociálista vezér, Kautsky, hogy a proletár diktatúra, ha uralomra kerül valahol, épen azokat az eszméket nyomja el, amelyek uralomra segítették: a szabad gyülekezés, a szabad szólás és szabad sajtó jogát. Az anyját öli meg legelőször, amely naggyá nevelte. Az anyagyilkosoktól pedig jót nem várhatunk. Igen is, föllélegzett Eger város népe és csak egy pár érdekelt siratja a változást. Nagy tévedés volna azonban azt hinni, — mint azt a proletár ököllel fenye- getődző elvtárs mondotta, — hogy a románoknak örült a földműves nép. Szó sincs róla. A szabadságnak örült. Annak örült, hogy vége a piros, a vért jelentő világnak s újra itt lesz az igazi szabadság. A megszállás nem kellemes dolog, de azt is szívesebben elviseli, mint a vörös uralmat, mert hiszen szabadon beszélhet, nem lesnek reá lépten-nyomon detektívek s nem kell remegnie, hogy mikor viszik el vad terroristák. Hogyne örülne a nép 1 Most ismét egy szabad hazának szabad gyermeke lesz s nem félrevezeti meggyötört rabszolga. Most már minden!, szabadon imádhatja az Istent, szabadon vallhatja' magát magyarnak s viselheti külsőképen is a nemzeti jelvényeket. És nem kell állandóan olvasnia az újságokban a polgár-vérre való áhítozást. Hála Istennek nem kpjll félni a pro letárököltől, mert nincs többé ereje. Nincs ereje, mert elhagyja az eddig jóhiszemű tömeg. Ez a munkában edzett ököl legfeljebb azokra csap le, akik — visszaélve becsületes bizalmával — félrevezették, megcsalták. Szamuelli Tibor. Általános sajnálkozást keltett lapunknak az a hire, hogy a proletár-diktatúra vérszomjas népbiztosa öngyilkos lett. Még a legszelídebb leiknek is a legkínosabb halálnemet szánták ennek az embernek, aki százakat — sőt talán ezreket — öle- tett meg és tömérdek családot borított gyászba. A Szamuelli Tibor bünlajstroma rettenetes. lesz, ha teljesen összeállítják. Kalocsán például 34, Dunabogdányban 68 embert akasztatott föl egyszerre csak azért, mert a fehér és nemzeti lobogót föl merték emelni. Van a Dunántúl sok olyan megyéje, amelyben százakat akasztatott és lövetett halomra. A kiszúrt szemű, a földbeásott, irtózatosan megkínzott, halálra gyötört emberek szörnyű jajaitól, hörgésétől volt hangos a Dunántúl, mikor a proletár- diktatúra szemefénye ott járt, hogy »rendet csináljon.« Nem akarunk hátborzongató részleteket közölni a szörnyűségekről, amelyeket elkövetett, hanem csak egy esetet közlünk a bécsi »Neue Freie Presse« nyomán. Egyik faluban hét »fehéret« vezettek eléie, akiknek nevében az egyik vádlott, a község orvosa, kijelentette, hogy ők bizony nem valami nagy hívei a kommunizmusnak Erre Szamuelli bajonettjével kiszúrta az orvos félszemét és azt ordította: — Kutya, azért hagytam meg a félszemedet, hogy láthasd lógni a többi hatot! És a hat jómódú földműves hamarosan kiszenvedett. Hetediknek a testben- lélekben meggyötört orvost akasztatta föl. Se szeri, se száma az olyan kivégzéseknek, amelyeknél avval súlyosbította a büntetést, hogy a szerencsétlenekkel ásatta meg saját sírjukat . . . A világtörténelem legszörnyübb vadállatai : a Sullák, Nérók, a Báthory Erzsébetek, a Haynauk galamb-lelkek voltak ehhez a sötét, emlékű emberhez képest. < Szamuelli Tibor kéjelgott a mások ha- lákinjában s Kalocsán példáid — szem- tinit állítja — »ebédutáni csemege gyanánt« lAzte végig áldozatainak halál-vo- naglásáf íebolyodott, beteg lelkű ember olt, akit minden józan kormányzat az elmebetegek közé záratott volna épen úgy, mint ahogy odacsukják a beteges hajlamú gyújtogatót, tolvajt, dühöngőt stb. Nem az ő emlékét kell gyűlölni, hanem azokat kell rettentő számadásra vonni, akik ezt a borzasztó embert rászabadították a magyar népre s élet-halál urává tették. Amit az őrült tesz, azért őmaga nem vonható felelősségre, de azok igen is számolni tartoznak az őrült tetteiért, akik lehetőséget, módot, alkalmat adtak neki a tett elkövetésére. És erről az emberről írt a kommunista kormány félhivatalos 1 apj a, a » Vörös Újság, Vezércikket, amelyben egész ország teljes hatalmú diktátorává akarta tenni ezt az őrültet. És erről a tébolyodottról beszélgetve mondotta az egri kommunista vezérek egyike 8—10 nappal ezelőtt: — Nem egy, hanem száz Szamuelli kellene Magyarországra. Megborzad az ember, ha elgondolja: mekkora eltévelyedettség kell ahhoz, hogy egy újság ilyet követeljen s magát embernek valló lény ilyet kívánjon-. A szakszervezetek felszámolása. Lapunk tegnapi számának egyik hirdet í menyében már közöltük a szakszervezetek ! feloszlatására vonatkozó rendeletot/fegnaj • és ma délelőtt jelentek meg a szakszerve zetek pénztárosai s könyveiket és készpénzeiket Kállay Tamás dr. likvidáló bizottsági elnöknek aulák át A felszámolás körülbelül egy hétig fog tartani. — Az
