Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-08-09 / 3. szám
POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési dijak: Szerkesztőség: Eger, Líceum. Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — Egg szám ára 30 fillér. Telefon szám 11. Negged évre 20 K. — Egg hóra 8 K. — Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. József főherceg tábornagynak a következő kiáltványát adjuk: A magyar néphez! Indíttatva azon határtalan szeretettől, amellyel a magyar nép iránt viseltetem és visszapillantva az utolsó öt év közös szenvedésére, valamint minden oldalról hozzám intézett kívánságnak megfelelve, kezembe vettem a már lehetetlenné vált helyzetnek megoldását. Nem nézhetem, hogy a mi szegény, ezer sebből vérző hazánk sorsa fölött politikusok és különböző érdek és párt-csoportok garázdálkodjanak. Teljes anarchia, zendülések az egész országban, oly minisztérium, amelyet senki el nem ismert, az élelmiszer teljes csődje már-már teljes összeomlással fenyegetnek az esetre, ha a magyar intelligentia az öntudatos munkássággal és a mi földmivelő népünkkel karöltve erős kézzel rendet nem teremt. Megbízom : A miniszterelnökség ideigl. vezetésével: Fridrich István v. államtitkárt, Samassa Adolfot a belügy, Tánczos Gábor tábornokot a küliigy, Dr. Imre Sándort a vallás- és közoktatásügy, Schnetzer Ferenc tábornokot a m. hadügy, Friedrich Istvánt a kereskedelem, és iparügy, Dr. Griinn Jánost a pénzügy, Dr. Csilléri András orvost népegészségügyi miniszt, ideigl. vezetésével, A közellátási minisztérium egyelőre betöltetlen marad. Dr. Bleyer Jakab egyetemi tanárt a nemzetiségi minisztérium, Dr. Szászi Bélát a magyar igazságügy- miniszt. ideigl. vezetésével, Dr. Győry Rólandot a földmivelésiigyi minisztérium ideigl. vezetésével. Az átmeneti kormány néhány napon belül a polgárság, földmives nép és a munkásság meghallgatásával fog megalakíttatni. Akinek szivében a hazaszeretetnek csak egy szikrája is él, az a mai nehéz időben teljes odaadásával támogatja a kormányt. Félre az intrikával, a kritikával és a hazugsággal! Jöjjön az egyetértés, a megértés és a munka! Törhetetlenül bízzunk hazánk szebb és jobb jövőjében! József főherceg, tábornagy. Mint értesülünk, az antant hatalmak a Magyar- ország elleni blokádot megszüntették. Kommunista gazdálkodás. Eger, 1919. aug. 8-án. Gyermekkoromnak egy kedves kis ta- nitómeséje jut eszembe. Az anya-vaddisznóról, malacairól és a bükkről szól. Elevenítsük föl. Volt. egyszer egy vad-koca és annak nvolcz malaca. Ez a kis család naponkint eljárt egy bükk alá és fölszedegette a makkot, amelyet a szél lerázott. Igaz, hogy nem dúsan, de kielégítő módon táplálkoztak így és naponkint biztos asztaluk volt a bükkfa alatt. De nőttek a malacok és szertelenkedők lettek. Okosabbak akartak lenni, mint az édes anyjuk. Azt követelték, hogy túrják ki a bükk gyökereit, döntsék le a fát, hogy legalább egyszer kedvökre lakni áldozhassanak. Hiába akarta meggyőzni a süldőket az anya : kitúrták a fa gyökereit, ledőli- tötték a tápláló bükköt és a makkot tel- hetetleniil falták. Ez a jólét azonban csak pár napig tartott s mihamar beköszöntött a szükség. Az ínség mind nagyobb lett s végre éhen pusztult a vaddisznó-család a kidőlt fa elszáradt gályái alatt.. A hatalmas bükk volt Magyarország, mely ágas-bogas gyökereit 63 vármegye talajába eresztette s onnét szíttá a tápláló nedveket, hogy termés alakjában visszaadja a 20 milliónyi lakosságnak. Nem dúsan tartott ugyan el bennünket, de mindenesetre úgy, hogy nagyon hálát adhattunk érte az Istennek. Megvolt mindenünk s élhettünk csendesen és biztosan. A józanul gondolkozó államférfiak ugyanis beláttatták a nemzettel, hogy jobb az állandó és biztos kevés, mint rövid farsang után a koplalás, az ínség. Jöttek azonban a süldők, akik okosabbak akartak lenni az anyjuknál és kitúrták a fát, hogy rövid ideig lakmá- rozhassanak. Szegény Magyarországnak minden termését, jövedelmét fölélték e pár hónap alatt s most a nyomor, a rettenetes ínség kopogtat az ajtónkon. El is pusztulunk, ha nem segítenek rajtunk. Beszéljünk világosan. Magyarországnak a háború előtti utolsó költségvetése, ha jól emlékszünk, 2500 millió korona volt kerekszámban. Ebből egy napra majdnem hét millió korona esett. Ez volt a naponkint lehulló makk, amellyel az ország egész igazgatását fenntartották. Kevés ugyan, de biztosított. És jött a kommunizmus, amely — jóllehet a 63 vármegye csak 16-ra zsugorodott össze — mégis naponkint 180 millió koronát költött a szovjet-ország igazgatására. Olyan összeg ez, amely 1 -! nap alatt többre megy, mini a régi igaz gatás és fenntartás költsége 565 nap alatt. Ha pedig a terület kisebb voltat is figyelembe vesszük, arra az eredményre jutunk, hogy a kommunista állam három és fél nap alatt költött any nyit, amennyit a régi berendez (lés 3fíő nap alatt. Nem kell hozzá nagy számtani : .do inány, hogy megállapíthassuk: enne': pusztulás lehet a vége. És nem kellett ahhoz fegyveres beavatkozás, hogy elpusztuljon ő is, mi is. Valamint a süldők se fegyvertől vesztek el, hanem az ínség ölte meg őket: úgy mi is elsorvadtunk volna az éhségtől, a kimerültségtől.
