Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-07-25 / 10. szám
I. évfolyam. 10. szára. Eger, 1919. július 25. Péntek i A SZOCIALISTA-KOMMUNISTA MUNKÁSOK MAGYARORSZÁGI PÁRTJÁNAK EGRI HIVATALOS LAPJA. in Előfizetési dijak: Egész évre 80 K, fél évre 40 K, negyed évre 20 K, egy hóra 8 K. POLITIKAI NAPILAP Ära 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Líceum. Telefonszám 11. Az uj hazaffyak. A proletáruralom ellenségei most uj jelszót kezdenek belevetni a munkásság elleni küzdelembe : a nemzeti hazafias jelszót. Piros-fehér-zöld zászlós jelszavakkal próbálják beugratni a munkásság öntudatlanabb részét olyan akcióba, amely csak a munkáshatalom teljes bukásával, a reakció teljes talpraállításával végződhetne. A múlt emlékeihez és konvencióihoz ragaszkodó kispolgári ellem és a szellemi munkásság egyrésze gondolkodóba esik e- z.ken a jelszavakon és szebbnek tartja talán a nemzetiszinű zászlót, a nemzeti haza szerete- tére tanító jelszavakat, mint a világ munkásságának piros lobogóját és a nemzetközi szolidaritás eszméjét. Szembe kell néznünk ezekkel az áramlatokkal, amelyek ugyan a gazdasági élet megerősödésével önmaguktól válnak ártalmatlanokká, a mai súlyos viszonyok és forró hangulatok közepette azonban zavarólag hathatnak. A piros-fehér-zöld agitáció a- lattornban több helyen megkezdte munkáját. Osztálytudatos vörös hadseregünk egységét is ilyen jelszavakkal próbálták és próbálják megbontani. Kötelességünk hát, hogy megnézzük: mi van a jelszavak mögött? A legegyszerűbb, ha a múltat vesszük szemügyre: Mit adott a piros-fehér-zöld haza a dolgozók millióinak ? A felelet szinte szükségtelen erre. A történelem nem érlelte volna meg a mai világforradalmat, ha ez a haza képes lett volna a dolgozókat kielégíteni. Nem akarjuk elvitatni a jóhiszeműséget azoktól a kevesektől, akjk a múltban népüket féltették és úgy képzelték, hogy csak a nemzeti haza erős kiépítésével lehet a nép sorsán javítani. Ezek azonban csak jóhiszemű és a kor áramlatai által félrevezetett idealisták voltak. A reálpolitikusok, a haza sorsának tényleges intézői mindig tisztában voltak azzal, hogy amit csinálnak, az nem a nép nagy rétegeinek javára, hanem az^ uralmon levő osztályok megerősítésére szolgál. A jóhiszemű idealistáknak pedig, akik ezt a múltban nem látták, ma már be kell látniok, hogy csak egyetlen uralom van, amely tényleg a nép széles rétegeinek, mindenkinek javára tud szolgálni : ez magának ennek a népnek, a dolgozó munkásságnak tényleges gazdasági és politikai uralma. A haza fogalma a múltban minden tartalom nélkül való tanítás volt. Jelszó, amelylyel öntudatlan tömegeket önző érdekekért meg lehetett mozgatni. Ez a haza eltűnt, ez nem éledhet föl. Ennek a régi hazának nem szabad többé föltámadni. Az uj haza, ha már ehhez a sajnos, diszkreditált szóhoz akar ragaszkodni valaki, a «népek hazája» lesz a nagy világ, amelyben színes póznák és zászlók nem képezhetnek akadályt a munkásság együttműködésében. Ezért döntünk le minden színes póznát és zászlót és mindenüvé a mi zászlónkat, a forradalmi munkásság, a dolgozó emberiség i piros lobogóját tűzzük, amely í ismertető jele a világ dolgozóinak. A románok és szerbek egymás ellen, Bomlik a horvát front. — Hozzánk szöknek a katonáik. — Harcok a szerbek és románok között. A románok és a szerbek kö- j zötti imperialista ellentétek egyre j jobban élesednek s hovatovább } nyilt kitörésre kerülnek. Már j most is nagyarányú össze- ! ütközések, sőt véres harcok ! folynak közöttük, úgy, hogy bi- | zonyosra vehető, hogy véglegesen összevesznek a rablott zsákmányon.* A románok és szerbek között kiélesedett nagyarányú össze- | ütközésekről a következő jelen- ! tések érkeztek : Alsólendváról jelentik : Napók j óta észlelhető, hogy a horvát ! front megbomlott és a demarkációs vonal mellett levő nemzetközi csapatokhoz tömegesen szökdösnek át a horvátok. Gyékényesen és Komlón több zászlóalj parancsnokaikkal i együtt átszökött. A parancsnokok közölték, hogy a zászlóalj csatlakozni kíván a Tanácskormányhoz. A szlovén lakosság a földmi- vesek és ipari munkások közt nagy az elkeseredés, mert nem akarnak a Karagyorgyevicsek uralmáért harcolni, unják a katonai jármot és végsőkig ki vannak merülve. A mai nap folyamán ideérkezett hírek szerint Varasd, Zágráb és Eszék utcáin a horvátok és szerbek között utcai harcok voltak, melyben mintegy 200 halott és igen sok sebesült van. ij Az utcai harcokban, melyek még mindig folynak, a szlovének vannak fölényben. Az a tömeg, mely liadics horváti! képviselőt kiszabadította, az összes szociális fa foglyokat is kiszabadította. A béke gyilkosai. Német-Ausztriának átadták végre azt a halálos Ítéletet, amit a népek gyilkosai, a dolgozó proletárok főhóhérjai »békeszerződésnek» neveznek. Ugyanők, akiknek hiúsága, feneketlen hírvágya, revanche-tébolya a háborúval e földre idézte az alvilág minden szörnyűségét, azelőtt oly meginditőan tudták ecsetelni , a militarizmus, a porosz önkény- j uralom rémségeit. Most pedig, amikor a nemzetek sorsáról van szó, elfelejtik azokat a megható szólamokat, amiket önrendelkezésről, emberségesebb, szebb jövőről az unalomig elismételtek. «Bókét» csinálnak. . . Azzal a hazugsággal tudták népeiket harcba vinni, hogy a győzelem eredménye oly mesés boldogságot fog hozni mely a legnagyobb áldozattal is fölér. S ime ők győztek! De vájjon, ha a világ minden tartományát, minden szigetét, és tengerét foglalták volna el, tudnák-e elenyésztem azt a sok gyászt, ro- naglő fájdalmat, keserű bánatot, amit az ő gonoszságuk saját népüknek okozott? És van-e annyi pénz, annyi kincs ős arany, amivel eléggé kárpótolni tudnák az ő hazájukban azokat az anyákat, akiknek fiai ok és igazság nélkül elpusztultak ? De ne is beszéljünk erről! Ám ugyanabban a Franciaországban és Itáliában, ahol a hadvezérek a győzelem babérjaival ékesítik magukat, a dolgozó tömegek nyomorognak és éheznek. Hát még a legyőzött országokban ! És az antant államférfiak, e címeres gazemberek a békét fabrikálják. Úgy összefoldozzák a szerte- hullott államokat, mintha egy rossz fazék cserepeit illesztget- nék, drótoznák össze. Ki hiszi el, hogy ebból a pepecselő munkából megszülethe- tik a béke, hogy abban az összedrótozott fazékban meg lehet majd főzni a népek eledelét ? Német-Ausztriában a munkásság nagy része még mindig nem látja be, hogy előtte is csak egy kiút van. Követni az orosz és magyar proletáriátus példáját. Azzal végre is tisztában kell lennie mindenkinek, hogy a bur- zsoá-demokrácia ideje rég lejárt. A proletárságnak az semmit £em ér, ha el is pusztultak a királyok, épp olyan, sőt még ennél is fontosabb, hogy a kiskirályokat, a burzsoákat pusztítsuk el. Nem elég megdönteni a dinasztiák trónját, ennél is életbevágóbb, hogy megsemmisítsük a kapitalizmus trónját. Az entente durva erőszakossága végképen észre fogja téríteni az osztrák munkásságot. Le fogja rázni magáról úgy a külföldi, mint a hazájabeli kizsákmányolok önkényes uralmát. Kezébe veszi a hatalmat és diadalhoz segíti a mi nagyszerű küzdelmünket. De nemcsak az osztrák, hanem a német, a francia, az olasz, meg a többi proletárság is mihamar fel fog eszmélni. Szentül hiszünk benne, hogy már nemsokára eljön az az idő, amikor az emberiség egyetlen trónt fog felállítani, a szomaliz- j mus trónját, egyetlen korona
