Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-07-23 / 8. szám
2 EGRI MUNKÁS Nem utolsó érvük pl. az, hogy a fizikai munkások elnyomják a szellemi munkásokat. Igen sajnálatos,hogy a hivatalokban lépten- nyomon akadnak gyönge jellemű, tisztultabban gondolkodni nem tudó egyének, akik — miután a látszat tényleg e mellett szól — felülnek az ilyen megtévesztéseknek. Ezek a pipogya emberek, akik a kapitalista rendszer alatt szervezetlenségük folytán még sokkal inkább el voltak nyomva és a kizsákmányolásnak még jobban kiszolgáltatva, mint a kézi munkások, mai nap csak azért, mert a becsvágyukat érzik megbántva, amerikáznak és elégedetlenkednek. Holott, ha jól megfontolnák, beláthatnák, hogy egy rövid átmeneti időre, amig a szovjetállam itt végleg ki nem alakult, elsőrendű előfeltétel minden funkciónál a teljes politikai megbiz- hatőság. A szellemi munkások legnagyobbrészt még csak néhány hónapja tértek rá arra az útra, a- melyen a fizikai munkát űző proletárok már évtizedek óta haladnak. Ne firtassuk most ennek okait, mert fölösleges oly dolgokat felhány forgatni amik a munkást a munkástól elválaszthatnák, hiszen ellenkezőleg keresve kell keresnünk azokat a momentumokat, amelyek az egyik proletárt a másikhoz közelebb tudja hozni. Tény azonban, hogy a fizikai munkásság volt az, amelynek soraiból a legelső szocialista-vértanuk kerültek ki. A kézi munkás volt az, aki már régesrégon harcolt elveiért s aki ezért gúnynak, megvetésnek, üldöztetésnek, tengernyi szenvedésnek volt kitéve. ő volt az, aki puszta kézzel ment ki a csendőrszuronyok elé az utcára tüntetni, akit eltapostak a rendőrlovak patái, akit meghurcoltak, börtönbe csuktak, eltoloncoltak, megköveztek meggyőződéséért ! Ugyanekkor pedig a szellemi munkás mintegy páholyból nézte a küzdelmet és legfeljebb titokban tapsolt hozzá, de arra nem is gondolt, hogy ő neki is ott volna a helye a közutakon a tüntetők között. Mindezekből önkéntkö vetkezik," hogy valamiképpen a régi rezsim a szellemi munkást, úgy a mostani rendszer a fizikai proletárt tekinti első sorban megbízhatónak. Elismerjük ugyan, hogy a szellemi munkások igen tekintélyes része ma már szívvel és lélekkel szocialistának vallja magát, ama nagy részének azonban, amely csak nemrég került bele a szak- szervezetekbe, előbb tettekkel, el- tántoríthatatlan hűséggel kell bebizonyítania, hogy a szoeialis- musnak valóban lelkes harcosává vált. Közben pedig megsértett hiúságból ne szabotáljon, ne zúgolódjon. Nem szabad most a hiúságot nézni. Ha vannak emberek, akik a műeszmékért képesek a vérüket ontani, úgy az a cél, amelyért mi küzdünk, amely az igazi szabadságot, az egész emberiség eljövendő boldogságát jelenti, a sok súlyos nagy áldozat mellett megérdemli ezt az áldozatot is. Segítsünk az aprópénz-hiányon. Rz üzemek nem bírnak fizetni, — a dolgozók vásárolni. — Hogyan segített Czegléd magán. — Bocsássunk ki városi pénzt mi is. Az aprópénzhiány ismét olyan | fontolóra kell venni a városi nagy mérveket öltött Egerben, hogy a város intéző köreinek a legkomolyabban ős legsürgősebben hozzá kell látniok a baj orvoslásához. A működésben levő ipari üzemek és egyéb vállalatok már az elmúlt szombaton a legsúlyosabb aprópénz- krízisen mentek keresztül, amit csak azzal az ígérettel oldottak meg az egész vonalon, hogy amint aprópénz érkezik Egerbe, a kifizetett csupa kétszáz koronások ogyrőszét visszacserélik a vásárlásra alkalmasabb kisebb pénzegysőgekre. Kilátásban volt ugyanis, hogy úgy az Osztrák-Magyar. Bank fiókja, mint az adóhivatal a hét elején nagyobb mennyiségű aprópénzt kapnak, amivel aztán majd segítenek nemcsak az üzemek és vállalatok, de az egyesek aprópénz hiányain is. Ez a remény azonban csak igen kis mértékben ment teljesedésbe. Az Osztrák-Magyar Bank Fiókja mindössze egy millió korona értékű 25 koronást kapott kiosztásra s azt kedden reggel a tülekedő pénzváltók százai között hamarosan szét is osztották; az adóhivatal pedig kapott összesen húsz; mond kuszezer korona értékű uj tizkoronást. Ilyen körülmények között nem csoda tehát, ha a keresetéből, a munkája után élő proletárság maga a legsúlyosabb válságba kerül. Arról már nem is beszélünk, hogy a piacon aprópénz nélkül egyáltalán nem lehet semmit sem vásárolni, de hasonló lett a helyzet a hivatalos helyeken is. Bankokban, hivatalok pénztárainál, a postánál, a közellátásnál s egyéb hatósági üzemeknél is csak az boldogulhat, aki aprópénzzel felszerelve jelentkezik. Akinek nincs aprópénze, az fordulhat vissza; legjobb azonban, ha el se indul. Ezen a súlyos helyzeten tehát feltétlenül ős halogatást nem ismerve, segíteni kell. A város intéző bizottságának kell akcióba lépni, hogy a bajt orvosolja, még pedig sürgősen. A baj orvoslásának egyik módja pedig az, hogy nyomban küldjenek fel hivatalos futárokat a pénzügyi népbiztossághoz, hogy Eger számára is bocsássanak rendelkezésre legalább tiz millió korona értékű aprópénzt. A másik mód, — az előbbi eljárás sikertelensége esetére szól — s ez: újból aprópénz Iciboesájtásának kérdését. Egyizben már meg is tettük erre az előkészületeket, — kár volt elhalasztani. Ha Budapesten nem tudnának segíteni a mi aprópénz bajunkon, akkor segíteni kell magunknak, — magunkon. A czeglődi intéző-bizottság, — amint azt az ottani «Népakarat« cimü pártlapból olvassuk, éppen most újabb nyomású húsz koronás városi bankjegyek kibocsátását határozta el, amelyeket a Czeglédi Takarékpénztár Egyesület utján hoz forgalomba. Semmi sem áll útjába annak, hogy ezt a radikális okos megoldást mi is kövessük. A város vagyona, összes értékei nálunk is elegendő fedezetet nyújtanak egy ilyen pénzkibocsátásra. Hatalmazza fel és bízza meg az intéző-bizottság nálunk is a Hevesmegyei Takarékpénztárt 20 és 10 koronás városi pénzek ki- bocsájtására és ezzel enyhítve lesz a már elviselhetetlenné vált aprópénz-mizéria. Czegléden már régen forgalomban vannak a 10 és 1 koronás városi bankjegyek s hogy ez az ötlet bevált, mutatja az újabb kibocsátás, amit már húsz koronásokra rendeztek be. A czeglédi húsz koronások alapszíne világoskék, a szöveg- rajta sötétkék. A szövege kizárólag magyar és minden egyes pénzjegyen «Czeglédi Takarék- pénztár 1869.« szövegű dombor- nyomásu bélyegző van, ami az esetleges hamisítást megnehezíti. Amit különben a mai papirvi- szonyok szinte lehetetlenné is tesznek. Eger város éppen olyan köny- ! nyen segíthet magán és az itteni ; aprópénz krízisen, mint Czegléd. És a dolgozó munkásság joggal el is várhatja, hogy segítsenek rajta, mert aki dolgozik nem ér rá arra, hogy aprópénz után futkározzon. Egy kis jóakarattal igen könnyen megoldhatjuk az egész kérdést ős akkor megszabadulunk egy örökös mizériától: az aprópénz-krízistől. Ä szak- és pártszervezeteket, valamint a különböző hatóságokat és intézményeket felkérjük, hogy közleményeiket naponkint legkésőbb délután hat óráig küldjék be szerkesztőségünkbe, mert máskülönben azok közlése lehetetlen. Ki idei gabona és liszt árai. Mint már közöltük, a kormányzótanács megállapította fáz idei termésű gabona és liszt árakat. E szerint a búza ára métermá- zsánkint a múlt évi 75 koronával szemben, (melyhez a korai szállításért még külön 5—15 korona szállítási prémium járult) 200 korona, rozs kétszeres, árpa köles és zab ára a tavalyi 62 koronával szemben 170 korona. Ezek az árak a tavalyinak valamivel több mint kétszeresét teszi ki, mégis alatta maradnak annak az aránytalan emelkedésnek, amely a múlt év februárja óta, amikor a múlt évi gabonaárakat megállapították, úgy az élelmezési cikkek, mint az iparcikkek terén mutatkoznak. Ennél alacsonyabban az árakat megállapítani a jövő termelés kockáztatása nélkül már nem lőhetett. Még az uj, aránylag nagy áremelkedés mellett is a nyugati kapitalista államokhoz viszonyítva, nálunk a legalacsonyabb a gabonaár. A győztesek országában rosszabbak a viszonyok. Franciaországban például még a múlt évi termésű búza maximális ára az Osztrák Magyar Bank bankjegyeire átszámítva, mintegy 450 korona. Az amerikai Egyesült Államokban a búza átlag ára 300—320 korona, sőt Délamerika nagy búzatermelő vidékein is 200—250 koronát fizetnek egy métermázsa búzáért. Az esetleg külföldről behozandó búza tehát mindenképen drágább volna, mint a hazai termés. Arra való tekintettel azonban, hogy a legszélesebb proletárrétegek fő tápláléka a kenyér, a lisztárak megállapításánál nem lett számításba véve annak teljes termelési költsége, vagyis a gabonaárak, az összegyüjés, az őrlés teljes költsége stb., hanem ezeknek a költségeknek egy jelentékeny részét a tanácsköztársaság vállalta magára. A búza fehérliszt árát métermázsánkint 500, a kenyér liszt árát pedig — úgy a búza, mint a rozs árpaliszt árát — 105 koronában állapították meg, a mi az ország proletárlakosságának évi fogyasztását tekintve, mintegy millió korona ráfizetést jelent. Szénkrizis. A magyar tanácsköztársaság legjobb szénbányáit az entente kis szövetségesei tartják megszállva. A Petrozsény vidéki bányákból a román bojárok számára szállítják el a magyar proletárok által termelt szenet, a pécsi szinmagyar bányaterületre pedig a jugovszlávok tették rá a kezüket. A behozatal teljesen megszűnt, pedig Magyarország mindig importált különösen jó- minősőgü, kokszolható szenet Karvin vidékéről és Porosz- Sziléziából. A szigorú blokád miatt azonban még akkor sem jöhetne hozzánk külföldi szén, ha a csehek például hajlandók volnának szállítani. Ez a blokád szigorú és ez ellen egy szava sincs sem az osztrák, sem a né-
