Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-12-28 / 117. szám

X&V'L hLviolp&in 117 szatm

fcc*cr 1919. december 2B. ¥aaánaap.

Előfizetési aiiai:

Sféae évre 120 K. - Fél évre 60 SL PiFíifeí évre 30 8. — Egg hóra 10 K. Egg szám ára 4C fillér.

POLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 12.

»« 386/11. SIS.

Hirdetmény.

A 25—36 éves, katonailag kiképzett, Kgerben tartózkodó egyéneknek a had- v**Móség által elrendelt

SOKOZÁSA

«mely a járási sorozások közben jóüe MBiad f. évi december 6-án félbeszakittatott, 1919. december 31., továbbá 1920. jmmuár hó 2., 3. és 5. napjain fog foly- iattatni a Mária-utcai Földmives Olvasó- binr helyiségeiben.

Az egyes évfolyamok a kővetkező «•trendben kötelesek a sorozóbizottság •lőtt megjelenni:

1919. december 31-ón reggel 8 órakor m% 1394., 1893. évi születésűek,

1920. január 2-án reggel 8 órakor az MtiL 1891. és 1890. évi születésűek,

1920. jannár 3-án reggel 8 órakor az

1889.. , 1888. és 1887. évi születésűek.

1920. január 5-én reggel 8 órakor az

1.886., 1885. és 1884. évi születésűek Felhívom mindazokat, akik a hadvezetóség reudolete értelmében sorozásra kötelezettek s az Egerben f. é. december 2—6 napjain megtartott sorozáson még weg nem jelentek, hogy a fent jelzett helyen és időben tisztán öltözködve, megmosakodva, pontosan jelenjenek meg any- eyival inkább, mert az elmaradók a legszigorúbb büntetéssel fognak snjtatni.

Katonai okmányait a sorozásra mindenki hozza magával.

A kik behívásuk elhalasztását kérelmezik, a városi hatóság által vőleménye- ! sett kérvényeiket, okmányokkal kellően felszerelve, a sorozóbizöltság elnökének adják át

Eger, 3919. december 24.

Trak Géza s. k. 1—2 b. polgármester.

Az ősi vármegye.

»Vén sas ifjodjál meg. «em érsz rá meghalni.*

Ärauy: Toldi estéjé. Első ének.

Századokon keresztül, nemzeti létünk legszomorubb korszakaiban, a magyar állammal csaknem egykorú ősi vármegye volt alkotmányunknak egyetlen, de megvivhatatlan védbástyája.

Az országgyűlést vagy nem hívták össze, vagy megdolgozták, vagy kijátszottak. A kormányzat irányítására és ellenőrzésére való jogát még elvben is tagadták.

Csak a vármegye szirtje állotta rendületlenül a nemzet jogai és szabadságai ellen intézett, hol vakmerő, hol alattomos támadásokat. A piszkos hullámok, —bármily csattogással és zúgással vágódtak is hozzá, — megtörtek a szilárd alapokon nyugvó szirtnek erején.

1848-ban a népképviseleti alapra j fektetett országgyűlés vette át a vármegye alkotmányvédő feladatát. A varmegye e téren a sorhadból a tartalékba került. De a végszükség rendkívüli idején ezután is segítségére kell sietnie a fenyegetett és szorongatott magyar államnak és veszélyeztetett jogrendjének.

Ma az állami végszükségnek ezt a I rendkívüli idejét éljük. Szomorúbb kor ! szaka soha sem volt még a magyarnak 1 A törvényes országgyűlés sincs együtt s | igy nem teljesítheti nemzetmentő feladatát. 1 És íme! elő áll a jó öreg Toldi, ki- I nek már ásták a sírját, sőt holt hírét i* j költötték. Öreg testben, ifjú lélekkel száll | újra síkra a nemzet jogaiért: hogy megbün tesse a gazokat, kik meggyalázták a nemzetet s segítsen visszaállítani az orvul kikezdett és gyalázatosán megcsonkított ősi alkotmányos jogrendet.

Aki elolvassa Hevesvármegye holnap közgyűlésének tárgysorozatát, az nem fog | többé kételkedni abban, hogy nemzetünk j lelke fiatalon él a vármegye ősi intéznie | nyében. Darabokra szaggatott alkotma- ! nyunk egyetlen sértetlen, munkaképes és . nemzetmentő munkára kész, törvényes in- j tézménye kezébe veszi a kezdeményezést | s az ezeréves tapasztalat bölcsességével mu- | tatja meg, hol kell elkezdeni romokba j döntött hazánk újjáépítésének nehéz mun I kaját.

TÁRCZA.

»Csak pap ne volna!"

Vicinális politika pipasző mellett —

Irta: Kis András,

Magyarországszerte nincs az a képviselőjelölt, akiben a mi kákán is csomót kereső természetünk kifogásolnivalót, ne találna.

Karcoskóstolásra bejött a koma Füzesabonyból. Rágyújtunk, koccintunk, aztán nagyot sóhajt az én komám:

— Hiszen csak pap ne volna az a ár. Nagy János!

— Komám is mindig olyat kíván. — Mondtam, — ami nem lehet. Mért nem kívánja mindjárt, hogy Schwimmer Rózsi legyen belőle? De már csak dr. Nagy ilóoos akkor igazán dr. Nagy János, ha holtig pap marad. Hadd mutassak rá a gyermekeim előtt: nézzétek meg ezt a papot fiaim! Hej, sok ilyen népszerető, derék pap kellene az országnak!

— Hiszen én felőlem lehet, — szólt a koma, — hanem hát mégis úgy mondják.

— Szerintük akkor bajusz meg feleség nélkül nincs jó képviselő. Tudja mit komám ? Megmondom én egy világosan hogy aki az ilyen talpig becsületes, a nép, közül való, teljes életében a nép javán dolgozó, országoshírű, derék emberben lámpással sem talál egyéb szemszúrót, mint hogy pap az Istenadta, nohát abban még mindig lappang egy jó verdung bolseviz- mus. Mert nem is a pap szúr annak tulajdonkép szemet, hanem az a keresztény irányzat, amiről a papi ruha jó hangosan beszél. Nekem az apám is, a nagyapám is megbecsülte a papját. Ez a dr. Nagy János meg olyan papi ember, hogy nem sok akad még ilyen az országban.

Tudja komám, ón ismertem még az apját is. Becsületes iparos volt. Ott nyugszik a Fájdalmas temetőben. A testvérei is iparosemberek. Ó maga meg nemcsak tanított, mint a kispapok, meg a diákok tanárja, nemcsak gyönyörűen prédikált, meg az egyéb papi dolgait végezte, hanem temérdeket tanult, sok okos könyvet, irt;

de amit legtöbbre tartok benne, mindig örömest oktatta, vezette, pártolta a népet. Senki úgy, mint ő, komám. Azt én mou dóm, aki gyerekkorától ismerem, ó ta posta ki, hogy a legényegylet házát emeletre építsék, otthont csinált az iparosinasoknak, oktatgatta a földmiveseket. megcsinálta a Hangyát, a keresztény po litikának még akkor volt lelkes apostola amikor még ugyancsak kimosolyogták érte. Nem is a Fischer Manóék papját, a mienk közül sem akármelyiket küldjük ám mi az országházba, hanem ezt a papot, mert az már biztos, hogy ő a népért fog dolgozni ott is, mint ahogy eddig is mindig a népért dolgozott. Én bennem maisok a keserűség koma:a nagyon, mert, — köztünk maradjon a szó — beugrottam Zichy nek, becsapott Vass János ; de ha még Nagy János is becsap, akkor nem hiszek már én senkinek a kerek világon.

— Pedig egyre azt mondogatják a faluban, hogy csak pap ne volna — okve- tetlenkedik tovább is a koma.

— Tudja komám, — feleltem, — azért mondják ilyen szelíden, mert most hang-