Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-12-25 / 116. szám

XXVI. eviolgam 116 szám

Eger (919. december 25. Csütört

Előfizetési dijak;

Egész évre 120 K. — Fél évre 60 R. — N egged évre 30 ft. — Egg hóra 10 K. — Egg szám ára 4Ö fillér.

POLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr.

Szerkesztőség: Eger, Licemn, Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11.

A szeretet ünnepén.

Názáreti vándorok érkeznek Betlehem falai alá. Az egykoron oly hatalmas, de később elszegényedett királyi törzsből valók. Megjelenésük nem kelt feltűnést, fígyszerüek, szegények, igénytelenek. Ház- róbházra járnak, bebocsátásért, szállásért könyörögnek. Siket fülekre, érzéketlen szivekre találnak. Az ily egyszerű vendégek elfogadása pénzt sem hoz, a tekintélyt sem növeli. De meg az előbb érkezett idegenekkel annyira tele van a város, hogy az elkésett vándorokat már nem fogadhatják be. Kénytelenek elhagyni Dávid királynak megáldott városát s a Hebronba vezető országúton egy elhagyott istállóba vonalnak, hogy az ut fáradalmait kipihenjék. S itt, mindenkitől elhagyatva, földi saeatől észre nem véve megszületett Az, kire a nemzetek várakoztak. A leghidegebb évszaknak egyik ködös, nyirkos éjszakáján dobbant elsőt az a Szív, mely szeretetével megihlette a próféták lelkét, bevilágított a századok homályába, egy világot ölelt át mindent megújító hatalmával.

Nem villámlás és mennydörgés között jelenik meg, nem fény, ragyogás, külső- séges pompa övezik őt körül; a világ hatalmasságai nem értesülnek a világot megrendítő eseményről; az anyagiakba elmerült emberiség nem vesz tudomást arról, hogy egy uj világ van keletkezőben, hogy

a menyország szállt alá a földre, hogy megújítsa ezt az erkölcseiben rothadt világot, hogy mennyországgá varázsolja a siralom völgyét, a bűnbe merült földet.

. De a törvény parancsának eleget kel- j lett tenni. A római impérium elvégezte hódításait, leigázta a föld népeit. Augustus, római császár népszámlálást rendelt el, hogy a meghódított népeket számba vegye, az összegyűjtött vagyont leltározza. A világbirodalom minden alattvalójának származása helyén kellett jelentkeznie. Az »adictum Caesaris» viszi a názáreti vándorokat Betlehembe, de a világ büszke imperátora nem sejti, hogy öntudatlanul is eszköz a Gondviselés kezében; s midőn a szent család tagjai engedelmeskednek a

r

világ urának, a gondviselő Ur akaratát teljesitik, hogy a jövendölések beteljesedjenek.

Midőn a népszámláló római hivatalnok tisztében eljárva a József által beszolgáltatott adatokat följegyezte, nagyon elcsodálkozott volna, ha József kijelenti előtte, hogy ezután nem Róma építésétől, nem a lustrumok szerint kell az időt számítani: uj időszámítás kezdődik, melynek kiinduló pontja az az utszélen született kisded, kinek első hódolói az igénytelen pásztorok voltak.

Azóta, hogy az Ige testté lön, 19 évszázad merült el az idő mérhetetlen tengerébe ; a római birodalomnak csak emléke van már; trónok dőltek romba, nemzetek enyésztek el, uj népek, uj eszmék léptek föl a történelem színpadán, de a betlehemi kisded által megvalósított eszme él és uralkodik, mert »ég és föld elmúlnak, de az ő igéi el nem múlnak.»

Az a szellem, mely az égből szállott alá, mely testet öltött Betlehem pusztaságán, elenyész heteden. Azt a szellemet, azt az eszmét lehetett gyűlölni, üldözni, lehetett keresztfára szegezni, de megsemmisíteni, kiirtani nem lehetett többé, mert az a szellem, az evangélium, a szeretet szelleme.

A történelem bizonyítja, hogy az emberiségnek azon korszakai voltak nagyok, termékenyítők és boldogítók, melyekben az evangélium szelleme hatotta át a lelkeket s bölcsen mondja Goethe : »Haladjon bár a szellemi kultúra mindig előre, az emberi szellem soha felül nem múlja a kereszténység magasztosságát és erkölcsi kultúráját, ahogy az az evangéliumban ragyog és világit«.

Hiába próbálják meg ezt a szellemet valami mással pótolni, hasztalanul kísérlik meg a vallás uralmát megdönteni, hiába tapossák le a növényt, kinő az a legnagyobb jogon: az életnek jogán. A hitétől, vallásától erőszakosan megfosztott ember a posványba, az oktalan állatok sorába sülyed le — a közelmúlt szomorú tapasztalása ez, — ha idején vissza nem adják neki azt, mit Teremtőjétől kapott. »Nem hiszem, — mondja Rousseau

TÁliCZA.

Kommunista „kultur‘‘-munka.

Irta: Breznag Imre.

Ismeretes, hogy a proletár diktatúra Miaden keresztény szellemű és hazafias iráayu könyvet meg akart semmisíteni. — Osupán a Szent István Társulattól 877 ezer könyvet égettek el, vagy küldtek papirzuzóba, mintegy két millió korona értlékben.

Egerben csak egy ilyen «kulturtény- kedésről» tudok. Március 24-én délután ugyanis elégették egy éppen akkor megjelent 24 lap terjedelmű füzetemnek 800 példányát.

Az eset előzményei ezek voltak.

A gyámoltalan Károlyi-kormány — csak, hogy a belügyi tárcát megtarthassa— január közepén a közoktatásügyi tárcát engedte át a szociáldemokrata pártnak.

I így lett Magyarország iskoláinak legfőbb I irányítója Kunfi Zsigmond, aki legtehet- l ségesebb, de éppen azért legkártékonyabb és leggonoszabb alakja a következő szomorú korszaknak.

Kunfinak legelső dolga az volt, hogy a «nemzeti elfogultságot» (értsd: hazai

történelmet és nemzeti szellemet) kitiltotta j az iskolából. Ugyanakkor megtette az ! első lépéseket arra, hogy a «felekezeti * 1

I izgatás eszközét» (értsd: vallástanitást)

! hasonló sorsra juttassa.

Mi, akik tisztában voltunk avval, hogy e két fenséges eszme nélkül színtelenné, szárazzá, tartalmatlanná lesz az iskola : megdöbbenve láttuk e pusztító

irány térfoglalását. Többekkel együtt vá- j rosunk szülőközönségét akartuk megszó- j laltatni, hogy ünnepiesen tiltakozzék e ! rombolás ellen.

Mindenki tudja, hogy a február 9-ikére I e tárgyban összehívott gyűlésünket nem

tarthattuk meg. A szociáldemokrata párt ugyanis másfél órával előbb — betörve az ajtót, — elfoglalta a városház közgyűlési termét s a szülőközönsóg kiszorult. Ezrek tolongtak a lépcsőházban, az udvaron és a városház előtt s a legnagyobb izgatottsággal tárgyalták az esetet. A teremben kevés szülő, de annál több fiatalember volt s az ajtók közelében zord arcú «tengerészek» állottak, a későbbi Lenin-fiuk előfutárai. Alig tudtam nagy nehezen bejutni az elnöki emelvényre, hogy kijelentsem: az izgatott hangulatra való tekintettel nem tartjuk meg a gyűlést.

A gyalázkodásnak, a sértő kitételeknek egész raja zúgott, felém, mikor egyedül állottam a szenvedélyes tömegben.

Erre elhagytam a termet s lecsillapítva a künn zajongő és az összeütközésre is kész tömeget, eltávoztam.

És itt két tényt kell megállapítanom Egyik az, hogy az egri szociálde-