Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-12-17 / 109. szám

Előfizetési dijak: Egész évre 120 K. — Fél évre 60 K. — Negged évre 30 R. — Egg hóra 10 K. — Egg szám ára 40 fillér. POLITIKAI NAPILAP, Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. Nyílt levél a Pénzügy- miniszter Úrhoz! Kegyelmes Uram! (Befejező közieméül).) Elsősorban is annak a belátására kell, hogy jussunk, hogy ma már nem egy egységes koronaérték van, — hanem van arany korona érték —- fixirozott a i kibocsátott és kibocsátandó arany pénz- ■ nemek értékével, és van egy lesülvedt árfolyamon ingadozó papirkorona érték. Másodszor figyelembe veendő, hogy a papirpénz lesülyedt tényleges értéke he­lyett semmiféle viszonyosban sem szabad a névértéket szerepeltetni, mert ez csalás a mértékkel! Ezek megfontolásával tisztán állhat előttünk, mi a teendő. Kegyelmes Uram 1 Ne holnap, hanem még ma rendelje ei az arany koronaértékben való kötelező számítást. Nevezetesen kö- teleztessenek az állami pénztárak, hivata­lok és intézetek, továbbá az összes pénz­intézetek, biztosítóintézetek, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, stb., hogy a tartozásokat akár lerovattak azok, akár nem 1914. évtől visszamenőleg arany ko­ron aértékben számolják át, ily értékekben könyveljék, hajtsák be, illetve fizessék; a vagyonmérlegeket ily értékekben állít­sák össze. Egyidejűleg állapítsa meg Nagy méltóságod a papírpénznek a közfor­galomban kialakult árfolyamát, illetve arany koronaértékét, úgy a múlt évek főbb időszakaira, mint a jelenre s jövő­ben pedig időről-időre közölje a hivatalos árfolyamot. Tegye kötelezővé a papír­pénznek a hivatalos árfolyam szerint való kifizetését és elfogadását. Ehhez nem kell sem törvényhozás, sem nemzetközi megegyezés és nem is tekinthető mélyreható pénzügyi reformnak, nem egyéb ez, mint a papírpénznek tény­leges értékére való devalválása s meg­szüntetése a névértékkkel való vissza­élésnek. Lehetővé válna ezzel az állami költ­ségvetésnek reális alapon való összeállítása s az állami pénzgazdálkodás megszilárdítása. Csak ha az adók és köztartozások 1914. évig visszamenőleg, —minden eme­lés, vagy uj adónem beiktatása nélkül is, aranykorona értékben Íratnának le — milliárdokat számláló papirpénz folyna vissza az államkasszába. Például a kinek folytonosságban évi 200 korona adóterhe van, az ma 4000 K névértékű papírpénz­zel róhatná le azt. A tisztviselőkkel és alkalmazottakkal az állam, bármily mostohán viselkednék is, —- megmenthetné őket a nyomortól és a teljes lezülléstől. Ne adjon nekik visszamenőleg kár­pótlást, ne adjon segélyeket, drágasági pótlékot, ne emelje a fizetéseket, sőt szál­lítsa le még az 1914-ben rendszeresített tíze­seket is az állam teljesítő képességének ha­táráig, csak fizessen legalább újévtől arany korona értékben. Így a kinek például 200 K havi fizetése volna, az is kapna 4000 K névértékű papirt. Ebből mégis lehetne élni. így volnának fizetendők a katonák zsoldja — a nyugdijak, rokkant járulékok, segélyek — és ezzel egy csapásra meg­szűnne a kizsákmányoltak nyomora s fel­száradnának az özvegyek s árvák könnyei. Hogy az állam nem volna képes teljesíteni fizetéseit, az mathematikai kép­telenség — mert tényleges arany értékek­kel történvén a számadás, hogy a kibo­csátott papirpénz névértéke hány milliárdra szaporodna az igazán igen mellékes s az árfolyam arányában volna forgalomban tartandó. Ezzel a rendelkezéssel visszatérne a magánvagyon biztonsága is és biztos alapra helyezkedne a magánhitel is. Visz- szamenő intézkedésekkel pedig visszakapná mindenki elrablott vagyonát és viszont a nagyszámokkal ordító hadi milliomosok vagyona is tényleges értékére devalváltat- nék. Ugyanis nem kellene, hogy vagyonát veszítse az a ki 1914. évben betéttel birt, vagy illetéktelenül vagyonossá válljon a ki most nagy összegekkel rendelkezik, — mert például 100,000 K 1914. évből származó betétet, ma 2 millió névértékű papírral kellene kifizetni és viszont a ki ma 2 millió K papírpénzt kelyezne el a takarékban annak javára csak 200,000 aranykorona befizetése könyveltetnék el. Én a leszámolt ügyleteknél is helyt adnék a visszkeresetnek, ne legyen senki ennek a csúf spekulációnak méltatlanul áldozata. Kegyelmes Uram! Azt az elméletet, hogy a papírpénznek aranyfedezetre vari szüksége — a háború megbuktatta, mert hiszen a győző államok papírpénzének sincs aranyfedezete; mégis aranyértékben forog. — Ellenben beigazolódott, hogy a pénz az áruval van arányos viszonylatban. — Sok áru — sók pénzt kiván; kevés áru — sok pénz: a pénz értékének a csökkenését vonja maga után. Az arany is csak olyan áru, mint pl. a gabona, gyapjú stb. csak az a különbség hogy abból közvetlenül is lehet pénzt verni. — Valutánkat arannyal csak úgy javíthatjuk, ha készleteinkből pénzt veretünk. A kin esés kamrákba zárt készletek mit sem segítenek. — Ugyanezt elérheti az állam, ha más árut gyűjt, például, a kereskede­lem részére termelt nyersanyagokat mo­nopolizálja — s az/igy szerzett raktári készleteinek értékéig aranyertékre; szóló utalványokat bocsát ki. Minthogy pedig legyőzött, kifosztott, kizsarolt' ország vagyunk, — termelő képességünk megbénítva, — hasztalan erőlködnénk, nincs oly pénzművelet, mely — áru fedezet nélkül — papírpénzünk névértékét egy rúgással az arany érték­hez visszaemelje. Ez áru készleteink meg­felelő szaporodásával arányban csak hosszú évek múltán, lassú fokozással lesz elér­hető. A pénzlebélyegzés, uj pénz kibocsá­tás nem sokat érnek, mert az uj fizető eszköznek uj árfolyam alakulása megint csak újabb áldozatokat kiván. Nincs is más mód, mint törvényesíteni és elfogadni a tényleges állapotot s a papírpénzt azzal az árfolyammal tartani meg fizető esz­közül, melyre azt a közforgalom máris tényleg devalválta, remélve, hogy a papir­pénz árfolyama a termelés fokozásával lassan emelkedni fog s az igy szabaddá váló pénzfölöslegek a forgalomból foko­zatosan kivonhatok lesznek. Ha lassú is az ut addig, mig pén­zünk ismét az arany értékéig emelked­het, ennek az intézkedésnek az a meg­becsülhetetlen haszna azonnal jelentkezne, — hogy a dolgozók milliói — a tisztes­ségés tőke, a becsületes munka és maga az állami vagyon, kiemeltetnének a va­luta spekuláció káros viszonylatából. Ez volna — a nemzeti hadsereg után — feltámadásunk felé a második biztató lépés. Elek István.

Next

/
Thumbnails
Contents