Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-12-12 / 105. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG nája s a hármashalom feletti kettős kereszt uj fényben fog ragyogni. Köszönet és hála Horthy Miklósnak. Borult egünk derülni kezd; pirkad már: e hadsereg áldással és dicsőséggel övezett diadalmas zászlói alatt lép az ezeréves keresztény magyar nemzet a borzalmak éje után a további évezredekre szóló dicsőséges lét hajnalába. Isten hozta e hadsereg fővezérét közénk, Isten vezérelje őt és sergét s koronázza gazdag sikerrel működését! Horthy Miklós fővezérnek Zerinvári gróf Zrínyi Miklós hadvezér és. poéta atyafiságos köszöntését küldi. Kétszázhatvan esztendőkkel ezelőtt Írtam egy munkácskát, amelyben hittel vallottam, hogy az török áfium ellen egyedüli orvosság az magyar hadsereg. Kegyelmességed peniglen nem írt, hanem cselekedett. Áldassék érte minden ivadéka is, mert bizonnyal mondom: csak az magyar sereg állíthatja talpra az sok gonosz practicáktól elkábított szegény magyar nemzetet, Ihon az veszedelem, ihon az emésztő tűz ! Sok ellenség gázolja, prédálja nemzetünket, mint egy erdei kan az szépen plántált szőlőt. Ezeken felül belső féreg és betegség is emészti. És nem használ itt semmit is az tűrés, vagy az együgyü ártatlanság: annál készebb az külső és belső ellenség azt rontani, mentül maga kára nélkül jobban cselekedheti azt. Hivságok hivsága az a gondolat is, hogy ez állapot majd nem lesz rosszabb napról-napra. Csak csupán az mezítelen reménségben peniglen nem találhatunk okvetetlen bizodalmát. Azt nem is kell hinnünk, hogy mi magunk gyengék, avagy erőtelenek vagyunk az magunk oltalmára. Én viszontag nem látok egyetlen idegen nátiót sem, az ki örömest próbára tegye maga békességes voltát az mi veszedelmünkkel. De még az Istentűi is tunyául kérni segítséget, vétek és bolondság. Szükséges annak okáért, hogy oltalmat nézzünk magunknak magunk emberségében és vigyázásunkban Isten után. Ne tegyünk mi magyarok fundamentumot senki vitézségében, hanem még Isten ép kezet, lábat adott kinek-kinek : azon erőlködjék, hogy az idegenek ne legyenek szükségesek, mert bizonyára az mi sebünk senkinek úgy nem fáj, mint minekünk. Miért kelljen tehát elvesznünk, avagy kétségben esnünk, mig csontainkban velő, ereinkben vér, — mig Isten mennyországban az mi bizodalmunk lehet, — mig markunkban szablyát szoríthatunk ? Avagy külömb compositióból vagynak-e az mi ellenségeink felépítve? Vagy nem azoktól az vitéz magyaroktól származtunk-e mi, kik kevés néppel számtalan sok ezer po- gányokat kergettek? Nincsen-e Istennek hatalmában Hunyadi győzedelmeit, Mátyás király dicsősségeit kezünkben ismég újonnan megvirágoztatni ? Bizonyára: igen és igen. De úgy, ha minnyájan egy szívvel egy lélekkel, segítségül híván Istennek szent nevét, kormosén nyúlunk az magunk dolgához és fáradunk, vigyázunk, tusakodunk az mi életünkért. Az fáradhatatlan szorgal- matosság, az unalom nélkül való vigyá- zás, az kész gyorsaság és gyors készség szokta annak az drága fának gyümölcsét elérni, kit az emberek dicsősségnek \ hívnak. Minékünk penig magyaroknak most nem csak dicsősségünk, de — maradásunk is abban vagyon. Isten Ő szent Felségének trónusától ragyogó szemmel néztem, hogy kegyelmességed mindezeket megértette. Bélátta, melly nagyon szükséges azért, hogy az magyar nemzet — ha magának megmaradást kéván — tartson fegyvert kezében. De .nem úgy, miként eddig, hanem jóval is másképpen. Tartson az ország egy ármádát jó disciplina militarisban, lábon készen T az ki minden felé, minden órában, minden szempillantásban oda mehessen, ahová szükség kévánja. ... Es ime, vagyon immár az Ur Istennek kegyelméből és az Kegyelmed fáradságos munkálkodásának gyümölcsekép- - pen nemzeti hadseregünk, melyért valaha hiába epekedett az én szívem és lelkem. Az szent Biblia kicsiny mustármagjából rövidesen lett terebélyes nagy fává. Es miként az régiek hite szerént az borostyánfának bátorságos bizodalma vagyon az meny kő ellen: azonképpen hárítja el rólunk az veszedelmet ez terebélyes nagy fa. Nem átallom megvallani Kegyelmednek, hogy bizodalmám nem is annyira politikusainkban vagyon, mint inkább Fővezér Uramnak hadnagyi pálcájában és fegyverében. Mert bizony úgy vagyon, hogy mostanság, — könnyen meglehet, — csak az Kegyelmességed szablyája vághatja ketté az mi életünknek nagy gor- diumi csomóját. Legyen mi nemzetünk az ő vitézkedésre teremtett virtusi által más nátióknak is példája, dicsőssége —és Kegyelmességed híre, neve annyival is inkább terjedhessen e’ széles világon. Szabadítsa meg Kegyelmed az magyart nagy sok betegségeitűl és az idegen nemzetek igájától, hogy mindenek tanulják meg ezt az igét: «Ne bántsd a’ magyart!« Kegyelmességednek atyafiságos hive Zerinvári gróf Zrínyi Miklós-■ m. ppa. Ä másolat hitelére : Breznay Imre íródeák. Szegénynek és gazdagnak egyaránt kötelessége a nemzeti hadsereg felszerelésére adakozni! HÍREK. Eger, 1919 dec. 11. A magyarhoz. Irta: Somló Sári. Népem! Te bátor, harcos, hősi nép! Ébredj fel őserényed szózatára. Ébredj! Honodnak lángban áll határa, Hazád földjére ellen lába lép!-. . . Bérezek viharja, csörgő ér vize, Alpok tövében nyájas tűzhelyek, Rétek virága, suttogó berek Fájó panasszal zugnak messzire. Hőst elsiratta gyászos özvegyek, Árvult gyerekhad, párvesztett arák. Elsírva bú közt könnyeik javát, Uj könnyözönből hozzád esdenek ! Eszmélj! Nem látod vérben az eget ? ! Figyelj! Nem hallasz vészharangokat V! Rikoltó, hivő, sirő hangokat? Alvó szivedben? . . . S rónáid felett? Sírok homályán vázhad ébredez, Átok az ajkon — kézben kelevéz, Meredt szemekkel két szemedbe néz S lépted nyomán menydörgi «Ébredezz!Védd meg hazádat, védd meg gyermeked ! Védd hitvesed, a földed; a vetést, Fiadnak hont, a holtnak pihenést! Mi most elvész ?! Örökre elveszett . . Ébredj! Távolból ágyuk torka zeng, A légben éhes ölyvcsapat kereng. Ébredj ! Fölötted lángoló tető, Folyódba vér, a kertben temető. Ébredj! Hisz porladó apád, anyád, Kis gyermeked hamván tipornak át. Ébredj ! A nyájra farkascsorda les. Hurkot nyakára, tőrt eléje vess! Rég ólálkodva jár tanyád körül, Elvégre tán a gazda — kimerül?! Még sincs okod, mi bátor tettre bir? Nem magyar az, ki otthon nyögve sir, Ki meglapulva gyáván, hajt fejet «Hogy népem elhull, földem elveszett!,..« Előre hát, nincs törve még a kard, Vagy megtagadná magyar a magyart?! Ilőslelkü ősök dicsfényes nevét, Lélekharanggal elsírt nemzetét! Alföld kalászát, büszke várait És ezer éve szent — határait? Rajta! Fokost, fejszét, kaszát keress, Hogy számadásra büszkén elmehess, S még akkor is, ha érte halni kell Ne mondja senki — gyáván pusztul el! Népem ! Honodnak lángban áll határa! Ébredj, te bátor, harcos hősi nép, Hazád földjére ellen lába lép. Ébredj fel őserényed szózatára! Völgyön, hegyen zengjen felőle dal, Meny szózatát dörögjék fellegek! Eszmélj ! Egy ezredév csatáz veled, Hi becsület, jövőd s a diadal! Horthy fővezér fogadtatására megtörténtek az összes előkészületek. A . házak kidiszitve, az utcák fellobogózva várják a bevonuló fővezért. Délben nyert információnk szerint a fővezér vonata befutott Gyöngyösre, hol a fővezér szintén látogatást tesz. Az egri látogatás részleteiről holnapi számunkban részletesen referálunk.
