Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-12-07 / 102. szám
Előfizetési dijak: Egész évre 120 K. — Fél évre éO*K. Negyed évre 30 K. - Egy bdra 10 K. Egg szám ára 40 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsg Károlg dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Liceumi nyomda. Telefon szám 11. EegyVerbe! Fehér plakátok jelentek meg az ut*án és fegyverbe hivnak. A Kárpátok bérce köröskörül újra lángra gyűlt és fegyverek csördültek meg újra a Felvidék •mű hófedte bércei között, az erdélyi hegyeken és a Délvidék rónaságán. Vészinek jönnek mindenfelől és magyar véreink jajaitól hangzik körültünk a határvidék. Magyar üldözés van északon, magyar vér folyik keleten, hol vérszomjas •iák bandák gyilkolják a székely férfiakat és gyalázzák nap-nap mellett a székely ■őket és gyermeklányokat és szerb erőszakoskodás folyik a Délvidéken. A keserű ' pohár szinültig telt és nem fér több belé. leleten már maguk a jobb érzésű oláh katonák jelentették ki, hogy elég a kegyetlenkedésből, észak tótsága már maga flutet magyar testvéreink mellett és a déli határ népe nemzetiségi különbség nélkül elitéli a szerb erőszakot. Minden köriltünk lakó nép megmozdult már tehát, hogy védelmet adjon az ott lakó magyalok ezreinek, csak ni magyarok nem. Csak mi nézzük egykedvűen az égő magyar falvakat! Csak minket nem indítanak meg a szenvedő magyar gyermekeknek véres könnyei s csak nekünk nem szorítják ökölbe kezeinket a folyton érI kező, kifosztott, rongyos, sápadt arcú menekült magyarokat hozó, hosszú vonatok ! Vagy talán azt várjuk, hogy az antant segít majd rajtunk ?! Akkor csa- i lódni fogunk. Olyan messze nem hat el a zokogás hangja, a könycsillogás és a kiontott vér szaga. És ha el is hat belőle i valami, mit látunk ? Azt, hogy az antant I parancsa szerint az oláh határ a Királyhágó körül jár, mig a valóságban a Tisza i partján még mindig oláh bocskor tapos a magyar falvakon s oláh torok ordítja még ott mindig, hogy «éljen a Tiszáig nyúló Nagy-Roraánia !* A Felvidéken is alig öt-hat megyét vesz el tőlünk az ; antant parancsa s a csehek mégis még mindig szomszédságunkban csillogtatják fegyvereiket. A szerbeknek csaknem a régi határon lenne a helyük és mégsem i akarnak még a pécsi bányákról sem le* ! mondani. — Mit látunk ebből? Azt, hogy a | cseh, az oláh, a szerb nem hallgat az j antantra s az antant akar, de nem tud i rajtunk segíteni. Rajtunk csak egy tud segíteni: mi magunk. A felvidéki magyar- j ság, az erdélyi székely és a déli határ magyarjai már észrevették ezt és meg- í mozdultak s nekünk kötelességünk, hogy ne engedjük elnyomni, széttaposni jogos mozgalmukat, hanem kell, hogy segitségükre siessünk s keményen szembe nézve a cseh, az oláh és szerb hordákkal, valamint a nyugaton felettünk most határozó antant urakkal oda kiáltsuk a világnak: >nem! a magyar, ka ’ kell szenved, ha kell meg hal, de testvéreit rongynépek rabszolgaságába nem veti és nem dobja oda, magyar véréből való asszonyait és gyermeklányait idegennépek nndok kéj- vágyának*. Mert ne felejtsük el, hogy az a tűz, amely még ma kelet felől a Tiszáig, északról a Dunáig és délről Pestmegye határáig perzseli a magyar falvak és városok ezreit, ha el nem oltjuk holnap már tiger, Czegléd, Székesfehérvár, holnapután pedig Budapest tetőin fog tombolni. Mert ne felejtsük el, hogy az erdélyi, a felvidéki és a déli határon lakó férfiak után, mi ránk kerül majd a bilincs s hogy a határvidék magyar asszonyai és leányai után a mi asszonyaink és leányaink fognak következni a meggya láztatásban. Mert ne felejtsük el, hogy ha ma engedjük ledönteni a kolozsvári Mátyás- és az aradi Szabadság-szobrot, holnap az egri Dobó és holnapután a budapesti magyar szobrok kerülnek sorra s a nagyváradi városház után, a mienkre kerül a piros-sárga-kék oláh lobogó — még egyszer. Örökre. — Hogy pedig ezzel mi jár, mutatja Erdély példája és mutatta az oláhok itteni rövid uralma. Örültünk, TÁRCZA. Az én bolsevista bűnügyem. — Irta Babocsay Sándor. — Motto: Nem adnám száz forintért, hogy így jártam. i Folytatóé). (II.) Sajátságos, de a letűnt érát jellemző dolog, hogy én, a több mint ötven év óta működő ügyvéd az akkori bíróság egyik tagját sem ismertem, de a régi egri szo- «ialistákat kivéve, még a politikai hatóság tagjait sem ismertem. Közönyösek voltak előttem, más világból valók. Vagy mint egy derék föld míves polgártársunk, a volt vincellérem és volt fertálymester szépen, poétikusan mondotta : »mintha egy bolygó csillag más világba ragadott volna benőinket, én sem ismertem egy intéző férfiút sem és — folytatta — szeretnék most repülőgépen máshová elillanni*. Későbben hallottam, hogy aki elé bennünket a másik szobába utasítottak, I Molnár Dániel politikai biztos volt. ő igen kategorikusan bánt el velünk. Mind hozzám, mind fiamhoz csak ezt a három szót intézte: nevét, hány éves. Ezen igen kurta kihallgatás után vittek bennünket a dutyiba*, egy őt priccses zárkába. Jó félóra múlva nyilik a zárka ajtaja és flegmatikusán belép hozzánk vöm dr. Kolossváry István, egy másik jó félóra múlva pedig vidáman Vratarics Gyula, takarékpénztári igazgató. Éjfél felé jár az idő, lefekszünk és nyugodalmas jó éjszakát kívánunk egymásnak. Másnap reggel 6 órakor — igazában 5 óra — csengetés és felkelés. Toilette. Az én toilattem nem volt valami fényes, mert hálóingben fogtak el és fogságom * Pedig véletlenül még a saját rendelkezésük szerint is az immunitás védett. Ugyanis a 62. N. ! K. N. rendelet szerint a > Magyar Vörös Kereszt | Egylet összes intézményeit és személyzetét! a semlegességet megillető elbánásban kell része- j siteni, részükre hathatós védelmet biztosítani min- i denki köteles*. Aki a rendeletet; megszegi, forradalmi törvényszék elé kerül. Én pedig az Egri Vörös Kereszt Egylet elnöke vagyok, ügy látszik, | a dutyiban kívántak részemre a védelmét biztosítási. egész tartama alatt az volt rajtam gallér és nyakkendő nélkül. Reggel mindannyian — főleg a többiek — kezdettünk meditálni, hogy miért is csíptek el bennünket. Mem igen tudtuk. A laikus elemek azon is kezdették törni a fejűket, hogy ama nem tudott, részben nem is sejtett bűnök miatt mire fogják őket ítélni. Véleményért hozzám fordultak. Az én megnyugtató véleményem az volt, talán nem akasztanak fel bennünket, a fiamnak ugyan a nyakára való mutatással ezt jelezték, husz-harminc évi vagy életfogytig tartó börtönt pedig könnyű szerrel kiállhatunk ; mert vagy megszűnik ez a rendszer, akkor az uj rend szabadit ki bennünket, vagy pedig megszilárdul a mostani rend, akkor pedig mint politikai foglyok kegyelmet kapunk. De hiveim nem valami nagyon örvendeztek az én elsőrangú jogi véleményemnek. Délután egy órai séta a kertben. Eddig igen familiariter ment a dolog. Innét kezdve már egészen másként.
