Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-12-05 / 100. szám

XXVI. evfolgam loo, szám Eger >919. .december 5.fPéntek. Előfizetési dijak; Egész érre 120 E. - Fél érre 60 K. - híeyged évre 30 Ä. — Egg bóra 10 K. — Egg szám ára 40 fillér, za Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Értesítés. A sorozás gyorsítása érdekében m, egri sorozó-bizottság az eredeti soro­mé tervtől eltérően a következőképen íogja a sorozást, illetve a legfiatalabb évfolyamok nyilvántartásba vételét meg- : december 4-én az 1892., 1891., HS9<), és 1889. évi születésűek, december 5-én az 1888., 1887, 1S86, 1885. és 1884. évi születésűek kö­telesek a sorozáson megjelenni; december 6-án pedig az 1895, lS9b. 1897. és 1898. évi születésűek tartoznak nyilvántartásba vétel végett a saroeo-bizottság előtt jelentkezni, liger, 1919. december 3. A sorozó-bizottság. Át uj állomás kérdéséhez. Köszönöm T. B. és y. s. uraknak, kogy az uj állomás ügyében közölt egy­némely gondolatomat annyi figyelemre méltatták. Még inkább köszönném, ha nem átallották volna kiírni a becsületes nevű­ket, megvallom őszintén, hogy a maskara- tok még az újságban sem szeretem. — Szakasztott ez a gusztusa Nagy László barátomaak is. T. B. ur, aki szakértőnek mondja »agat, (de csak nem tiszteletbeli szakértő talán?) felhozza, hogy a szakértekezleten s«ki nem is beszélt parádés állomásról. N« hiszen az olyan szakembert, aki maga parádésnak mondaná az építendő állomást, aftáilitani is kellene mindjárt a Lipót- •e*őre. Jól tudjuk, hogy ők mindig csak megfelelőről beszélnek. Hanem akkor meg a boltomban vannak. Mert ha jól megdörzsölik a szemöket, úgy, hogy mást is lássanak vele, mint szakdolgot, akkor talán mégis észreveszik, hogy hiszen há­ború volt, megszállás volt, ki vagyunk fosztva, súlyos hadisarccal szorongat a győző, aztán még a nemzeti hadseregünk s*»cs felszerelve, vasúti kocsink is alig- alig maradt; — akkor talán belátják, kogv ez a mostani szerény, ócska kis állomás bizony jó darabig megfelelő le» még. Mostani állapotunkban, sürgő­be — mert hiszen a munkanélküliség gyors megszüntetése a kiinduló pontunk, — mondom, sürgősen, 30 holdat lefoglaló uj állomást varázsolni elő, most, amikor még az útjavításhoz sem tudunk anyagot szerezni, bizony jóval több lenne az a szerényen hangzó megfelelőnél, bizony- vétkes nagyzolás, hiti parádé lenne az, méregdrága, pazar mulatság a koldussá lett nemzetnek. Olyas valami, mint mikor az utas, akinek a vonaton ellopták a pén­zét, csak azért is fácánpecsenyét meg pezsgőt rendel. , Különben, ha a demokratikus szel­lem nem üres szó, hanem élő valóság, nem bánom, bocsássuk népszavazás alá: döntsék el az egriek, mostani állomásunk megfelelő-e, vagy pedig annyira meg nem felelő, hogy a legsürgősebben másról kell helyette gondoskodnunk? — Közéletünk temérdek régi bűnének átkos újraéledését jelentené, ha szakértőink a közvélemény hangos szavát megint csak hallatlanba vennék. Bezzeg y. s. ur nem állítja magát szakértőnek, mégis az, még pedig a javá­r ból. Es mint ilyen, mindjárt belátja, hogy ne a gombhoz keressünk kabátotot, ha­nem előbb kabátunk legyen, gomb aztán majd csak akad hozzá. Igen bizony vasút kell előbb az y. s. okos tervezetében vá­zolt, nagy forgalmat biztositó vasút fej­lesztés, amihez azonban még a legszeren­csésebb esetben is évek, talán évtizedek kellenek. Akkor majd igen, búcsúzzunk el rozoga kis állomásunktóláldozzunk az uj, majd akkor megfelelő állomásra 30 hold termőföldet, meg temérdek sok pénzt. De evvel már ugye, a mostani munkanélküliséget meg nem szüntethet­jük ? Azért újra kérdezem, hogy a mi mostani majdnem kétségbeejtő pénzügyi állapotunkban, amikor betevő falatunk, meg öltő ruhánk is ugyancsak Ínséges szűkén van, nem hogy építő anyagunk lenne, mert ha lenne, akkor is előbb a rég leégett Gyöngyöst kellene felépíte­nünk nem pedig a le nem égett egri ál­lomást, — újra kérdem, vájjon tnost nincs nekünk semmi más előbbre való te­endőnk, hanem annak a — jól van, nem parádés, csak megfelelő, — de uj, nagy állomásnak a gyors elővarázsolja a leg­szükségesebb, a legsürgősebb ? még — ami igen-igen fontos, — a mun­kanélküliség gyors megszüntetésére a legalkalmasabb ? Máskor, h;i vásott volt a ruhám, újat vettem helyette. Akkor megtehettem. Most csak megfoltoztatom. Pénztárcám ép úgy kényszerít erre, mint a közállapo­tainkat mérlegelő becsületes belátásom. Ha a csizmám talpa kilyukad, örülök, ha megtalpaltathatom, de nem álmodozom üveges hintóról. Már pedig itt csak a sa­ját magam pénzéről van szó. Hát még a közpénzekkel mennyire kell takarékoskod­nunk 1 Az már aztán nem tartozik a tárgy­hoz, hogy T. B. ur tetszelgösnek mi­nősíti a dialektikámat, liltekintve attól, hogy itt a dialektika nagyon mellékes és csak az a fontos, hogy kinek van igaza? szivesen megbocsátom ezt a gán­csot, bölcsen tudván, hogy hiszen ö, tu­lajdonkép tetszetősei akart mondani, csak a dialektikájában tévedt, amikor mégis tetszelgőset irt. Ha tetszetős volt a szándékában, köszönet érte. A tetszelgős azonban más. Pl. némely ember abban tet­szeleg, hogy ő szakértő, holott nem az. De emiatt se fájjon a fejünk, egyikünk­nek se, mert annyira mégis haladt már a világ, hogy nem csak a szakember jön számba, hanem minden más józaneszü és becsületes igyekezető ember is. Kis András. Működnek a méreg- keverők. Alattomos bujtogatók járják be a hóstyákat és széltiben-hosszában izgatnak a sorozásra fölszólított hadkötelesek közt. Nem mondom, hogy kinek az emberei ezek a sötétlelkü bujtogatók, hisz mindenki tudja. A részeg Lindernek borgőzös ki­nyilatkoztatásai csengenek az ő alattomo­san suttogó szavaikban, annak a Linder­nek, aki egy esztendővel ezelőtt a «nem akarok többé katonát látni!« jelszóval egyike volt azoknak, akik kiütötték a fegyvert a magyarság kezéből. Halottrabló oláhok és orgyilkos csehek puskalövés nélkül szállották meg országunkat, mert a népitélettől reszkető galicziai hadsereg- szállítóknak pénzért mindenre kapható bérencei és a nemzetközi söpredék kere­kedett felül s ordította a megszédült ka­tonák fülébe: «menjenek harcolni az urak és a papok, mi már eleget szenvedtünk«.

Next

/
Thumbnails
Contents