Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-12-04 / 99. szám

2

EGRI NÉPÚJSÁG.

A lángeszű Bismarck tehát nagy észszel csakugyan nagyot hibázott.

Biilow, Bismarck után a legnagyobb német kancellár okosan filozofál ilyképen: lehet rövid időre kedvezőnek látszó politikát csinálni; de ám a jelenben aratott siker a jövő veszteségének oka lehet.

Magyarország körülnyirása, helyesebben leskalpirozása még veszedelmesebb jövő lehet Elszász-Lotharingiánál is.

Magyarország a Kárpátoktól kétharmad részben, a Duna és Dráva — mint soha el nem pusztuló alap —■ és a Lajta által több részében a kontinensen páratlanul pontosan elhatárolt ország, az ezer évnél idősebb magyar állam nem darabolható fel olyképen, hogy ama monumentális határok között Garam, Ipoly Berettyó stb. folyócskák, patakok, vagy még azok sem, hanem csak ekehasitások határolják el az egyes országokat.

Nem érdekük ez sem a cseheknek, sem a románoknak, sem pedig a szerbeknek. Sőt ez az állapot örök veszedelem lenne. Holott mi a helyes, az igaz magyar politika szerint szeretetben, békében, egymást segitő, barátságos viszonyban óhajtunk élni szomszédainkkal.

Hibáztatjuk a négyszázados gonosz osztrák politikát. De kérünk mindenkit, ne folytassák a nemzeteket, szomszédokat, egymást gyűlölködésre ingerlő politikát.

Szüntessük meg mielőbb — egész Európával egyetértőén — a kelet felé tolt Elzász-Lotharingia-féle veszedelmes politikát.

Minél előbb megtörténnék ez, annál áldásosabb lenne reánk, de szomszédainkra, sőt talán az egész emberiségre is; mert hiszen végső okként Elzász-Lotharingía miatt szenvedett eddig is, több mint öt ; évig — mondhatjuk — az egész embe- i beriség.

De a megoldás alapja az igazság, egymás kölcsönös megbecsülése s az emberszeretet legyen.

HÍREK.

Eger, 1919. dec. 3

Az «Ébredő Magyarok Eggesfileté»nek budapesti nagygyűlése. Impozáns, de elkeseredett hangú nagygyűlése volt vasárnap délelőtt 11 órakor az Ébredő Magyai'oknak a vigadó összes termeiben, melyen az ország mindenlirészéből jelentek meg küldöttségek. A termeket már tíz órakor zsúfolásig töltötte meg a lelkes, fajmagyar közönség, úgy hogy pár ezer ember kint rekedve, a Petőfi téren várta meg a gyűlés lezajlását. A mintegy húszezer főnyi gyülekezet egyhangúlag és tomboló tetszéssel fogadott el két határozati javaslatot. Az első felhívás a világ összes keresztény népeihez, melyben összefogásra és nemzetközi bizottság megalakítására szólítja fel a kereszténységet, a zsidók kitelepítése ügyében. A második javaslat Horthy Miklós fővezérhez van intézve. Katonai ellenőrzést kér a legnagyobbrészt nem magyar kézben levő élelmiszer kereskedelemre; követeli az élelmiszer üzérek legszigorúbb üldözését, valamint a bevándorolt zsidóságnál felhalmozott, nagymennyiségű élelmiszer legerélyesebb felkutatását és kiosztását az Ébredő Magyarok bizottsága által az éhező nép között. A két határozati javaslatot öt tagú bizottság vitte a fővezérhez, ki a legmesszebbmenő támogatását helyezte kilátásba.' A nagygyűlés óriási lelkesedéssel ős nagy tetszéssel fogadta a fővezér üzenetét s a Himnusz eléneklése után ért véget.

Este nyolckor az Ébredő Magyarok egyesületének éttermében százötven résztvevő, — köztük politikai életünk több nagysága — jelenlétében díszvacsora volt.

Az egri testületet Hunyor Sándor és Radios Miklós joghallgatók képviselték.

II.

Haller miniszter Hatvanban. Vasárnap délután a Keresztény Nemzeti Egye- i

sülés pártjának nagy népgyűlése volt, melyen Haller István vallás és közoktatásügyi miniszter vett részt. A vármegyei pártot Dr. Lipcsey Péter közjegyző képviselte A uépgyölós a főtéren folyt le 5000 főnyi hallgatóság előtt. Először Dr. Somogyi István, gyöngyösi ügyvéd, a hatvani kerület képviselőjelöltje beszélt. I)r. Somogyi István, a keresztény politikának ez a korra fiatal, de működésében régi urna kása teljesen megnyerte a hatvaniak tetszését tetterejével, agilitásával. Utána Haller miniszter hatalmas, két ős fél órás, fellelkesítő beszédet mondott. Este a miniszter tiszteletére népes banket voll.

Az iskolásggermelcek utazása tár gyában az Egri Népújság mai 98. számában megjelent kérelmet, illetve javaslatot minden tekintetben magamévá teszem és intézkedni fogok, hogy az utazó iskolás- gyermekek részére a vonatokon különjáza kaszok fentartassanak. Felkérem azonba* az itteni érdekelt tanintézetek igazgatóságait, hogy velem mielőbb közölni szíveskedjenek, intézetüknek hány tanulója és melyik kocsiosztályban utazik rendszer» sen. Kérem továbbá a tanulókat arra is kioktatni és kötelezni, hogy saját érdekükben a részükre kijelölt külön szakaszí foglalják el.

Ezzel kapcsolatban arról is értesite*» az érdekelteket, hogy az iskolásgyerme- kek szerdai és pénteki napokon is. ami kor a polgári személyszállítás további sm- tézkedésig szünetel, a rendes időben és a szokott vonatokkal jöhetnek iskolába és utazhatnak innen haza; ezen kedvezmény azonban kifejezetten csakis az iskolás gyermekeket illeti. Eger, 1919. december hő

3-án. Jűek Károly.

Peger üdvözlése. Budpesröl hallottuk a következő esetet: Peyer szociáldemokrata minisztert a minisztériumi személyzet egy államtitkár vezetésével a következőképen üdvözölte: Kegyelmes uram ! Nem olyan időket élünk, hogy tisztelegni jöjjünk, hanem csak he akarunk mutatkozni. Egyben biztosítjuk Exellenciádat arról, hogy a keresztény és magyar irány mellett, a legvégsőkig kitartunk. Peyer felháborodva azt felelte, hogy az irányfő

kis bajunk lenne: legokosabb lesz tehát ezzel az emberrel szóba sem állani. Amikor tehát azt mondotta, hogy velem négy szem között akar beszélni, nyomban hátat fordítottam neki, ott hagytam és még a házbői is kimentem. Nem voltam vele együtt annyi ideig sem, míg mindezt leírtam.

Miután a lelket nyomasztó légkört elhagytam, az utcán sokkal jobban éreztem magamat. Nyugodtabban gondolkozhattam, mit tegyek. Arra az elhatározásra jutottam ekkor is, hogy csakugyan helyes volt azzal az emberrel szóba sem állani és ennél is maradtam; mert hiszen ez álkém is lehet.

Megvillant az agyamban a görög filozófus azon tétele is: azt, hogy beszéltem, már sokszor megbántam; de hogy hallgattam, soha. Ámbár én egész teljességében nem osztom ezt a tételt; mert ha szükséges, beszélek is és nem hallgatok. De mégis az angol is azt tartja: the rest is silence : nincs más hátra, mint a hallgatás.

Napok múltak és már azt hittem, hogy ez a furcsa jelenet nyomtalanul tűnik el az életemből. De hát nem igy történt.

Házamban ez időtájban nőmmel és Zoltán fiammal három szobában hárman laktunk ; mert a többi*szobákat és házamat egy öt tagú család részére rekvirálták, ami az adott viszonyok között rendén is volt.

Május 26-án éjjel tiz óra táj ban, már én ágyban feküdtem a második szobában, amikor három katona (detektiv) megjelenik az első szobában (a fiam nyitotta ki nekik a kaput) és a még ott fenn lévő nőmnek bejelentik, hogy hivatalos kiküldöttek és nálunk házkutatást rendeznek. Nőm mondja nekik, hogy én már ágyban fekszem. Nem tesz semmit — felelik — én maradhatok ott is. De ón felkelteni, seb bel-lobbal felöltöztem s azt mondottam a kutatóknak: mondhatom, inkáb örülök a megjelenésüknek, mert úgy látszik gyanú alatt állok, a kutatás legalább a gyanú alól fel fog menteni, mert ón mindenben a nyílt, tiszta munkát szeretem.

«Egy levél után kutatunk.» Csak tessék. Felkutatták az asztalok fiókjait, szék rényeket, mindent, találtak is számos családi levelet melyeket átolvastak, de még I

is leginkább a levelek keltét nézték — mert valami pesti levelet kerestek, — de nem találtak semmi nekik valót. Már épen elakartak távozni, amikor az első szobában egy levélre vetették tekintetüket, melyet Budapesten lakó Sándor fiam irt az első forradalom napjaiban a múlt évben, ameiy ben örvendezik a nemzet felszabadulásán. Nem kompromittáló ugyan ez a levél — mondották a kutatók de, hogy mégis vigyünk magunkkal valamit ezt elvisszük. Erről a levélről azután csakugyan többé szó sem volt.

A kutatás befejezése után felhívtak, hogy Zoltán fiammal együtt kövessük őket, ki fognak hallgatni s talán egy óra múlva visszajöhetünk. De bizony az egy óra helyett nagyon sok óra eltelt, amig vissza tértünk.

A törvényház épületének az ainökt szobájába vezettek és nemsokára a szóm szédos szobába utasítottak, ahol az asztalnál, úgy emlékszem, katonaruhában ngy ember ült.

[Fol«t kör.)