Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-11-19 / 86. szám

XXVI. évfPinám 86^ ssám

Eger 1919. november 19. Szerda.

EGRI

PUJS1G

Előfizetési dijak:

b'flész évre 80 B. — Fél évre 40 K. Megged évre 20 K. - Egy hóra 8 K. Egy szára ára 50 fillér.

POLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11.

LEGÚJABB HÍREK.

(Budapest). A kormány tagjai délelőtt 10 órakor minisztertanácsot tartottak, melyen elhatározták, hogy kiírjak a nemzetgyűlési választásokat, december huszonegyedikére az ország egész meg nem szállott területére. A nemzet- gyűlés 1920. január 3-án összeül. A választások napjáról, a választó-kerületek beosztásáról és a nemzetgyűlés tartamáról rendelet jelent meg.

(Budapest). A románoknak 18-án estig Szolnoknál kell államok. Ma délben Miskolczról vonultak ki.

(Budapest). Clark délután három órára magához kérette a politikai pártok vezetőit és bejelentette a párisi ötös tanács kívánságát, mely szerint az, a koncentrációt föltétien kívánja. A hét végére a helyzetnek el kell dőlnie, annyival is inkább, mivel az entente ellenkező esetben megbízottját visszahívja és megszüntet minden további tárgyalást. A kibontakozási tárgyalások során gróf Apponyi személye került előtérbe. Horthy fővezér is a megegyezés mellett foglalt állást; szerinte elengedhetetlenül szükséges, hogy az antanttal a tárgyalás tovább folytattassék és a béke mielőbb létre jöjjön.

Kell-e uj állomás?

Olvastuk, hogy a sürgős közmunkákra előirányzott összeg terhére legelsősorban új vasúti állomást építenek Egerben. Nagyszabásút, parádésat, 30 holdra terjedőt, hogy ne kelljen majd a kávédará- lőnknak becsoszognia az Érsekkert alá, hanem mindjárt, egyenesen tovább illanhasson Putnok felé.

Urak, uj állomást építő urak! Mondják meg őszintén: ez-e az, ami mostani siralmas állapotunkban a legsürgősebb, a legszükségesebb ? Nem hasonlit-e ez a terv ahhoz a cigány-gondolkozásmódhoz, hogy ha nadrág, akkor piros legyen, ha mellény, akkor ezüstpitykés ? A Putnokot és Makiárt direkt összekötő nagyszabású új tranzitó pályaudvart vájjon nem az a szovjet dogma igyekszik-e megvalósítani, amely szerint »a pénz, az nem számit« ?

Sajnos, a ránk nehezedő idők mind fájóbban mutatják, hogy de bizony, nagyon számit a pénz! Amig a kommunista csillag ragyogott a magyar égen, addig lehetett a jól meszelt Agrár-palotát újra meszelni, no meg a Rossz-templomot, amilyen magasságban úgy a földről elérte Benedek elvtárs a meszelővei. De ez nyilvánvalóan csak azért történt, mert a horribilis számlák kiállításához ürügyre volt szükség. Hanem az Isten szerelmére! Csak nem ott tartunk még mindig, koldussá lett ország fiai, hogy boldogabb időkre bátran halasztható parádézásokra pazaroljuk az utolsó pénzünket ?

Az az összeg, amelyet a munkanélküliség megszüntetésére irányoztak elő, nem átkos fehér pénz, nem Kún-Béla-bankő, hanem az adófizető polgárság keservesen kiizzadott pénze. Hazaárulás könnyelműen bánni ezzel a pénzzel, amig a ránk mért óriási hadisarc még a Tartozik rovatban áll. Ne babiloni tornyok építésével igyekezzünk munkát adni a munkanélkülieknek, hanem olyan munkával, amely a közérdek szempontjából valóban halaszthatatlan és nélkülözhetetlen.

Csináltassák meg a régóta nem javított közutakat, építsenek a hadiárvák befogadására árvaházat, a rokkantaknak munkatelepet, — szóval tegyenek bármit, de ne pazarolják a drága pénzt «a város

méltóságának megfelelő, nagyszabású, modern vasúti állomásra,« amely, úgy halljuk, épen olyan földből nyelne el vagy 30 holdat, amelyet szegény földmíves emberek olcsó bérletben szoktak művelésre megkapni.

Mérnökember mondta, hogy az Eger- patak felduzzasztásával, turbinaszerkezettel, vízi erővel lehetne fejleszteni a világító villanyáramot, amelyhez a nyersolaj 10 naponkint most 24,000 koronába kerül, de nem sokára semennyiért nem lesz kapható. Igaz, temérdek pénzbe kerülne most ennek az új szerkezetnek előállítása. De mégis melyik a kettő közül a sürgősebb, a szükségesebb ? Ez-e, vagy az a nagy, fényes, 30 holdas állomás, amely Kistálya és Szarvaskő között a világforgalmat bekanyarod ás nélkül, nyílegyenesen bonyolítja le?

Szégyen ide, szégyen oda! De már csak belenyugszunk abba, hogy még vagy

10—15 esztendeig a régi ütött-kopott, de egy legyőzött nemzet körülményeihez mérve mégis csak tűrhető állomásunk legyen. Ha aztán majd egyszer Isten segedelmével úgy nekilendülünk, hogy piros nadrágot és ezüst pitykés mellényt huzhatunk, akkor majd, — egyszer valamikor, — kérdezhetjük, hogy hol is van hát az «a város méltóságának megfelelő, nagyszabású, modern állomás« ?

De addig nem halunk bele, ha megtűrjük ezt a mostanit.

Én legalább, földmívestársaimmal ogyütt, így vélekedem. Kis András.

HÍREK.

Eger, 1919. nov. 18.

Olvasóinkhoz!

Lapunk pár nap múlva 4 oldal terjedelemben fog megjelenni s ára az eddigi 30 fillér helyett 40 fillér lesz.

Öröm ez nekünk, kik a közönségért vagyunk, a közönség szolgálatában állunk és annak érdekeit, vagyis a közérdeket ezentúl még hathatósabban tudjuk szolgálni, de örömhír a közönségnek is, mely lapunkat 3 hónapi fennállása alatt megszerette.

Arra törekszünk, hogy a közönség ne csak terjedelemben, hanem tartalomban is többet kapjon. Tájékoztatni fogjuk közönségünket az országos eseményekről is, hogy így a drága fővárosi lapokat a kevésbbé vagyonosak részére nélkűlözhetőkké tegyük.

Súlyos anyagi áldozatot hoztunk. Kérünk cserébe támogatást, megértést, szeretetet.

Fainség — farequirálás.

(Beküldetett). A sokat átkozott, fájdalmas megszállásnak immár vége ; valahára, hisszük, hogy a magyar hatóságok visszanyerve teljes önrendelkező jogukat, sok mindenben a legteljesebb eréllyel fognak intézkedni.

Városunk egyik leggyorsabban orvos- landó baja a faellátás rendetlensége. A tél a legszigorúbban beállott, fűtőanyag nincs. Körültekintéssel, eréllyel azonban lehetne ezen is segíteni. Mert úgy, ahogy mindenben, itt is nagyfokú visszaélések vannak. 7 esséka felsőbb hatóságnakigény be venni a karhatalmat, szétnézni Eger vá rosában úgy a kül-, mint a belvárosban, és örömmel fogja tapasztalni, hogy egyeseknél nagy mennyiségű fa van feihal mozva, még a diktatúra idejéből. Vezettessék be a legszigorúbb farekvirálás, a közönség egyenes kívánságára. Nem tűrheti ezer és ezer didergő család azt, hogy egyik-másiknak 8—10 köbméter fája ős szene legyen az udvarán, ezrek pedig (kis gyermekes családok) fűtetlen szobában fagyjanak meg.

A rekviralásra kirendelt karhatalom állapítsa meg mindenütt azon fa- és szén- mennyiséget, mely egyesek részére szükséges, a felesleget peaig kérlelhetetlenül rekvirálják el, azok számára, kiknek egyáltalán nincs.

Nehéz, leküzdhetetlen állapotban van az érseki fakiosztő is. Hajnali órákban kezdődik a tolongás, hogy abból a 20 méterből a didergők közül valakinek jusson.

Mit szól a hatóság ehhez ?

A fázó közönség megváltozhatatlan kívánságának teszünk akkor eleget, mikor a farekvirálások azonnali hatósági élet- beléptetését indítványozzuk.

Rendeltessenek ki a lótulajdonosok kőnyszerfuvarra bizonyos beosztás szerint.

A fainség katasztrófával fenyegeti városunkat. Egy perc halasztani való idő sincs! (Z.)

A Lemberkovicsné-Patzkó hangverseng szombaton este alig 100 főnyi közönségnek szerzett igaz gyönyörűséget. Az egri publikum nem várt bámulatos közömbösségét nem menti az egy hetes villanyhiány sem. Nagyon csodálkoztunk, hogy az ismertebb zenekedvelők, kik minden hangversenyen megjelennek, szombaton este szinte tüntetőleg hiányoztak. Akik ott voltak, azok tudják csak mit mulasztottak a távollévők. Persze hiányzott a nagyhangú reklám, a nagydob. Az igazi, nemes művészet sohasem nyúl ilyen cselfogásokhoz.

Az est mindkét szereplője egyformán megérdemelte volna, hogy telt ház élvezze játékukat. Lemberkovicsné Wéber Margit hegedűjáíéka nemes, tiszta és plasztikus volt. Egyszerű, minden álpáthosztól men-