Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-11-09 / 78. szám

2

EGKi iNEPUUöAU.

delem nyom nélkül maradt volna történelmünkben, míg pl. a pogányságért küzdő magyarok felkelései és harcai fel vannak jegyezve s meg vannak örökítve.

A* honfoglaló zsidók utódai nem lettek volna kizárhatók a királyi tisztségek viseléséből, már pedig ki voltak zárva. Téved Alföldi dr. űr, mindőn azt álf

lítja, hogy az Arpádházi királyok alatt a zsidók »kamaragrófok és közhivatalnokok is lehettek.» lappén ellenkezőleg. Az Aranybulla (1222.) 24. cikke szószerint igy hangzik: »Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek. Pénzváltó kamaraispánok, sókamarások és vámosok országunkbéli nemesek legyenek. 1 §. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.» Már pedig az Aranybulla nem is uj jogot teremt, csupán csak a régi jogot rögzíti meg, foglalja írásba s ezt biztosítja.

Persze a jog ellenére bizonyára nem egyszer megtörtént, hogy a fiskális szempontokra súlyt helyező királyaink zsidókat bíztak meg az adószedő (regalebérlő) tisztséggel, valószínűleg azért, mert ebben a szakmában ők már akkor is kitűntek. De a zsidók ilyen alkalmazása mindig ellenmondást keltő jogsérelem volt.

Azt azonban igazáu nem értem, hogy Szent László királyunk azon törvényéből, amely a zsidók és keresztények közötti házasságot tiltja, hogyan következtethet vissza Alföldi dr. ur arra, hogy eszerint már a honfoglalók között kellett lenni sok zsidó vallásu egyénnek. Hiszen a honfoglalás és Sz. László törvénye közé tudvalevőleg jó két évszázad esik.

Félek, hogy fejtegetéseim túlhosszúra nyúltak, azért még egy utolsó megjegyzéssel zárom soraimat.

Mindig örültem annak, ha zsidó honfitársaink a magyarsággal való teljes egybeolvadás külső tanúsításaként magyar neveket vettek fel. Még az is inkább mulattatott mint bosszantott, ha a meggazdagodott zsidő báróságot vásárolt magának. Az azonban valahogy mindig kellemetlenül érintett, ha Rosenduft polgártárs máról holnapra Rákóczivá vedlett át. És ha kénytelenek vagyunk is lenyelni, ha Semmelweiss elvtárs holnap Szemere néven jelentkezik, az ellen talán már mégis joggal tiltakozunk, ha még azt is hozzáteszi: >de genere Huba.«

Mindazonáltal aki még ezt is béve- heti, hát csak végye hé. Dr. M. K.

1919. május 12.

Irta: Breznay Imre.

Ez volt nálunk, egyik legmelegebb napja a proletárdiktatúrának s reánk nézve is a legválságosabb.

Május 11-én ugyanis Szarvaskőig jöttek a cselucsapatok és nagy volt az izgalom az Egerben tartózkodó vörös katonaság között. Molnár Dániel és Gianone Ágoston a legszigorúbb rendeleteket léptették életbe s aznap kelt plakátjuk végén kijelentették: «Ha szükségét látjuk, új túszokat szedetünk, akik a legcsekélyebb ellenforradalmi megmozdulásra életükkel fizetnek.

Ezekből a plakátokból azonban már csak egy párt ragasztalak ki hétfőn reggel, egynegyed 8-kor megszólaltak a cseh ágyuk Felnémetről. Kihalt lett a város és csak a vörösőrség meg a munkászászlóalj őrjáratai cirkáltak. így senki sem tudott semmit arról, hogy mi történik a városban és a városon kívül

Az ágyú egész délelőtt szólt mindkét részről, a város némasága pedig mind nagyobb lett . . .

Körülbelül 10 óra lehetett, mikor két fegyveres terrorista egy katonaruhás de- tektivvel lakásom elé hajtatott s letartóztattak »a forradalmi törvényszék nevében«.

Mindenre elszántan ültem a megtisztelő egyfogatúra, mert hiszen hallomásból már tudtuk a két Holtán esetét, meg sokat rebesgették a budapesti Battyhány- és Hunyady-palota borzalmait.

A Törvényházban senki sem szólt hozzám, hanem a Molnár Dániel előszobájából — katonaságtól nyüzsgő folyosókon — levezettek a földszintre, hol a 4. számú magán zárkába csuktak.

Mivel letartóztatásom alkalmával csak zsebkendőmet hagyták meg nálam, a 'harangszóról tudtam meg, hogy dél van. Egyébként nyugodt lélekkel hallgattam a folyton gyérűlő ágyúzást, a szórványos puskalövéseket s az épületben mindegyre idegesebbé váló futkosást.

Félkettő lehetett, mikor értein jött a börtönőr s kivezetett a szélesebb folyosóra, hol .valóságos szuronyerdő között már nagy társaság volt együtt. Ott voltak: Ridárcsik Imre és Török Kálmán kanonokok, Beniczky Aladár egereseim föld- birtokos, Fridi Gyula rendőrkapitány, Preszler József dr. ügyvéd három testvérével, Bartha István dr. ügyvédjelölt, Enk Márton, Messa György és Bobkó Emil iparos mesterek. Sorba érkeztek azután: Siller Imre és Béta Mihály egri kisgazdák, Bakondi András felsőtárkányi földműves, Herovies Antal zenetanár és Kronberger József borbélymester. E két utóbbinak legkönnyebb lehetett a lelke, mivel az egyik csak zárórán túli kimaradásért, a másik pedig szesztilalom áthágásért került közénk. (Kronbergert el is bocsájtották még a vasúti állomásról s Herovies is megszabadult másnap minden bántódás nélkül). Volt azután ott még Mezőcsátról egy magas szőke fiatalember tiszti uniformisban. Bemutatkozott, de a nevére nem emlékszem.

A szomorú találkozás annál erősebben

hatott reám, mivel többeknek arcán a zú- zódás kétségtelen jeleit láttam. Kék, zöld, lila. fekete foltok mindenfelé . . . Ily körülmények között egy cseppet sem volt a helyzethez illő Török Kálmán prépostkanonoknak szokásos köszöntése, amellyel fogadott:

— Van szerencsém ! . ..

Nem állhattam meg, hogy erre a keserű humorra azt ne válaszoljam :

— Ha ez is szerencse, nem tudom, hogy mi a szerencsétlenség!

Lopva váltott pár szóból tudtam meg, hogy a forradalmi törvényszék vád alatt lévő" foglyain kívül többeket az éjjel fogtak el. Én voltam a «szállítmány« legfrissebb tagja. Ez nem kicsiny jelentőségű volt reám nézve, mert azokkal, akiket az éjjel tartóztattak le, a legbrutálisabban bántak a terroristák.

[Folyt, köv.)

Ki árulta cl a hazát ?

Orbók Attila, akit a függetlenségi és negyvennyolcas párt vezetői még 1914. év márciusában küldtek ki Párisba, hogy a

párt részére összeköttetést szerezzen a francia politikusok között, érdekes leleplezéseket közöl Károlyi Mihályról. A leleplezések érdeklik a volt Károlyi-párti Egert is. Hisz minket azzal vezettek félre a Károlyi emberei, hogy egyedül Károlyi mentheti meg a hazát, mert Károlyi még a háború kitörésekor entente párti volt és a francia barátságot kereste.

Orbók Attila írja, hogy mikor 1914. júniusban Károlyi Párisba érkezett, három lisztátmutatottbea grófnak, hogy az ezekre feljegyzett politikusokat, újságírókat és pénzembereket keresse fel. Károlyit csak a pénzemberek érdekelték; azt kérdezte Orbók Attilától: »Mondja, kérem nem lehetne ezektől a pénzemberektől két millió frank magánkölcsönl szereznem És a helyett, hogy a politikusokat kereste volna fel, egy Philouse úrral, a magán kölcsön után szaladgált. A politikusok közűi egyedül Jaurés, a szocialista vezér érdekeit«, nála jelentette be Károlyi magát, de Jaurés másfélórán át hiába várta Károlyit. Károlyi Párisban való tartózkodása alatt a Yoekey- Clubban kártyázott és egy milliót veszített,

Párisból Amerikába ment Károlyi, hol a magyar munkások 200000 dollárt gyűjtöttek össze nemzeti politikai célra és átadták Károlyinak. Ezzel a pénzzel Károlyi sohasem számolt el, ha kérték, ezt felelte: *A pénzt én gyűjtöttem, rám bízták és én rendelkezem vele.*

Károlyi másodszor is próbált szerencsét az ententenál, 1918. tavaszán kint járt Svájcban, hol minden összeköttetése dacára egyetlenegy entente-diplomata sem fogadta, de összejött Naglovoszka asszouy- nyal,egy orosz kommunistaírónővelésennek a kommunista nőnek a kegyeivel próbált bejutni az entente körökbe, de ez így sem sikerűit. Ekkor bosszúból Diener-Dénesre hivatkozva levelet írt Bernből Genfbe Guilleauxnak, a francia bolsevikiek vezérének. Károlyi felszólította a kommunista vezért levelében, hogy »dolgozzanak együtt a világforradalom lángralobbantásán, mert arról győződött meg, hogy a békének egyedüli legfőbb akadálya a francia imperializmus.

Károlyinak ezt a levelét 1919 január végén Guilbeaux kommunista vezérnél tartott házkutatás alkalmával megtalálták és a francia külügyminisztériumba került. Bratianu román delegátus e levélre hivatkozva bizonyította be az entente haditanácsa előtt, hogy Károlyi már 1918 óta tudatosan készíti elő a bolze viz must Magyarországon és ennek alapján új demar- kácionális vonal kijelölését követelte. Az entente tanács ezért jelölt ki márciusban új demarkácionális vonalat.

Így lett az ország végzete és mostani nagy nyomorúságunk okozója Károlyi, aki augusztus 24-én a felesége kutyájának nevére hamisított útlevéllel érkezett Bécsbe és pedig nem üres zsebbel, banem a kommunisták jóvoltából elég nagymennyiségű Judáspénzzel. Orbók Attila irja, aki ép akkor Bécsben volt, hogy Károlyi egyik ismert börzeügynökségnél 300,000 dollárt rendelt.

A magyar Iskariót árulása és politikai kalandorsága keresztre juttatta hazánkat. Az a régi Iskariót becsületesebb volt, mert gazságának tudatára ébredt és felakasztotta magát, de az új Iskariót a Judáspénzzel Csehföldön él, mert »Cseh- földön szabadabb«.

Ezzel a Károlyival vezették és ‘ izgatták az egri népet az egri Károlyiak ?! A józan egri nép keserves csalódásából már kijózanodott és nem fogják Károlyiék új jelszó alatt, még a 48-as kisgazdapárt jelszava alatt sem az egrieket új züllés, új pusztulás elé vinni. Az egriek belátták, hogy a keresztény nemzeti irányban vezekelhetik le azt a gyalázatot, hogy valaha Károlyipártiak voltak. Az éledni akaró Károlyi párthívei pedig jegyezzék meg Orbák Attila szavait: azt a sok szemrehányást, rekrimináciőt, amiket a nemzet Károlyi személyére szór, megérdemlik a dilletáns gróf jóhiszemű párthívei is, ki-