Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-11-08 / 77. szám

Előfizetési dijak: Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — ív egged évre 20 &. — Egjj hóra 8 K. — Egg szám ára 30 fillér. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. I Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. LEGÚJABB HÍREK. / (Buapest). Horthy Miklós, a magyar csapatok fővezére Clarknál tárgyalt az összes politikai vezérekkel; tárgyalásának eredményeképp a fővezér a következő nyilatkozatot tette : A hadseregnek Budapestre való bevonulása a katonai diktatúrát nem vonja maga után. A hadsereg az entente közreműködé­sével létesülő kormány rendelkezésére fog állani. A hadsereg a polgári jogegyenlőség alapján áll s amilyen kérlelhetetlenül tesz meg mindent 'a bolsevizmus letörésére, éppen olyan szigorúan fogja tagjainak a pol­gári jogegyenlőség ellen irányidó minden akcióját megakadályozni. (Páris)- A genfi gyorsvonat hétfőn összeütközött a Simplon-expressel; a ha­lottak száma 60, a sebesülteké százsál több. (Budapest). Apponyi Albert gróf meghivást kapott Clarkhoz. A kibonta­kozás a vége felé jár. A kormányban némi jelentéktelen rekonstructió várható. Az Uj Nemzedék szerint a miniszterelnökségre Bethlen István, vagy Hadik János gróf van kiszemelve. — Lovászy dezignálása kizárt. Ha a miniszterelnöki állásban vál­tozás történnék úgy Friedrich semmi körülmények között sem vállal tárcát, hanem kabinettel] kívül fog küzdeni az általa képviselt irány diadalmáért. Honfoglaló zsidók. »Aki ezt béveheti, az vegye bé.* Jelenleg nem arról az új honfoglalás­ról akarok irni, amely a zsidók emancipá­ciójával 1867-ben vette kezdetét, ős amely az elmúlt forradalmi évben az ezeréves magyar állam megdöntésével, — s ennek romjain, — egy uj zsidó ochlokráeia meg- alakúlásában érte el csúcspontját. Mielőtt ezzel a thőmával foglalkozhatnánk, előbb ki kell pihenni azt az undort, amit minden magyar ember érez, aki a múlt évi októ­ber 31-ével kezdődő 9 hónapos korszakot átélte. Most az ezer óv előtti zsidó honfogla­lókkal akarok röviden foglalkozni Alföldi Dávid dr. urnák »A zsidókérdésről« pár nap előtt megjelent röpiratával kapcsolat- j ban. A füzetkének sok állítását lehetne, sőt j kellene beható elemzés és kritika tárgyává tenni, de az itt rendelkezésre álló szűk keretben most csak a magyar zsidóság eredetéről szóló részt veszem bonckés alá, mert ezt, úgy hiszem, mulasztás volna helyreigazítás nélkül hagyni. ' A röpírat 7. oldalán ezt olvassuk : »Ä magyar zsidó már a honfoglaláskor, Álmossal és Árpáddal együtt jött Magyarországba és azóta mindig itt lakott, és a régi magyar zsidók fajrokon­ságban is voltak a magyar törzszsel. Történelmileg megállapított tény ugyanis, hogy a kazárok, a ma­gyarok fajrokonai, a VII— IX. századokban a Fekete tenger északi részén hatalmas birodalommal rendel- [ keztek ... 700 év körül a magyarok is kazár védnök- ! ség alatt telepedtek meg Lebediában és itt hosszabb j ideig éltek egymás szomszédságában, fegyverbarát- ságban ... — Ugyancsak történelmi tény az is, hogy a kazárok uralkodóháza 740 év körül a zsidó hitre tért át és nemcsak főuralkodójuk a khákán, hanem fejedelmük, az isa, sőt a tisztek, az előkelők s a ka- f zárok legnagyobb része is zsidó vallásuak voltak és csak kevesen voltak közülök tüzimádók, mohamedá- f nők és keresztények. Midőn aztán a magyarok több v mint száz évi tartózkodás után eihaggták Lebedlát és Etelközbe vonultak, a kazárok egyik törzse, a ka­bar törzs is egyesült a magyarokkal, együtt ment velük uj hazát keresni, és Etelközből a mai Magyar- országba is együtt jöttek hont foglalni. Így történt, ; hogy a honfoglalók közt sok zsidó vallást! kazár, illetve kabar volt stb ...« Nagyon jól tudom, hogy mindezt nem Alföldi dr. úr eszelte ki, távol áll tehát tőlem, hogy őt a történelem szándékos meghamisításának vádjával illésén, De — a szerzőnek általam tisztelt személyétől elvonatkozva — meg akarom állapítani, hogy a kútfők adatainak ez a csoportosí­tása ős az ezen alapuló ama történelmi beállítás, amit Alföld' dr. úr füzetének ki­induló pontja egyaránt elfogad, nem egyéb, mint cőlzatos valótlanság: a tör­téneti kritika fáklyájának világossága elül a mesterségesen gyártott mondák vi­lágába menekülő ős ott szertefoszló dajka­mese. Nem akadékoskodásból teszem szóvá Alföldi dr. úr füzetének fent idézett pasz- szusát, de az a meggyőződésem, hogy nem szabad engedni, hogy a történelmi téve­dések vagy ferdítések meggyökeresedje­nek, mert a sokszor hallott és végül igaz­nak tartott állitások tvábbi következteté­sek alapjáúl szolgálhatnak s végre a sem­miféle igaz alappal nem biró beállítások olyan szövevényei keletkeznek, amiből nagyon nehéz kigabalyodni. Aki egy valótlanságot világgá bocsát, vagy terjeszt, az sohasem tudja, hogy vég­eredményében milyen szörnyeteggé fogja az magát kinőni. Alföldi dr. űr, — kétség­kívül teljes jóhiszeműséggel — még csak azt állítja,"hogy a «magyar zsidó már a honfoglaláskor, Álmossal és Árpáddal együtt jött Magyarországba«, de ezen az alapon más valaki könnyen tovább fog építhetni. Ezen továbbépítő részére itt mindjárt rámutathatok egy második felhasználható alapra is. Marczali Henrik történetírónak — bár önmagának többszörösen ellenmondva, ami ilyen "kényes kérdésekben igen kényelmes és óvatos megoldás, —r azt a véleményét kockáztatja, hogy a magyarokhoz csatlako­zó kazárok »számra nézve túlnyomóan« le­hettek a magyarsághoz viszonyítva, amit az a körülmény is bizonyít, hogy az ösz- szeolvadás után a kazárok (ugrok) nyelve kerekedett a magyarok (turkok) nyelve felé, nem pedig fordítva. Szemmel látható már most, hogy ha megengedjük, hogy az Alföldi dr. úr által reprodukált beállítás a köztudatban elter­jedjen és gyökeret verjen, hamarosan fog akadni a Marczali feltevésére támaszkodó olyan szemfüles újmagyar történetíró, aki azt is ki fogja mutatni, hogy nemis a magyarság foglalta el a . mai hazánkat, hanem a «túlnyomó számú« kazár zsidó­ság, amely mellett talán néhány magyar is ott lábatlankodott. Kimutathatja továbbá, hogy a mai magyar nyelv tulajdonkópen nem is a magyarok ósi nyelvének egye­nes leszármazója, hanem a mai magyar nyelv valódi őse a »túlnyomó számú» ka­zár zsidók eredeti nyelve, amelybe a kazá­rokkal összeolvadt magyarok ősi nyelve egyszerűen felszívódott. így aztán hamarosan történeti' alap és történeti jogcím is kerülhet az utolsó félszázadban lejátszódott új (zsidó) hon­foglalás igazolására, mert hát az említett feltevésekre támaszkodva, vajmi egyszerű lesz bebizonyítani, hogy a zsidók csak azt az uralkodó pozíciót szerezték vissza az államéletben, amelyet elődeik a kazár vé­delem alatt élt magyarokkal szemben Le- bediában bírtak s amelytől őket a magya­rok a történelem későbbi folyamán brutá­lis erőszakkal megfosztották. Dr. M. K. (Vége köv.) Hogyan jutottak fogságba a tizes honvédek? (Vége.) Valamennyien máskép képzeltük el a fegyverszünetet. Éreztük hogy nincs min­den rendben és valami bizonytalan, szo­rongó érzés vett rajtunk erőt. Ösztönsze- rűen kívántuk, hogy csak már Trlenten túl volnánk. Ekkor telefonparancsot ka­pott az ezred, hogy tekintettel az öntuda­tos fegyelmére, vonuljon nyomban Trient felé Perginebe, hogy vessen véget a fosz­togatásoknak és a vasúti raktárak kirab­lásának, amit szétzüllött osztrák csapatok csináltak. A felgyújtott raktárak már az előző estétől égtek és a rablásban az olasz la­kosság járt elől, a beérkezett tizes ezred azonban egy félóra alatt rendet teremtett a városban és a környékén, anélkül hogy kegyetlenkedett volna. A 11. honvéd ezredet Trientben már az olaszok fogadták, de ezt mi akkor még nem tudtuk. Az Etsch völgyében levő lo­vashadosztály és a bécsi harmadik dra- gonyos ezred már a fronton megalakította a katonatanácsokat, azután egyszerűen hazavonúltak. így megnyitották az Etsch völgyét az olaszok előtt, akik igy puska­lövés nélkül vonultak be a hátunk mögött lévő Trientbe. A 8. és 15. huszárezred a végsőkig ellenállott de a bekerítés folytán foglyul estek. Osztrák részről terjesztett rágalom az, hogy a magyar csapatok otthagyták a frontot. Ezzel szemben leszögezem, hogy a legjobb osztrák-német ezredek a «Havasi gyopár» hadosztályból megtagadták az engedelmességet és nem akarták felváltani az erdélyi honvédeket. Az Etsch völgyé­ben támadt hézag oly nagy és az angolok, olaszok előnyoműlása oly gyors volt, hogy lehetetlenné vált az ellenállás. November 3-án délben jelentést kap- tam, hogy az angolok és olaszok Pergine r ellen előiiyomúlnak. Két századot rendel­tem ki géppuskákkal a védelemre és fel­sőbb helyről utasítást kértem, mert nekünk

Next

/
Thumbnails
Contents