Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-11-04 / 73. szám
Előfizetési dijak: Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. Negyed évre 20 K. — Egy hóra 8 K. Egy szám ára 30 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. LEGÚJABB HÍREK. (Bécs). A bécsi magyar újság közli, hogy az entente egy dunai gazdasági föderációt szeretne létrehozni, amelynek tagjai: Magyarország—Románia—Csehszlovákország és Jugoszlávia volnának és székhelye Budapest lenne. (Washington). A Chikagó Tribune jelenti Párisból, hogy Polk közölte az amerikai delegációval, hogy abban az esetben, ha Magyarországon arra az időpontra, amikor Bulgária a békeszerződést aláírja, nem tisztázódik a helyzet, úgy a magyar békeszerződést átadják a francia külügyi hivatalnak. (Budapest). Linder Béla, a Károlyi kormány hadügyminisztere ellen az elfogató parancsot kiadták. (Budapest). A tegnap esti órákban Friedrich István miniszterelnöknél Heinrich Ferenc és Simonsits Elemér az országos nemzeti párt tagjai, fontos megbeszéléseket folytattak. (Budapest). Sir George Clark Budapestre érkezte után Friedrich miniszter- elnököt felkérte, hogy közölje vele mindama politikusok nevét, kiket a helyzet megoldásában kihallgatandóknak tart. E lisztára Ágoston Péter neve hamisítás útján került. (Budapest). A napokban ideérkezett egy jóvátételi bizottság, mely hosz- szabb időt fog Budapesten tölteni. (Budapest). >Az Est« jelenti, hogy a szociáldemokrata-párt elhatározta, hogy Csizmadia Sándort, mivel az államtitkárságot elfogadta, kebeléből kizárja. (Páris). A Matin jelentése szerint az alsóház az ango| kormánynak 455 szavazattal 50 ellenében bizalmat szavazott. (Budapest). Gróf Károlyi Imre 200,000 korona (kékpénzben) jutalomdijat tűzött ki annak, aki Ti§za gyilkosait kinyomozza. (Budapest) Andrássy az Est munkatársa előtt kijelentette, hogy a keresztény pártok jelöltjét kívánja miniszterelnöknek, (Bem). A szibériai hadifoglyok hazaszállításának tervezetét a svájci hadifogoly hivatal már elkészítette. (Tokio). Japán ratifikálta a német békeszerződést. Zsidókérdés. í (Vége.) Ez a tanulság. A kérdés pedig ez: Szabad-e nekünk befogadó magyaroknak I nemzeti létünk érdekében összetartani és védekezni az ellen, hogy oly országban, amelyben a zsidók egyenlő jogűak, még a külön faji összetartozásuk folytán velünk szemben előnybe kerüljenek? Kénytelenek vagyunk tálán eltűrni, mint Széchenyi mondja: »midőn mi. fölemelkedett, büszke érzéssel külső függetlenségünkről álmodunk, akkor magunkat egyszersmind a zsidó által bent megköttetni engedjük« ? Nekünk keresztény magyaroknak van-e jogunk a nemzet életét, sorsát döntőleg befolyásoló gazdasági és szellemi vezetést a kezünkben tartani, vagy kötelességünk azt átengedni a zsidó fajnak a liberális jelszó ürügye alatt? Megengedheti egy élni akaró nemzet, hogy a kebelébe befp- gadott idegen faj a nyakára ülhessen? Igenis idegen faj a zsidó. Más a világnézete, más a faji jellege, mint a magyaré. Hogy ez igy van, tessék olvasni a zsidók nyilatkozatát és megfigyelni viselkedésüket! Még az a zsidó is, aki legjobban próbált összeolvadni a magyarral, ha a zsidó érdek veszélyben van: felszisszen ; ha a közömbös korban elhidegült is a zsidóktól, azonnal visszatér hozzájuk, összetart velük, ha a külön faji érdek veszélyeztetve van. De itt jönnek a nyilatkozatok is. Báró Kóhner Alfréd, 43,984 hold tulajdonosa, a munkácsi Hegyvidék szabad- kőmives páholy megnyitásán igy beszélt»Összeesküvők vagyunk. Naponta újra, meg újra szent hittel és dacos keserűséggel esküszünk össze ez ellen a társadalmi rend ellen. Igenis összeesküszünk ez ellen a rend ellen s amennyi erőt a V. E. N. É. belénk oltott, annyi erővel küzdünk az összerombolásán«. (Kelet 1911. 10. sz.) Báró Hatvány Deutsch Lajos a Huszadik Században a Himnuszról azt irja: »kelthet-e még hazafias le Ikesedést« ? a Szózatról meg ezt: »nem fejezi ki többé a magyar honszeretetét. Torkunkra forr, hogy: e nagy világon e kivűl, nincsen számodra hely s meggyőződéssel e sort ki sem tudjuk ejteni«. A Talpra magyar-v6\ meg azt mondja: »nem a mi érzéseinket fejezi ki.«. Jászi (Jakubovics) Huszadik Százada 1911. áprilisi száma*igy ír: »Ez a maroknyi kapitalista kispolgárság tisztán látja, hogy a hazafiság ideológiája többé nem képviseli a progresszív (zsidó) polgárság érdekeit és világfelfogását Magyarországon« A «Világ« (zsidók szerkesztették) 1912. márciusban így ír: «Arany János magyar nyelve kulturfül számára nem elég zamatos,« «a magyar nyelv esetlen, tenyerestalpas sőt hájas nyelv. A magyar paraszt vérmérséklete, szelleme, látása merevedett meg benne,» «jött a múlt század végén a nagy zsidó beolvadás» és «a parasztosan magyar nyelv ezeknek a dőli vérmérsékletű új magyaroknak a szájában átalakult. Fürgébbé,dallamosabbá, könnyedebbé lett.» A Pesti Hírlap (19Í2-) Szent István napján így elmélkedik- «a magyar humuszba ma már csak a láb gyökeredzik bele s nem a lélek.» «A nagy múlt emlékei közűi nem maradt meg más, mint egy pár rozsdaette kard, szétfoszlott lobogó s fakuló Mária- pénz. Törvény szerint való munkaszünet, hagyományos nyári népvándorlás, egyházi körmenet a Várban ... de ünnepe, szívbeli ünnepe nem lesz a magyarnak holnap ős hazudik csúnya üzleti hazugságot, aki azt mondja, hogy még mindig drága kincse lelkűnknek, vagy öröme szívünknek ez a dátum és ez az ereklye.» (Világ 1912). Hát nem idegenek ezek magyar fajunktól, keresztény lelkűnktől. Ezzel az idegen szellemmel mondja ki a Zsidó Szemle 1912. április 1. számában; «Hát van keresztény? Van keresztény világrend? Van keresztény állam ? Van keresztény társadalom? Nincs!« Ez a zsidókérdés! És megoldása? Összetartani gazdaságilag, egy nagy keresztény nemzeti pártban egyesülni min den keresztény magyarnak. Testvér legyen minden keresztény magyar, hogy versenyre kelhessünk a zsidófajjal, mely nagyon összetart; hogy a nemzeti élet nagy erőforrásait: a gazdasági életet, a szellemi vezetést a magyar fajnak biztosíthassuk. Aki még ezek után is semleges marad, vagy még gonoszabbat tesz: liberális, 48-as, vagy bármi más elkoptatott jelszó mellett megbontja a keresztény nemzeti tömörülést, az rabszolgának szánja a magyart saját hazájában. Hogy ez meg ne történjék, azért minden fajbeli magyarnak a keresztény nemzeti irányban dolgozók között van a helye. Dr. N. J. HÍREK. Eger, 1919. nov. 3. Két egri vértanú emléke. — As egri nők mozgalma, — Köztudomású, hogy Mészöly Géza őrnagyot máj. 3-ának éjjelén meggyilkolták a terroristák. Azt is mindenki tudja, hogy Molnár Dániel máj. 5-őn elfogatta Ruszó János soffőrt s egy negyed óra alatt kihallgatta, elítélte és agyon is lövette. A terror szörnyű nyomása alatt akko riban még csak a részvét-nyilvánítás sem volt lehetséges, igy most, — halottak napján keresték fel az egri nők özv. Mészöly Gézánét és a küldöttség vezetője, Isaák Gyulánő, tolmácsolta Eger hölgy-társadalmának fájdalmas együttérzését. Ugyanakkor a Hevesm. és Egervidéki Nőegylet koszorút helyezett a tragikus véget ért férfiú sírjára. Evvel kapcsolatban határozta el a Nőegylet vezetősége, hogy Rustó János özvegyének támogatására, részben pedig a szerencsétlen áldozat síremlékére gyűjtést indít. A pár pei’c alatt árván maradt özvegy ugyanis szívbajt kapott a szörnyű hírré Ma is állandóan betegeskedik és nagyon rászorűl a könyörületes szívek segítségére. Ezt a helyzetet csak a nők értik meg ős éppen azért indítja e mozgalmat a Hevesm
