Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-10-23 / 64. szám
Előfizetési dijak; Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. - Negyed évre 20 K. — Ecra hóra 8 K. — Egg szám ára 30 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda, Telefon szám 11. Legújabb hírek. (Bécs) Koppenhágából jelentik, hogy Judenics tábornok 40 kilométerre van • Pétérvártól s igy téves az a hír, hogy elfoglalta az orosz fővárost. Pétervá- ron különben folytonos robbanások hallhatók; valószinüleg a bolsevikiek robbangat- ják végső kétségbeesésükben mindazt, ami a város régi szépségére emlékeztetné még az embert. A Pétervárra vezető vasútvonalakat elvágták Judenics csapatai s a város eleste csak órák ké/dése. A Finn öböl mentén levő bolseviki csapatokfrémülten menekülnek. (Páris). Judenics tábornok bevonult Zigovoba és Tönoba s Pétérvártól 1 körülbelül 10 kilométerre áll. Kronstadt erődítményein még vörös zászló leng. A bolsevikiek Judenics jobb szárnya ellen erős csapattesteket vontak össze. (Budapest). A keresztény pártok hangulatát és terveit tekintve, a kormány- { nak 3 új taggal való kiegészítésére lehet számítani. A kormány igen szívesen látná Heinrich Ferenc visszatérését, míg Lovászy és Simonstits ellen nem ugyan személyi, de politikai kifogások vannak. A Nagyatádi Szabó István pártjával való kiegyezés a földbirtokreform kérdésében való megegyezéstől függ. (Budapest.) A keresztény blokk vezetőségének a liberális pártokkal és a kisgazda párttal való tárgyalásai állítólag József főherceg lakásán folynak. (Amsterdam). Rotterdami távirat szerint Kronstadt nyugati része lángokban áll. Az angol hadihajók megakadályozták, hogy a hadikikötőben lévő bolseviki hadihajók Pétervár támogatásában részt vegyenek. (Páris)- A Temps értesülése szerint a pétervári munkások a kommunista csapatok elvonulása után parancsot kaptak, hogy hagyják el a várost. (Budapest). Somssich gr. kijelentette, hogy a royalista párt megalakítása, Nagy György Versaillesbe küldött táviratának, — mely szerint egész Magyarország köztársasági, — megcáfolására történt. (Bécs). Révaii távirat szerint Gacsiniát nagyon heves harcok után elfog- j lalták a fehér csapatok, melyek lovassága 12 kilométerre áll Pétérvártól. (Washington). Lansing minden olyan tervet ellenez, mely Törökország megszállására irányul, vagy bármely más módon belevonná az Egyesült Államokat az európai bonyodalmakba. (Bécs). Gúth Antal dr., volt magyar közegészségügyi népbiztost zsarolás j kísérlete és veszélyes fenyegetés miatt letartóztatták és átadták a bécsi országos törvényszéknek. Ä dinnye és a szabadság. Eger, 1919. okt. 22 A nagy idők nagy írója, Jókai, egyik regényében a szabadságot a dinnyéhez hasonlítja: «Nézd — úgymond — azt a szép kantalupot, azzal a márványos héjával, azokkal a mély vágányú gerezdekkel. Valóságos versaillesi fajta. Mikor megérik, olyan illata van, hogy betölti az egész házat s olyan az ize, mint a nádméz. Ha egy egészet megeszel magad, az sem árt meg. De próbálj belőle csak egy falatot lenyelni, mikor még éretlen, hát nemcsak j keserű lesz tőle a szád, de olyan nyavalyás is leszel tőle, hogy megihatod utána j az egész diákkonyhát. Látod, ilyen a szabadság is. Ha megérik egyszer, maga a termesztő, a kertész fogja azt felszeldelni s czintányéron kínálja meg vele a népet: ; itt van, tessék, neked termesztettem; — | de amíg éretlen, ne lékeljétek meg, mert a dinnye is elromlik, meg az is megromlik, aki megkóstolja. Tudom, tudom, mit akarsz mondani: hogy de bizony lehet a dinnyét is kényszeríteni, hogy korábban érjék, mint az Isten elhozza rá a maga Lőrincz- napját; van meleg ágy, meg üvegharang No hát ilyen melegágyban, üvegharangban érett dinnyéi vagytok ti a mai kornak, ti, meg a többi filozof, filantróp kozmopolita barátaid. De hát ugyan ki győzne az egész ország alá melegágyat rakni s üvegharangot borítani rá? Várjátok meg, mig elhozza az Űr a kánikulát. Akkor magától megjön az ígért idő, hogy minden ember egyforma igazságot kap.» Távol áll tőlünk a szándék, hogy a dinnye-allegóriát Kűn Béláékra alkalmazzuk. Kozmopolitáknak ugyan elismerjük, de filozófoknak és filantrópoknak a legjobb akarattal sem mondhatjuk őket. Kertészeknek sem nevezhetjük a díszes társaságot, inkább hasonlíthatnánk őket azokhoz az állatokhoz, melyeket minden kertész igyekszik távol tartani működése színterétől. Meg kell adnunk nekik, hogy alaposan összetűrták Pannónia virágos kertjét. Egész Európának gondot ád a kitisztogatása. A tanítókat, tanárokat, az ország kertészeit, ! jövőre jobban meg kell válogatnunk magasabb kiképzésben, jobb ellátásban kell részesítenünk. A késői idők történetírói nem tudják majd megérteni, miként lehetett az, hogy az emberi nem söpredékei magukhoz ragadták egy országban a legfőbb hatalmat s hónapokon át rettegésben tartották a tisztességes lakosságot? Más magyarázatát mi, a szemtanúk, sem tudjuk, mint hogy az ötéves háború vérvesztéseitől ólaiéit országot megrohanták a hiénák s addig marcangolták, míg a külföldi hatalmasságok megelégelték a hóhérmunkát s segítségére jöttek a tehetetlenül vergődő áldozatnak. Az unalomig ismételték a közelmúltban az osztályöntudatot. S most azok, kiknek nem sikerült idejekorán elmene- külniök, minden felelőséget a távollevőkre hárítanak. Még az elfogott népbiztosok is a diktatúra öntudatlan eszközeinek vallják magukat, kik tisztában sem voltak az irányzattal, melynek követőivé szegődtek. Vallomásuk szerint egy-két embert illet a felelőség, kik már nem vonhatók felelőségre. Csodálatos keverékei a gyávaságnak és a kegyetlenségnek. Mintha egy vérszomjas hiénának s egy jámbor birkának volnának az ivadékai.' Vallomásaik után önkéntelenül fölvetődik a kérdés: volt-e a vezérek között csak egy is a munkásságnak igazi barátja? Á munkásosztály javát akarták-e előmozdítani, vagy a saját, önző érdekeiket kielégíteni ? Lebegett-e előttük valami magasabb irányeszme, melyért érdemes mindent kockára tenni, érte vért s életet áldozni ? Hittek-e az eszme megvalósításában, alkalmasaknak találták-e az időt, a viszonyokat, az egyéneket az eszme megvalósítására? Az események, a következmények azt igazolják, hogy ha homályosan talán (ám ugyan nem hiszem) derengett is bennük az emberiség jólétének előmozdítása, soha még ily gyarló egyének nem vették kezükbe a jólét előmozdítását, kik csak arra voltak alkalmasak, hogy az általános jólétet évtizedekre hátravessők, hogy az eszmékben való hitet és meggyőződést egész osztályokban lerontsák. A mai nemzedék előtt kaleidoskop- szerüen váltakozik a világ. Néhány hónap elegendő volt arra, hogy fölismerhetetlenné tegye a múltat, börtönbe juttasson általá nos tisztelettel övezett, országosnevű férfiakat s együgyű, súlytalan embereket ültessen a kormányrúdhoz, anélkül, hogy számot adhattak volna maguknak, hogyan és miképen jutottak egyik a gyűjtő fogházba, a másik a budai várpalotába ? És aki együtt nem élte át ezt a korszakot, a jövő ivadék törni fogja rajta a fejét: mi bűne lehetett a nemzedéknek, hogy ily büntetésre lett méltóvá s hogyan volt képes ez a gyökereiben is megsértett terebélyes fa, idők múltán új hajtásokat, új lombokat nevelni? Mert a magyar nemzet életfája nem pusztult el, még szebb virágzást fog megérni, ha nem lesz hűtlen azokhoz az elvekhez, melyek ezer esztendőn át fentartották. Ez a néhány hónapos eltévelyedés a benne élőknek keserves sors, kemény lecke volt, az utódoknak figyelmeztető jel lesz, hogy merre nem szabad s merre kell a magyar nemzet fejlődését irányítani. Szerencsés ős boldog lesz az utánunk következő nemzedék, ha levonja a mi szomorú időnknek tanúságait. Akkor jön majd meg az Ígért idő, midőn minden ember egyforma igazságot kap. Dr. B J
