Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-09-27 / 42. szám
POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési dijak: Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — Negyed évre 20 K. — Egy hóra 8 K. — Nemzeti tavasz. Eger, 1919. szept. 26. A magyar Athénben, Dobó híres városában, hétfőn kezdődik a középfokú iskolák beiratása. Olyan terminus ez miná- lunk, mint a gazdaembernek a tavaszi munkák kezdete. Derült arcú, önérzetes tekintetű fiatalok járnak-kelnek az utcán már most is» de bizonyos, hogy a kis csoportok folyton nagyobbak és szaporábbak lesznek, amint közeledik a Veni Sancte. A fiatalság szeméből öröm, lelkesedés sugárzik és a remény, hogy egy-egy nagy lépéssel közelebb jut céljához. Ilyen gondolatokkal lépik át a nemzet reményei az uj iskolai év küszöbét. De más a fiatal lelkek hangulata és ismét más a szülők gondja. Ezek már nem járhatnak emelt fővel, reménykedő arccal, mert megsokasodott és hatványo- ződott a szülői gond. Ami máskor könnyű volt, az most nehéz ; ami azelőtt terhesnek látszott, az manapság szinte elviselhetetlen s ami máskor nehézségnek volt mondható, az most majdnem legyőzhetetlen akadály. Most minden csak gond, még pedig nagy gond. A ruha, a cipő, a fehérnemű, a könyv, az iró- és rajzszerek, a szállás, az élelmezés — csupa kérdőjel az aggódó szülők előtt és már az is szerencsésnek mondható, aki csak részben is dűlőre jutott ezekkel a kérdésekkel. Legerősebben redőzött azonban a tanár-emberek homloka. A nevelők, a mesterek érzik mindeme gondok súlyát, de ezeken felül óriási feladat előttük az ifjúság lelkének átalakítása. Mindnyájan tudjuk és sajnosán érezzük, hogy a bolsevizmus borzasztó kárt csinált a munka fegyelmében és szinte helyrehozhatatlan módon sújtotta a termelés minden ágát. Annyira vagyunk, hogy alig leszünk kéjaesek kiheverni e szörnyű veszteségeket. Sehol és semmire sem mért azonban oly végzetes csapást, mint az ifjúság lelkére. A fogékony sziveket megmételyezte szabados irányával. Az iskola fegyelmét teljesen tönkre tette. A tekintélyt, az erkölcsi felfogást alapjaiban tette lehetetlenné ; végül pedig szinte végkép megölte a munka, szeretetét. Ezeket a pusztításokat borzasztó nehéz lesz helyrehozni; ezekből a romokból csak roppant erőfeszítéssel lehet új, szép világot teremteni. Természetesnek tartjuk az ifjúság reEgy szám ára 30 fillér ménykedő bizodalmát; a szülők gondjait is megértjük, de legjobban méltányoljuk a mesterek aggodalmait. Az ő dolguk a legterhesebb s ezt csak ki nem alvó lelkesedéssel, egy pillanatra sem csüggedő kitartással, — a szülők és az ifjak részéről pedig együttérző, együtt munkálkodó jóakarattal lehet sikeresen végezni. Reméljük, hogy ebben minden tényező egy lesz s a nemzeti aratás annak idején kielégítő. Balassa Istvánék kálváriája. Megtört, mindenéből kifosztott idős házaspár volt szerkesztőségünkben. A kommunizmus szánalomra legmóltóbb egri áldozatai: Balassa István ny. pénzügyi segédtitkár és felesége. A június 22 diki zavargás után fogták el őket: akkor, amidőn az egri keresztény asszonyok ellen sortüzet vezényeltek azért, mert vallásukért felvonúltak az »érdemes« vezetők elé. Balassa, mikor megtudta, hogy halálra keresik, vasárnap biztos helyre vonult, de kedden (24-én) este önként jelentkezett. Feleségét ugyanis már 23-án hajnalban elfogták és elzárták. Ellenforradalmi üzelmekkel és bujto- gatással vádolva kerültek a forradalmi törvényszék elé, amely július 12-én golyóhalálra ítélte Balassát, feleségét pedig életfogytiglani fegyházra. — »El sem képzelhető, — mondotta Balassa István — mit éreztem, mikor kimondották rám a halált. Hét napon át alig aludtam valamit. Minden lépés a folyosón magánzárkám felé — megdöbbentett: Már jönnek . . .!« Július 20-án egy szobába tették Mihály Jánossal, a másik halálra itélttel. Reá kötél várt, szintén a június 22-diki események miatt. Ezt a szerencsétlen embert 12 napig tartották siralomházban. Kinálgat- ták szivarral is napról-napra, de a nyakas egri földmives mindig visszautasította és nem törte m'eg a sötét zárka sem. Augusztus 2-án szabadűltak ki Balas- sáék, de siralmas állapotban lalálák otthonukat. Mindent feldúltak és elhordták tőlük a vörösőrök meg a szedett-vedett «úgynevezett «detektívek«. Álkulcsokkal jártak be a lakásukba, ahol tivornyákat rendeztek, végtelen piszkot, mocskot hagyva hátra. Az asszony még az olvasóját is a köpőcsészében találta meg. Ruhájjik — a rajtuk levőn kivűl — semmisem maradt; élelmiszereiket mind elhordták. És bizony mindezideig úgyszólván semmit sem kaptak vissza. Letartóztatásuktól a kegyetlen ítéletig kimondhatatlan keserves három hetet éltek át. Naponkint, sőt gyakran még éjjel is vallatásra hurcolták őket végig a folyo- | sókon, miközben minden detektív és vörös katona leköpködte őket és ilyenféle szidal- ‘ Szerkesztőség: Eger, Liceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. makkal illették úgy Balassát, mint a fe leségét: — Lerothad a húsod, vén aljas, piszkos gazember! — Itt rohadsz el, kutya avval a gazember uraddal együtt! . . . Szidták az apjukat, anyjukat is. Olyan kitételeket használtak minden ilyen erkölcsi vesszőfuttatásnál, amelyeket leírni nem lehet. A halálos Ítéletet Braun Zsig- mond és annak felesége, valamint Weisz Mária vádjai alapján kívánta Margitai dr. Az asszonyt is ezen az alapon Ítélték életfogytiglani fegyházra. A detektívek és a fogház kommunista alkalmazottai közűi különösen kitűnt a gyalázkodásban Nelkem József és a két Moskovicz testvér, továbbá Ott Zsigmönd és valami Minárovics nevű asztalos-segéd. A vallatások során, különösen Balas- sánét, arra akarták rávenni: mondja meg, akartak-e vinni a nagytemplom és a Ferenciek templomának tornyába gépfegyvereket? Kik akarták azt ott felállítani? Még jutalmat is Ígértek nekik, ha az érsek, a kanonokok és a barátok ellen vallanak, különben pedig megnyomorítják őket egész életükre. Mikor pedig az agyonzaklatott házaspár nem vallott, mivel, hogy nem is vallhatott, mert nem volt mit, azt mondották nekik: — Alávaló, piszok, megrögzött gonosztevők. Pestre kell őket vinni, ott majd vallanak. Nelkem József szemökbe megmondotta, mikor azért könyörögtek hozzá, hogy fehérneműt vigyenek be nekik: — Mindent elvittünk tőletek ! Nem kaptok tiszta ruhát! Rothadjatok meg így . . Nem felakasztani kellene őket, hanem kínozni. Elvitték bizony nemcsak az alsó és felső ruhájukat, hanem 3600 korona készpénzüket, sőt még a férfinek óráját is kivették Pók órástól, ahol csináltatni volt. Roppant sokat éheztek. A jóbarátaik hiába akartak róluk gondoskodni. Olykor elfogadták, illetőleg átvették az ételt, de nekik nem adták oda. Legtöbbnyire elzavarták, aki ételt vitt nekik: — Balassáék dögöljenek meg éhen! Mindenkinek lehet ételt bevinni, csak nekik nem. Utóljára még azokat is lezárással fenyegették, akik mindezek ellenére kísérleteztek, hogy segítsenek rajtuk. Balassánét következetes gúnnyal «nagyságos asszonyának szólították, de azért a konyhában, vagy mosóteknő mellett dolgozott egész nap. Míg a többi rab 6 órakor kelt, heki már 5 órakor föl kellett kelnie és mig a többi ilyen nehéz munkára fogott elitéit dupla élelmezést és 32 dgr. kenyeret kap: a «nagyságos asz- szony» csak félannyi ételadagot kapott 25 dgr. kenyérrel, többször pedig kenyér i nélkül. Az elv az volt s ezt nem egyszer han- | goztatták : — A bitang urakkal el kell bánni! — Az intelligensekkel minél komiszab- búl, minél rettenetesebben bánjatok . ..'
