Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-09-26 / 41. szám

POLITIKAI NAPILAP.

Előfizetési dijak;

Egész évre 80 E. — Fél évre 40 K. - I Egy Szám ára 30 fillér.

Negged évre 20 K. — Egg hóra 8 K. —

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11.

Legújabb hírek.

— A francia radikális párt megtagadott minden közösséget a szocialista párttal.

— Két amerikai hajó élelmiszerrel megrakodva Fiúméba érkezett. A fiumei események hírére azonban kirakodás nélkül elhagyta a kikötőt és Szalonikibe ment.

— A tescheni kőszénbányákat — angol híradás szerint — amerikaiak vették meg.

— Becsben letartóztatták Behrmann dr. orosz bolsevista vezért, aki ott 1918-tól nemzetközi jogvédelem alatt működött, mint hadifogoly-segítő bizottság vezetője. Titokban orosz pénzzel kommunista agitációt fejtett ki.

— Wilson az olasz kormány javaslatát Fiúmét illetőleg, nem fogadta el.

— Az Egyesült Államok az összes .ott levő német hadifoglyot a legrövidebb időn belül hazaküldik.

— Sir Gordon angol főállamügyész a német császár ellen készített vádiratot átadta a szövetségeseknek.

— Marschivszki Móric bécsi magyar követségi tanácsos meghalt.

— Az osztrák kormány a Magyarországból jövő utasoknak Ausztriába való utazását szándékos intézkedésekkel annyira megnehezítette, hogy a külkereskedelem nyugat felé csaknem lehetetlenné vált. A magyar kormány most ellenintézkedést tett folyamatba és elrendelte, hogy ezentúl az osztrák földről ide utazóknak előbb diplomáciai úton kérvényt kell benyujtaniok a magyar kormány külügyi minisztériumához, mely dönt az engedély megadása, vagy megtagadása fölött.

— Kiderült, hogy körülbelül a volt bolseviki kormány bukásának idejében az ország legkülönbözőbb vidékein már készült egy hatalmas ellenforradalom, mely, ha á vörös csapatok veresége nem is következett volna be, úgyis okvetlenül elsöpörte volna a kommunizmust.

A „dolgozók“.

Eger, 1919. szept. 25.

A tavasz hivatalos kezdetétől, vagyis március 21-dikétől, annyit hallottunk beszélni a dolgozókról, hogy' igazán meg- únhattuk. Visszatetsző lett a dolgozók sűrű emlegetése különösen azért, mivel nem igen láttuk, hogy a dolgozók valami nagyon dolgoztak volna. És különösen hangzott azért is, mert — legalább nálunk — csak a testi erejével dolgozó munkást tekintették valóban dolgozónak.

így lett a szellemi munkásból, legyen az bármilyen szegény, — burzsoá, akit lehetetlenné kell tenni, akit ki kell irtani.

És most, hogy az úgynevezett szabad sajtó munkába kezd, ismét látnunk kell, a hangzatos jelszót: a dolgozók jogát.

Álljunk meg itt egy kissé ős tisztázzuk a kérdést!

Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy nemcsak az a munka, amelyet a kézzel, lábbal, vagy a derék izmainak használatával végzünk. Munka az is, amit az íróasztal mellett, a katedrán, a hivatalokban, a szószéken stb. végez az ember. Sót a szellemi munka egy kissé erősebb valami, mint a testi munka. Hiszen ezt maguk a hivatalba cseppent proletárok elismerték. Tapasztalásból kellett meggyő- ződniök, hogy a számadás-készítés, a fogalmazás van legalább is annyira fárasztó, mint a vakolás, a fürészelés, a gyaluval foglalatoskodás. Hogy közeli példát említsünk, Benedek János és Gyiffka Ferenc »elvtársak« igy nyilatkoztak.

Tessék tehát az úgynevezett dolgozóknak nemes baráti körükbe fogadni a szellemi munkásokat is, akiknek munkája nem csap ugyan zajt, de sokkal nagyobb készültséget kíván ős sokkal fárasztóbbb.

Azután tegyünk különbséget munka és munka között. Van olyan dolog, amelyet kevesebb fáradsággal, kisebb hozzáértéssel kell végezni, míg a másik munkához nagyobb szellemi, vagy testi erő feszítése vagy különös szaktudás szükséges. Mindezeket figyelembe kell venni és a dolgozóknak belátni, hogy a szónok nem bírhat ki nyolc órai beszédet; a tanító nem tud mindennap nyolc órát tanítani;

a gyemnek nem tud 24 órából nyolcat az iskolában tölteni. Ugyebár ezek lehetetlenségek, holott az ipari munka, vagy a gyermeknél a libapásztorság, a gyomlálás könnyen végezhető naponkint nyolc órán át.

Végűi ott van még a kockázat terhe, amely a gyáros, a vállalkozó lelkére nehezedik. A kötelezettségek, amelyek a nagyobb vagyonnal, a fontosabb állással járnak, szintén terhesebbé teszik a munkát. Nem utolsó a végzett munka fontossága, mert hiszen mégis csak nehezebb 'békeszerződést fogalmazni, tudományos munkát, vagy újságcikket írni, mint például plakátot szövegezni negyvennapos ebzárlatről. A fontosságból folyik végűi a felelősség terhe is, amely minden munkást kötelez és minden munkánál. Egyiknél azonban (pld. favágás, kófaragás, másolás) alig jelentkezik, mig másutt (pld. tanítás, bíráskodás stb.) legelső érdek és rendkívül fárasztóvá teszi a munkát.

Szakítsunk tehát a proletárdiktatúra oktalan felfogásával, hogy mindegy akármilyen munka és csak a munkaidő számít. Ismerjük el, hogy nem egyedül a fizikai munka tesz valakit dolgozóvá.

Itt is a kölcsönös megbecsülésre, méltánylásra, megértésre^an szükség, mint minden téren.

Ä szovjetház titkaiból.

Hogyan »tisztította« meg Szamuelli a Hungáriát ?

Szamuelli, hogy magának a diktatúra idejére minél kényelmesebb, szebb otthont biztosítson, olyant, ahol az úri élet összes tartozéka, az előkelő hely, a jó konyha s a megfelelő szolgaszemélyzet megvan: elhatározta, hogy a Hung ária-szállót ki- ürítteti s oda költözik be Kun Bélával ős bolseviki vezérkarával. Április másodikán megjelent a Hungáriában, elkérte a lakók névjegyzékét s kijelentette, hogy huszonnégy óra alatt a névjegyzéken lévő lakók eltávozni kötelesek, ellenkező esetben a forradalmi törvényszék elé állíttatja azt, akit még a szállóban talál. Intézkedését meg sem okolta s távozott. Majd még a huszonnégy órai terminus letelte előtt kedvenc terroristáival megjelent a szállóban, amelyet valamennyi helyiségével együtt a kormányzótanács tagjai részére lefoglalt- nak jelentett ki.

A gépfegyvert azonnal fel is állították a kapuban, majd megkezdték a szálló «kivizsgálását» s a személyzet «kinevezését». A szálló igazgatóit, idősebb tisztviselőit s alkalmazottait azonnal elcsapták.