Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-09-20 / 36. szám
XXVI. évfolyam 36. szám. Censurat: Sit. T. Gherman. Eger 1919. szeptember 20. Szombat. GN NÉPÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési dijak: Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — Negyed évre 20 K. — Egg hóra 8 K. — Legfontosabb teendőnk. Eger, 1919. szept. 19. Az emberi gyarlóság természetes folyománya, hogy minél távolabb van tőle a veszedelem: annál kevesebbet törődik vele. A gondolat és tett akkor buzog legjobban, ha nyakunkban a baj, vagy pedig éppen csak hogy megszabadultunk tőle. Ez különösen a magyarságnak eredendő bűne. Sajnálatosan tapasztalhatjuk ezt most is, amikor pedig halálos veszedelemből sz'abadúlt a magyar nemzet, a magyar társadalom. Hányszor mondották a tavasszal: ime, mit tud művelni a szervezettség, a fegyelem ! Hányszor vertük a mellünket bűnbánóan : hibásak vagyunk; nem tettünk semmit a baj megelőzésére, hanem ölhetett kezekkel vártuk a jövőt, amely pedig _ előre tudtuk — csak rossz lehet. És mégis mily könnyen vettük például polgárőri kötelességeinket! Hányán Ega szám ára 30 fillér. nem jelentkeztek szolgálatra, akik tehették volna! És hányán nem jelentek meg a szolgálaton! És hányán dohogtak még azéi’t a csekély adóért is, amelyet erre a célra kellett volna fizetniük! Reánk is szakadt a gond, a baj, a veszedelem. Annyi rosszat azonban, amennyiben | részünk volt, még sem vártunk, de nem is várhattunk. ... És még sem okultunk belőle! A fölszabadúlás első napjaiban mindenki azt mondotta : Tenni kell! Szervezkednünk kell, hogy készületlenül ne találjon egy újabb veszedelem! És vájjon mit tettünk eddig? Semmit, vagy még annál is kevesebbet. A hangos szavak mind halkabbak lettek. Az előrelátók tábora mindig jobban fogyott és lassankint ráfeküdt a lel- kekre a megelégedettség békés nyugalma. A legtöbben örülnek a jelennek; örvendeznek azon, hogy nem kerültek a közé a Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. húszezer halott közé, akiket a proletár diktatúra golyója, kötele, rohamkóse »haza küldött.* Ez nem mehet igy tovább. Föl kell ébrednünk a nyugalomból, a tespedésből. Gondolnunk kell arra, hogy nem lesz mindig őrünk a fegyveres erő. Gondolnunk kell arf-a, hogy esetleg saját erőnkre leszünk hagyatva s akkor — ha nem várjuk készen az eseményeket — elcsap felettünk az ár. A város becsülete, békéje, nyugalma, biztonsága édes minnyájunknak érdeke. Ezeken őrködni mindnyájunknak szent kötelessége. És senkinek egy hajaszála sem görbülhet meg ebben a városban, ha komolyan vesszük polgári kötelességeinket, ha mindnyájan önzetlenül, szeretettel, önfel- áldozóan fáradozunk a köz érdekében. Ennek így kell lennie; máskép naua. Mindent meg kell tennük, amit lehet. A csendőrség és a rendőrség. A divatos jelszavaktól megkótyago- sodtunk. Egymást túllicitálva hangoztattuk, hogy a csendőrség és a rendőrség nem való a művelt, a szociális államba. Minden gondolkodás nélkül hittünk az ifjú óriások, a pelyhedző állú újságírók cikkeinek. Izgató írásaik szinte ökölbe szorították kezünket, mikor a csendőrök és a rendőrök vallatásairól, kínzásairól és egyéb kegyetlenkedéseiről mindenféle rémmeséket írtak nekünk. Ha jött az újabb szörnyűség híre, kezdtük feledni az előbbit. De az előbbi sem volt igaz. Egy-két apró betűs sorban meg is jött a cáfolat: nem történt egyéb, mint az, hogy két-három szocialista izga- tót tartóztattak le, akik a vallást becsmérelték, a törvények ellen lázítottak,sztrájkra bújtogattak, sőt még a családi életet is támadták. A cáfolatot azonban kevesen födözték fel. A tények meghamisításával a csendőrség és a rendőrség ellen hangolták a társadalomnak jő részét. Most már tudjuk, miért történt az. E két intézmény föladata: az anyagi és erkölcsi javak megvédése, a gonoszok és bűnösök ártalmatlanná tétele. Az új igék hirdetői, a hangos népboldogítók pedig a magántulajdon megszüntetésének örve alatt raboltak; az emberek fölszabadítása címén a szülők iránt való tiszteletet, és hálát jogtalannak mondták s a családi életet szét akarták zülLegújabb hírek. — A bécsi antant-missziókat a napokban dunántúli küldöttségek keresték fel, hogy a magyarországi szocialisták valódi erejéről és számarányáról felvilágosítsák őket. A missziók — állítólag — beismerték a küldöttségek előtt hogy idáig a fenti kérdéseket illetőleg teljesen tájékozatlanok voltak. Erről az' antantnak is jelentést küldöttek a missziók. — Szamuelli Tibor barátnőjét, Szilágyi Jolán festőművészeti növendéket, elfogták. — Parisba egy német bizottság érkezett, hogy a nemzetközi vasúti menetrendről tárgyaljon. — A győri törvényszék Darvas Henrik, ottani lapszerkesztőt, egy cikke miatt, melyben a bolsevizmus alatt a bourzsoáziát támadta, — egy évi börtönre ítélte. — Francia jelentés szerint a Weisz Manfréd-féle csepeli tölténygyárat egy angol konzorcium vette meg. — Äda-Kaleh sziget lakossága Romániához csatlakozik. — A svájci munkásság legnagyobb része a harmadik »Internacionale«-hoz való csatlakozás ellen szavazott. — Fiume sorsáról még mindig nem döntött végérvényesen a szövetségesek tanácsa. — A holland kamarában az elnök bejelentette: minden kísérlet«' hogy a holland területekből elragadjanak valamit, meghiúsúlt. — Cailleaux ellen megindult a büntető eljárás, állami biztonság elleni bűntett és az ellenséggel való együttműködés miatt. — A l écsi kormány és városi tanács szénhiány miatt szeptembei hó 21-től megszünteti a közúti villamos forgalmat és elrendelte, hogy az összes vendéglők, kávéházak és kapuk este 8 órakor bezárandók. — A »Weimar« nevű angol kereskedelmi hajó, megrakodva, a Hamburgi kikötőbe érkezett. Ez az első hajó, mely öt és egy negyed évi szünetelés után megindította az angol-német kereskedelmet.
