Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-09-17 / 33. szám

Eger 1919. szeptember 17. Szerda. XXVI. évfolyam 33. szám. Ccnsurat: Sít. T. Gherman. POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési dijak: ŰS Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — Negged évre 20 K. — Egg hóra 8 K, — Egy szám ára 30 fillér. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Legújabb hírek. — Erős földrengés volt Spanyolország Alicante nevű tartományában és az olaszországi Sienában. Utóbbi helyen több ház összeomlott és számos embert temetett maga alá. A sebesültek száma is nagy. — Párisi jelentések szerint a magyar és bolgár békeszerződés október közepére valószínűen elkészül és aláírható lesz. — Paderevszky, a lengyel köztársaság elnöke, kijelentette, hogy ők Teschennek csak azt a részét kívánják, amelyet a lengyelek laknak. A danzigi kérdésről viszont úgy nyilatkozott, hogy Danzigot megkaphatják ők, mivel ott csak 150 ezer német lakik, ha egyszer a csehszlovákok olyan területet nyerhetnek, amelynek három milliónál több német lakosa van. — A szerb kormány lemondott. Lemondását Sándor trónörökös elfogadta. — Az észak-orosz kormány csapatai győzelmesen nyomulnak előre a vörösök ellen. , — Németország havonkint két és fél millió tonna kőszenet köteles Franciaországnak szállítani, valamint a Saar-menti bányák egész termését. — Franciaország 1920. végéig három millió nyolcszázezer tonna ha­jóteret szándékszik építeni. — A német megbízottak kijelentették, hogy érvényteleneknek nyilvánítják a békeszerződéssel ellenkező alkotmánypontokat, köztük az osztrák képviselők­nek a birodalmi gyűlésen való részvételére vonatkozó cikkelyt. — Fellé francia tábornok szerint Csehország és Franciaország együtt működnek katonailag. — Lloyd George a békekonferencia elhalasztását kéri, míg Clemen- ceau és Folk a munkálatokat megszakítás nélkül akarják folytatni. — Franch d' Esperet tábornok Párisba érkezett. — A Lovászy-pártkörben zajos gyűlés volt, melyen a párt feloszlatása is szóbakerűlt, valamint a tagoknak új tömörülése egy nemzeti pártba. E kérdés­ben a párt két részre oszlott. Egyik rész határozottan állást foglalt az u. n. nemzetközi erők ellen, míg a másik rész, ez állásfoglalást Lovászy elleni támadásnak bélyegezve, tiltakozott ellene. Az értekezlet nagy bot­rányba fúlt, melynek folytatásaképen több lóvagias affér keletkezett. Lovászy hívei most ki akarják zárni a pártból azokat a tagokat, akik a keresztény blokkhoz csatlakozás mellett szavaztak. y A pénz. Eger, 1919. szept. 16. A politika után mindjárt a pénz kö­vetkezik, ha ugyan — mint éppen manap­ság is szomorúan tapasztaljuk — nem a pénz csinálja a politikát. Most pedig van pénz bőségesen! Annyi van, hogy szinte sok, de bizony vajmi keveset ér. Majdnem azt lehetne mondani : mindegy, akár van, akár nincs. A háború egyik természetes következ­ménye rendszerint az, hogy a bankjegyek roppant elszaporodnak. Ennek a túlontúl megnövekedett bankjegy-forgalomnak vi­szont az a természetes folyománya, hogy elértéktelenedik a pénz, megcsökken a vásárló ereje. Ennek azonban nemcsak a pénz-bőség az oka, hanem a vesztett háború is, mely nagy kárára volt hitelképességünknek. Végül el sem kéyzelhető arányokat öltött a pénz elértéktelenedése a négy és fél hőnapos kommunista gazdálkodás miatt. Tény az, hogy nemzetközi viszonyban és 1914. óta egy kilencedére esett a korona értéke, vagyis egy korona 10—12 fillért ér a külföldi pénzpiacon. Ebből az követ­keznék, ugy-e bár, hogy minden árunak az értéke kilencszer akkora, mint a há­ború előtt volt. Ami tehát kilencszer olyan drága, mint 1914-ben, az tulajdonképen nem is drága. A drágaság ott kezdődik, amikor ennél is többet kell fizetnünk valamiért. Már pedig alig van olyan árú, amely­nek értéke csak kilencszer akkora lenne, mint öt év előtt volt. Ellenben szinte rendszeres a 20—25-szörös, vagy éppen 40—50-szeres, sőt a 200—300-szoros ár­emelkedés, mely utóbbit különösebben a bolseviki uralom tudatlan pénzügyi gaz­dálkodásának köszönhetünk. Fokozza ezt a drágaságot és illetve még jobban csökkenti a pénz értékét ma­gának a pénznek bizonytalan helyzete, értékelése, amely kockázatossá teszi a pénzgyűjtőét megokolttá és erkölcsi szempontból elítélendő — áruhalmozást. . . . Sajnos, ezen nem segít senki és semmi ; csak az, hogy a nemzetközi viszony­ban véglegesen szabályozzák a korona ér­tékét. Igen ám, de itt roppant nagy ne­hézségek vannak: a korona ez idő szerint hat államnak törvényes pénze. Ezek a — régi monarchiánkból alakult — államok azonban többé-kevésbbé háborús viszony­ban vannak egymással, sző sem lehet te­hát arról, hogy megegyezés jöhessen létre a valuta egységes rendezése dolgában. Itt sincs más hátra, mint. . . várni türelmesen, megadással. Legfeljebb avval könnyítünk a bajon, ha nem válogatunk a kék ős fehőrpénz között, a postatakarók pénzjegyei és a leszállított értékű kom­munista-hamisítványok között. Ha mindezeket a megállapított érték­ben szívesen vesszük és adjuk, nagy mér­tékben javítjuk a súlyos helyzetet, ame­lyet a pénz idézett elő. A dunapataji ellenforradalom leverése. A junius 24-iki ellenforradalmi moz­galmak a Duna-Tisza közén vertek leg­nagyobb hullámokat. Az ellenforradalom ott volt a legerősebb, a megtorlás is ott lett a legrémesebb. A sok szomorú neve­zetességre jutott helység között talán Dunapataj szenvedett legtöbbet. Az ott elkövetett rémségeket ős tömeg­gyilkosságokat részletesen és pontosan leírni majd csak akkor lehet, ha annak minden adatát megállapítja egy külön vizsgálóbizottság. Dunapatajon sok ház­nak van halottja. A terroristák, mint dü­hödt és eszevett fenevadak rohantak vé­gig az utcákon s akit az utcán találtak, lelőtték. Egy fiatal cipőszsegédet, ki előtte való nap jött menyasszonyát meglátogatni, éppen a kapuban találták, megragadták és folyton ütlegelve a papiak elé kísérték, ahol fölakasztották. Teljesen ártatlan volt mindenféle ellenforradalomban. Egy fel­vidékről való pénzügyőri szemlészt, ki fe­leségéért ős kőt gyermekéért ment le Dunapatajra, az udvarból hurcolták el és fölakasztották. Huszonhárom embert akasztottak fel; fiatal legényeket ős öreg embereket ve­gyesen, minden Ítélet és kihallgatás nélkül. Aki csak útjukba került, megfogták, vitték a papiak elé ős ott egymás után akasz­tották fel a szerencsétleneket. A község­ben két cséplőgőpész lakott; mindkettő

Next

/
Thumbnails
Contents