Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-09-14 / 31. szám

XXVI. évfolyam 31. szám. CCflSlirat : Sit. T. Gherman. Eger 1919. szeptember 14. Vasárnap. r 9 POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési dijak: Szerkesztőség: Eger, Líceum. Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — 1 Egg szám ára 30 fillér. Telefon szám 11. N egged évre 20 K. — Egg„hóra 8 K. — Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Legújabb hírek. > — A cseh nemzetgyűlésen javaslatot tettek egy törvény hozására, mely megtiltja az egykori dinasztia tagjainak a csehszlovák területen való tar­tózkodást. — A csehszlovák kormány a bajor Lloyddal szerződést kötött a Dunai hajóközlekedésre vonatkozóan s most Szerbiával tárgyal. — Az amerikai szenátus a békeszerződéssel szemben ragaszkodik elu­tasító magatartásához. — A Duna a kereskedelmi forgalom számára újra megnyílt. — A békeszerződést legkésőbb szept. 20.-ig ratifikálják a franciák. — A Bécsben elfogott Bettelheim Ernő osztrák kommunistát internálják. — A békekonferencia a tescheni kérdésben a csehekre nézve kedvezőt­lenül döntött. — A rotációs papir felhasználását korlátozó rendeletet a kormány meg­szüntette s igy a budapesti lapok rövidesen megjelennek; köztük több új lap. — Az osztrák békeszerződést aláírták s ettől kezdve Ausztria mint nép- köztársaság szerepel. — Peidl volt miniszterelnök visszautasította azt a vádat, hogy kormá­nya látta el útlevéllel a volt népbiztosokat. — Párisi jelentés szerint, Olaszországnak, Angliának és Amerikának nin­csenek, aggodalmai Ausztriának Németországhoz való csatolása ellen. — Bécsben nagy tüntetés volt a tanácsrendszer ellen. — Tusár kijelentette, hogy Hlinkána,k a cseh-szlovák kormánynál hiva­tala nincs és igy annak nevében semmi nyilatkozatot nem tehet. — Franciaország ragaszkodik Syriára és Palesztinára vonatkozó jogaihoz. E kérdésből kifolyólag súlyos zavarok támadhatnak Anglia és Franciaország között. — A múlt év őszén a rendőrséghez, a gazdászati tiszti próbaszolgálaton jelentkezett összes tisztek jelentkezzenek a Hadügyminisztérium 39. csend, osz­tályában. Kedves munkás-testvérem! Üljünk egymás mellé és beszélgessünk. Előbb azonban vegyük le a melledről ezt a piros kokárdát / Ez nem a Te hit­vallásod kifejezője. Ez nem a Te lelked virága. Idegen kéz tűzte ezt oda erősza­koltan. Te csak tűrted, míg lassankint megszoktad, hogy ott legyen. Majd megszokod — sokkal hamarébb, mint gondolnád — a piros-fehér-zöld jel­vényt is. Hiszen a magyar földnek, a ma­gyar rögnek vagy Te a rabja éppen ügy, mint édes mindnyájan azok vagyunk! A magyar múlt nemcsak a mienk, hanem a Tied is. Magyar anya gyermeke vagy: magyar a véred, magyar a szíved, magyar a lelked. Nem is a Te lelked szólalt meg az Internacionaléban, mert a Te imád a Himnusz. Ez az ország éppen úgy a Tied is, mint az enyém: minden fájdalmával és bánatával, minden örömével és remény­ségével . . . Kedves Munkástestvérem, nem is gon­dolod, milyen fájó részvéttel nézem a Te szomorú sorsodat, a Te kifosztott, üre^é tett lelkedet. Te vesztettél legtöbbet a borzalmas múltban. \ Volt nagyon sok, akinek elpusztult a műhelye, a gyára ... Hány százezer em­ber siratja összekuporgatott pénzecskéjét! Hajh, igen soknak testvére, apja, vagy gyermeke hullott el a háborúsdiban, vagy halt meg kötélen, golyótól, kinzőkamrában. És mégis Te vesztettél legtöbbet, mert hited és reményed kallódott el. Másoknak nem Ígértek a Te vezetőid semmit. Másokat csak fenyegettek, bántal­maztak, megraboltak ... És mégis Téged raboltak meg legjobban, mert bizalmad megingott, hitedet saját magaddal gázol- tatták le és reményed szertefoszlott. Félre löktél minden kezet, amely föl akart tartóztató, hogy vesztedbe ne ro­hanj és mentél, futottál, rohantál a déli­báb után, amelyet neked a csalfa vezetők mutogattak. Óh azok a vezetők! Maguknak meg­csinálták a földi paradicsomot; térdig jártak a rózsában . . . Téged pedig itt hagytak kifosztottan, koldusszegényen. Nemcsak a zsebed üres immár, hanem keserű visszhang kong kiiiresített telked­ben is. ... Itt hagytak Téged a földi pokolban. De azért nem szabad kétségbeesned. Van még menedék a Te agyonzaklatott lelked számára. Ez a menedék: a keresz­tény erkölcstan isteni törvénye. Ez meggyógyítja a Te lelked szörnyű sebeit s visszaadja elvesztett bizalmadat, hitedet, reményedet, — én szegény mun­kástestvérem ! Tiszafüredi levél. Folyó évi május hő 1-én délelőtt 10 óra tájban a román hadsereg Tiszaszőllős- nél a vöröshadsereget megfutamította, mire a Tiszafüreden elhelyezve volt vörös hadosztály is megkezdte visszavonulását. A kommunista vezetők és direktóriumi tagok a visszavonuló sereggel Poroszlóra mene­kültek úgy, hogy déli 12 órakor Tiszafüre­den már csak az Egyek, Hortobágy, Tisza- igar felől visszavonuló vörös csapat-részek voltak láthatók. Délután 2 óra után a község kiküldöttjeivel a tiszaszőllősi úton fogadta FülÖp Zoltán főszolgabíró a ro­mán hadsereget. Ennek parancsnoka, Dumitreseu tábornok, a legnagyobb jó indulatáról biztosította a küldöttséget s utasította a főszolgabírót,, hogy a rend helyreállítása iránt, a parancsnoksággal egyetértőén, a szükséges intézkedéseket tegye meg. Dumitrescu tábornok rövid ott időzése után a parancsnokságot Teutu tábornok vette át, aki az otthonmaradt lakosság iránt a legnagyobb jó indulatot tanúsí­totta. A katonaság visszaéléseit kérlelhe­tetlen szigorral fenyítette. A főszolgabíró­val több ízben személyesen vizsgálta meg a panaszokat s mindent elkövetett, hogy a lakosság körében a nyugalmat helyre­állítsa. Teutu tábornok május 11-én elren­delte, hogy az 1918. október 31-iki állapot állíttassák vissza, az addig érvényben volt törvények legyenek a hatóságok eljárásá-

Next

/
Thumbnails
Contents