Egri Ujság / Egri Vörös Ujság - napilap 1919/1
1919-04-25 / 96. szám
XXVI. évfolyam. 1919 április 25 péntek 96. szám Ara 20 fillér Előfizetési áraki fletyben és vidéken postán küldve egész évre 50 korona, — fél évre 25 korona, — negyed évre •*50 korona, — egy hóra 5 korona. — Egyes «Rám ára vasárnap és ünnepnap is 20 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Jókai Már-utca 6. — Megyei és helyközi telefon: 106. POLITIKAI NAPILAP Mefllelenlk héttő és ünnep utáni nap kivitelivel mindennap. Hirdetési árak: Soronként i Nyílttéri közlemény 3 X,bírástól ítéletek, kés • gazdasági közlemények, gytsz)elentések I SO K. JötékMta céln egyesületek, bálblzottságok értesítései, felüISzetdMI nyugtázása 60 Ilii. Eljegyzések, házasságok, köszön púnk' eánitások 10 sorig 16K. - HIRDETÉSEK] egész ottSjfv las WO K, hasábonként és centiméterenként has. aágok, gazdaságok és hivataloknak 1*60 K, magáncégek- — nek l K, szaltaghlrdetéa szövegsldalon 1’50 K. — Jlfteglitvó. A városi katona, munkás és föídmives tanács f. lió 25 én pénteken este 1 órakor a városház nagy terméken ülést tart. Jl komwNniznms és a kisbirtok. Budapest, ápriiis 24. A burzsoázia lakájai, akik a fehér ellenforradalommal meg szeretnék «fönteni a vörös fogadalmat, nem Jelentkeznek most már igazi mivoltában. A nagytőke, a feudális nagybirtok, a kapitalizmus ügynökei most olyan harci módszerekkel dolgosnak, hogy pípábbak akarnak lesni a pápánál, kommunistábbak Leninné! és leekarják főzni radiká ömusban Kun Belát. Egy eszmét tgy is lehet szabotálni, kompromittálni, ha túlzásokba viszik és a burzsoázia bérencei most ezt a taktikát választották, hogy ajcommuniz- «» álarcában a legnagyobb zöldségeket, a legképtelenebb szamárságokat adják ető és ezzel akarnak hangulatot kelteni vidéken a felvilá- gositátlan tömegek közö t a tanácsköztársaság jelien. A legkedvesebb jelszavuk az, hogy a kommunisták elakarják venni a búbiriekot, hogy a kis vagyonokat bt lefoglalja az állam, hogy a kisiparost, kispolgárt tönkre akarja tenni a proletár * diktatúra. Mindez szemenszedett hazugság, amelyet a kapitalizmus ügynökei találtak ki. A Hisbirtokct nem akarja és nem fogja köztulajdonba venni a tanács- állam. Mi szocialisták azon a nézeten vagyunk, hogy a mezőgazdasági termelés sokkal eredményesebb szö- fteikezeti alapén, mint a kis parcellákon. Ezért elleneztek a nagy- birtekak felosztását. Ezirt vettük el a latifundiumokat, boitkézi birtokokat — a grófok, bankárok, püspökök tizezer holdjait — és aia- kilettuk át őket termelő szövetke zetekké. A nagybirtok, mint termelő Következet, mezőgazdasági gépeivel kiszerelésével sokkal okszerűbben gazdálkodhat swkképeett gazdatisztek vezetése alatt, mintha kis par cellákra tagolják. A kis parcellákon nem iudunk házat építeni, nem tudunk utakat építeni, a kis parcelláknak nem tudnánk igás állatokat adni, megfelelő felszerelést juttatni. Ezért csinálhatunk a nagybirtokból szociálisía termelő szövetkezetei. — Nem titko juk azt a véleményeket sem, hogy helyesnek, kívánatosnak tartanók, ha a kisgazdák szövetkezeti alapon termelnének. A szövetkezeti eszmét miuden erővel hirdetni fogjuk és megvagyunk győződve arról, hogy a szo- ciálista termelő szövetkezetek példája, felvilágosítás, a szövetkezeti termelés jobb eredményei rávezetik a kis gazdákat is arra, hogy ez az ut a helyes. De az ugyan senkinek eszébe nem jutott, hogy a kisgazdák földjét köztulajdonba vegye. A Forradalmi Kormányzótanács rendeletét is adott ki arról, hogy a kisbirtokot a kisbirtokon levő felszerelést, házat, melléképületei meg kell hagyni magántulajdonban. Ez a proletár állam hivatalié álláspontja és aki mást mond, az vagy kötözni valé fuíóbolond, vagy ellenforradalmi bérenc, aki esak azért tépi a száját, hogy a falu dolgozó népét a Tanács- köztársaság ellen izgassa. Az ilyen gazembert forradalmi törvényszék elé kell állítani. A kis és törpebirtokotok pedig termeljenek nyugodtan, végezzék munkájukat, mert nincs már messze az az idő, amikor belátják majd, hogy a proletár államban jebb dolguk lesz, mint a grófok, püspökök, bankárok ki- uzsorázó államábin. A proletárdiktatúra természetesen lesújtott a kizsákmányolás, spekuláció, árdrágítás, uzsora folytán keletkezett nagy vagyonokra. Ezekkel szemben kíméletlen is lesz. De a városi kispolgár, kisiparos, a dolgozó ember isszekuporgatott garasait nem akarja ás nem fogja bántani. Ez volt a III. kommunista Inter- nacionale álláspontja is és ezen az alapon áll a magyar tanéesköztár saság is. Természetes dolog, hogy sok százezret, milliós vagyonok nem lesznek, uem lehetnek a proletár ál'amban. De orosz elvtársaink is megállapítottak egy vagyon maximumot, amit nem bántottak és így lesz ez nálunk^is. A munkával szerzett vagyonnak — ez csak kis vagyon lehet, ami nem uzsora, kizsákmányolás, spekuláaió eredménye, nem ellensége a tanácsállam. A III. kommunista internacionale megüzente, hogy a ki8vagyont nem jj bántja, hogy a kis polgárt, kisipa- j rost, kis birtokost felakarja szabadítani a junker-grófok, bankárok nyomása alól és mi sem fogunk más politikát követni. Ezek az osztályok ue féljenek tehát a proletáruralomtól. A diktatúra csak a herék, kizsákmányolók ellen irányult. A dolgozók számára jobb, becsületesebb rendet hoz. Magyar Lajos. Kis kartskedelm, kis ipar, kisütik. Budapest, április 24. Esztendők hosszú sora éta néma megadással néztük azt a rettentő rablógazdálkodást, amelyet a tőkés termelési rend igyekezett Magyar országén is meghonosítani. Hiába verekedtünk, hiába harcoltunk, a legjobb igyekezet és a legbecsületesebb szándék is hajótörést szenvedett azon vértezett gazságon, amellyel ennek a szerencsétlen országnak, ha lehet, még szeren tétlenebb politikusai az ország gazdaság politikáját irányították, Valamennyien tudjuk, de uem árt ismételten visszaemlékezni azokra a nagy és elszánt küzdelemre, amelyet a kisiparosság, a kiskereskedők, a kisgazdák indították érdekeik megvédésére. Csúnyább és jellemzőbb 3 játékot még alig űztek társadalmi j osztállyal, mint özekkel a kis egzisz I tesciákkal. Hatalmas csokrot lehetne ; összefűzni abból a töméntelen írás « bői, amelyet az úgynevezett kormányok irkáltak össze, hogy védjék és ápolják akisembereket. Ezek a kisemberek, noha jérészflk valóban produktiv munkát végzett, nem ismerte, nem akarta felismerői osz- tályheiyzetét, alázatos rabszolgája maradt annak a kapitalizmusnak, amely végeredményben boszszabb, rövidebb idő múlva amúgy is megsemmisítette voiua, A tanácsköztársaság a proletárok, a dolgozó tömegek hatalmán épül fel. Szemben a kapitalizmussal ki- § záróan azoknak az érdekeit védi, I akik produktiv mátkát végeznek és ' akár szellemi, akár fizikai munkájukkal lehetővé teszik a proletár állam kialakulását. Természetes, hogy a kisembernek a maga munkájával szerzett vagyona épen úgy a tanács köztársaság védelme alatt áll, mint bármely más vagyon, amelyet a proletár állam a magáénak, illetve a proleíáriálus tulajdonának nyilvánított. Ebből következik, hogy sem a kiskereskedő, sem a kisiparos, sem a kisbirtokos nem veszíthet a proletárállamban, mert a kapitalizmussal szemben épen az a jelentősége, hogy módot és alkalmat nyújt a dolgozó kisembereknek a munkára, megélhetésre. Kétségtelen azonban hogy ez a nagy átalakulás ráüti bélyegét a kts egzisztenciákra. Hiszen elképzelhetetlen volna, hogy a prp- letárállam, amelynek egész gazdasági berendezkedése teljesen ellentétben áll minden eddigi ellentéttel, számításon kívül hagyja hatalmas tömegét, azoknak a dolgozó embereknek, akik mesterségükben bizonyos határokon balül épen olyan produktiv munkát végeznek, mint a nagy gyári üzemek, vagy vállalatok egyes alkalmazottai. A probléma, mely ezt a kérdést a proletárállamban bonyolulté teszi, az, hogy miként illeszthetők be a társadalmi termelésbe# Amikor a proleíáriátus kezébe vette a hatalmat és egyéb kiváltságokkal együtt megszűntette a magántulajdont : uj, biztató útjait nyitotta meg a termelésnek. A termelés állítólagos szabadságát elfoglalta a társadalmi termelés, amelyet a pro- letáráiiam munkássága, dolgozni akarása tesz naggyá, jgazgl-oeá. Amit a proletár társadalom termel, az a dolgozó milliók szükségletét fedezi és biztosítja azoknak igazságos 8zéjelosztását. A termelésnek és szétosztásnak ez a nagyarányúba teszi csupán problematikussá minden jóakarat dacára is a kis egzisztenciát életlehetőséggé. A nagyizéinek köztulajdonba vétele mellett aligha fon megélni a kisipar, a szövetkezén áruelosztás kétségessé teszi a kereskedelem létjogosultságát, a termőföldnek, a nagybirtok-testeknek a legtökéletesebb eszközökkel (való megmunkálása viszont a kisbirtokost állítja a bizonytalanság elé. Egészen bizonyéi, hogy amikor a preletárállam a termelésiek ilyen tökéletességét tudja biztosítani, amikor olcsóságával, hozzáférhetőségével a tömegek igényeit kielégíteni és a szövetkezeti árnclosztással, a nagyüzemi termeléssel az egész országit ellátni tudji, akkor a magánkézben maradt kereskedelemnek és iparnak a tevékenysége a lehető legszűkebb körre fog szoritko<ni. Hogy ez a szBkre szabolt korlát biztosig tudja e a megélhetést a kis egzisztenciák nagy tömegének, elyea kérdés, amelyre feleletet eeak a teljesen kialakult kommunista társadalom tudja majd megadni A tanáé*karmán? természetszerűen nem fogja útfél áilani a kiskereskedelmi, kisipari tevékenységnek, de ugyanekkor mindé* lehetőt elkövet hogy a kontm»- nista szellemiek megfe'előra úgy elosztást, mint a termelést MLpoa-
