Egri Ujság / Egri Vörös Ujság - napilap 1919/1
1919-03-18 / 64. szám
XXVI. évfolyam. 1919. március 18. kedd 64. szám Ara 20 fillér Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve egész évre 50 korona, — fél évre 25 korona, — negyed évre 12*50 korona, — egy hóra 5 korona. — Egyes szám ára vasárnap és ünnepnap is 20 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, ]ókai Mór-utca 6. — Megyei és helyközi telefon: 106. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: SOMFAI JÁNOS. Megjelenik hétfS és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Hirdetési árak: Soronként í Nyílttéri közlemény 3 K,bírósági Ítéletek, kéz • gazdasási közlemények, gyászjelentések 1'50 K. ]<3téketyr- célú egyesületek, bálbizottságok értesítései, ielQUizetéaÉh nyugtázása 60 fill. Eljegyzések, házasságok, köszönetngp- vánitások 10 sorig 15 K. — HIRDETÉSEKi egész oldalas 400 K, hasábonként és centiméterenként hatóságok, gazdaságok és hivataloknak 1-50 K, magáncégek- — nek 1 K, szallaghirdetés szövegoldalon 1*50 K. — A proletár-március.- Márciusi ünnep Egerben. — Saját tudósítónktól. — Eger, március 15. Március idusa 1848-tól máig a magyar szabadság ünnepnapja volt. Mostantól kezdve azonban kiemelkedik ez az ftnnep a nacionalizmus szűk kereteiből s március 15-ike ezentúl a proletároknak, a népek szabadságának és a világ- szabadságnak ünnepnapja lesz. A mai március a proletárok, az elnyomott, letiport és kiszipolyozott nép márciusa, a melyen harsogva zug föl a nép- szabadság gyönyörű indulója a magyar föld felett és zengve száll a világ minden népe felé, hirdetve az emberszeretetet, testvériséget és a szoeiálde- mokrácia világot megváltó eszméinek diadalát. A tegnapi egri ünnep a magyar forradalmi pártok közös finnepe volt, de igazában a proletárok szabadságünnepének vörös színe ragyogta be, az uj világ, az uj korszak ragyogva pirosló tüze, a melyet többé el nem homályosithat s el nem olthat semmi. A tegnapi egri márciusi ünnepségről tudósítónk a következőkben számol be: Fölvonul a munkásság. A kora délutáni órákban, egy órakor megindul már a népvándorlás a Szarvas laktanya felé. Innen is, onnan Is hatalmas csaportok gyülekeznek vörös táblákkal a Szarvas- kaszárnya köré, a melynek óriási udvara, valamint az épület környéke két órára ezernyi ezer embertől teketéllik. Délután két órakor már mozogni sem lehetett a kaszárnya körűi. A szociáldemokrata párt ^vezetősége serényen intézkedik a rendezés és elhelyezés körül s mindenkinek vörös kártyát szúrnak a kalapjára, az asszonyoknak pedig a kendőikre „Szociáldemokrata párt" felírással. Fél három felé egy kimagasló helyre gyűl a szociáldemokrata párt vezetősége s innen Kovács Ferenc intéz tüzes és lelkes beszédet a tömeghez, szembeállítva beszédében 1848. március 15 ikét és 1918. október 31-ikét a mai márciust s kifejti a nevezetes napok és a közéjük eső korszakok jelentőségét. A beszéd után fölállanak az egyes munkásszakmák csoportjai és megindul a hatalmas menet. Legelői a szociáldemokrata párt pompás vérvörös selyemlobogója vilá • git és a vörös alapról diadalmasan szó] a felírás: — Világ proletárjai egyesüljetek! A zászló ' körül a pártvezetőség tagjai csoportsainak, majd a rokkantak és a katonák következnek. Utánuk zenekar sorakozik s riadva zeng a Marseillaise nagyszerű, piros tüzü dallama. A zenekar után következnek a többi munkásszakmák csoportjai valamennyien fölirásos táblák alatt, ebben a sorrendben: Dohánygyári munkásnők. Czukrászok csoporja. Földmunkások, csoportja. Városi és közalkalmazottak. Famunkások. Épitőmunkások. Szellemi munkások. Szervezett vasutasok. Szabómunkások. Malommunkások. Czipész és csizmadia munkások. Fodrászok. Kisiparosok. Itt az összes egri cigányzenészekből összeállított zenekar tarkítja a menetet, s utánuk következnek: az élelmezési munkások, a szeszgyári munkások, a festőmunkások, az éttermi és kávéházi alkalmazottak, és legvégül a nyomdászok rekesztik be a menetet. A felvonulás. Mint egy végtelen óriási szalag úgy hullámzik tovább a menet hatos sorokban, rendben méltóságteljesen. Nagyobbrészt csöndben hangfala- ! nul, komolyan, szinte megilletődve I a proletárfegyelmezettség nagyszerű S példájával vonul a roppant tömeg j végig az utcákon. Közbe azonban szólnak a zene- j karok, harsog a Marseillaise, föl- s váltva ropogós indulókkal, vérpezs- í ditően mélabus kurucnótákkal. Egyes csoportoknál zeng a Mar- i seillaise szólama is, a Kossuthnóta, j de a roppant hosszú menetben alig hallani az egyik helyről a másikra. Felharsannak többször a kiáltások is. — Éljen a szociáldemokrata párt 1 — Éljen a világszabadság ! — Éljen a világforradalom! — É*jen a szocialista köztársaság. A roppant menet alig tud mozogni a szűk utcákon: az Almagyar, Dobó,- Mária utcákon, a Fő utón végig, majd a Kállay Zoltán-utcán át ki a Kossuth térre, ahol á közös ünnepségre összegyűlt többi forradalmi pártok hivei várakoznak a városháza előtt. A szocialisták roppant tömegét jellemzi, hogy közel két óráig tartott az aránylag rövid felvonulási ut a Szarvaslaktanyátó! a Kossuih-térre, úgy hegy fél öt óra volt, mikor a szocialisták vöröä lobogója bevilágított a városháztérre. Még egy negyed óra, míg az érkező rpppant tömeg elhelyezkedik a városházterén szintén több ezer fővel összegyűlt tömegben, amire megkezdődik a városháztér! ünnep. A városház kapuja elölt hatalmás nemzeti selyem lobogó leng s melléje simul a világszabadság vörös lobogója. Azután fölzeng a Szózat, amely- lyel az Egri Dalkör bevezeti az ünnepet. A szózat fenséges hangjai után harsamra zug bele a világ proletár-“* jainak harci dala a Marseillaise és zug, zugnak messze hangzón a zengő tüzes szvak: Nem lesz a tőke ur mi raj unk, Elvész, aki a múltnak él, A szabadság honába tartunk, Az igazság nekünk a cél. Ha ellenünk akárki lázad Söpörje el a népharag. Pusztuljon mind a gyáva rab, Búcsút intünk az éjszakának. A szivünk lángban ég, Csak rajta, rajta még, Ha elnyomónk nyakára lép Szabad lesz majd a nép! Az ének uíán Teörös Zoltán jogakadémiai hallgató elszavalta lelkes tűzzel Petőfi Talpra magyarját, amire a függetlenségi Károlyi párt szónoka dr. Alföldi Dávid követtkezett volna szólásra. A függetlenségi párt szónokát azonban nem akarta a tömeg meghallgatni. Alig kezdett bele ugyanis Alföldi Dávid a beszédébe, a tömegből egyszerre viharosan fekugoít: — Nem kell! — Nem hallgatjuk! Ne beszéljen 1 — Le vele 1 A kiáltások egyre tomboióbbak lettek, úgy hogy Alföldi nem beszélhetett tovább. Erre Fischer Manó pártvezetőségi tag lépett elő s harsány hangon lekiáltott a tömeghez: — Meg kell hallgatni. A szociáldemokrata párt a szólásszabadságért küzd. A fölizgult kedélyek még tovább viharoztak, amire Fischer még erélyesebben szólt le: — Aki nem hallgatja meg a szónokot, az nem szociáldemokrata. Aki zajong, azt kizárjuk a pártból. Ez hatott. A zajongó tömeg fegyelme visszatért és így Alföldi megtarthatta a beszédét. Még igy is meglehetős türelmetlenséggel hallgatott beszéde után ismét szavalás következett: Wallandt Ernő jogakadémiai hallgató szavalta el hatásosan Ady Endrének: „A hadak útja“ című versét. Most A szociáldemokrata párt szónoka: Fischer Manó szólt a városház erkélyéről a tömeghez. Viharos tetszés közben fejtegette a márciusi napok s különösen a mai márciusi idék jelentőségét s kifejtette, hogy Magyarország mai felszabadulásái a munkások, a proletárok csinálták. Fölhivta a népet, hogy a nagy eszmékért tovább küzdjenek és harcoljanak és kitartásukkal biztosítsák a forradalom vívmányait. A beszédre viharzó éljenzés hangzott föl, amelynek etcsöndeseiével Remenyik István szavalt hatással, majd Kató Miklós a radikális párt részéről beszélt.
