Egri Ujság / Egri Vörös Ujság - napilap 1919/1
1919-03-16 / 63. szám
XXVI. évfolyam. 1919 március 16 vasárnap 63. sxám Ara 20 fillér Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve egész évre 50 korona, — fél évre 25 korona, — negyed évre J2T50 korona, — egy hóra 5 korona. — Egyes szftm ára vasárnap és ünnepnap is 20 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Jókai Mór-utca 6. — Megyei és helyközi telefon: 106. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: SOMFAI 7ÁNOS. Megjelenik hét(3 és ünnep útin! nap kivételével mindennap. Hirdetési árak: Soronként i Nyílttéri közlemény 3 K,bírósági Ítéletek, közgazdasági közlemények, gyászjelentések 1'50 K. jótékony- célú egyesületek, bálblzottságok értesítései, felQlfizetéSbk nyugtázása 60 fill. Eljegyzések, házasságok, köszönetnyilvánítások 10 sorig 15 K. - HIRDETÉSEK > egész o!«a- las 400 K, hasábonként és centiméterenként hatóságok, gazdaságok és hivataloknak 1*60 K, magáncégek- — nek l K, 8zallaghirdetés szövegoldalon 1-60 K. Az uj honfoglalás. Eger, március 15. Az ágyuk engedelmes puffo- gásának, a géppuskák^ fegyverek kattogó zajának, a hegyi ütegek fájdalmas vinyogásáiak echójában áll előttünk az uj márciusi nap, talán az első, az igazi, hetvenegy esztendő óta. Ma, amikor újra kokárda díszeleg rajtunk, nem szabad megfeledkeznünk a negyven- nyolcadiki márciusról. A hetvenegy esztendőt könnyen átrohanhatjuk és visszatérhetünk a szelíd pesti apostolok forradalmára, amely vértelen volt és nemes volt, mint egy krisztusi hadjárat a pogányok között. A lázas forradalmi tömeg esernyővel kezében szabadította ki bilincsei közül a gondolatot és az embert. Az akkori udvaroncok, a közömbösek és nemtörődők az „esernyő forradalmának“ nevezték ezt a napot és széles mosollyal nézték a küzdő magyarok sorfalát. Sohasem voltunk annyira melegen együttérzőka márciusi hősökkel, mint ma, amikor megkezdődött a mi forradalmunk is. A nyomorúságos esztendők lassú pergése mindjobban belénk véste azt a gondolatot, hogy a kormányzószékben azoknak kell ülniök, akik munkájukkal építik az országot. Mindjobban ráeszméltünk arra, hogy azok, akik ingyenéléssel töltve idejüket a hatalmas munkástömeg kezének munkájából élnek, nem vezethetik becsületesen azt az országot, amelyben ők a Gaesárok. Ők hozták ránk a minden idők legborzalmasabb vérzivatarát, az ötesztendős háborút. Ezt a szervezet munkásgyilkosságot azok hozták ránk, akik uralkodók udvarainak fényében sütkéreztek és valami különös és megdöbbentő vérőrületnek engedve, kipusztitották az emberiség dolgozó elemeit. Ezeknek tehát pusztulniok kellett, hegy a régi világrend elstlyed- jen és nyomába az uj rend lépjen, amelyben a dolgozó nép maga intézi, nemcsak a saját, hanem a belőle élőknek sorsát is. Nem szabad azonban azzal áltatnunk magunkat, hogy az uj rend magától jön, hogy megteremti azt az idők természetes fejlődése. Az uj világot nekünk magunknak kell megteremteni és ezért nyitott szemmel keli állnunk az eszmék hegyén, hogy onnan beláthassunk a Kárpátok övezte kis világunkba. A hálósipkások, akik a forradalmat „vásott csínynek“ tekintik, nem alusznak, hanem éberül várják azt a pillanatot,, amikor a ma még gyermek- gyöngeségü államformára rá- csaphatlak. Vigyáznunk kell rájuk, nehogy megkezdjék a harcot, amelyből ha a népköz- társaság kerül is ki győztesen, de vérrel borítva. Legyen ez a mi forradalmuik, az emberszeretők márciusa. Be kell vallanunk, hogy mi nem igy gondoltuk. Fehér, csendes, márciust akartunk, sajnos azonban az éhes ágyuk torka még mindig ráak mered és a mi fehér forradalmunkon vér- cseppek rajzanak. Biznunk kell azonban magunkban és biznunk kell a Fehér Ház elnökében, aki ha szétnéz, látni is fog. A kozák világ bukásával .el kell jönnie a népuralomnak, a melynek kezdetén, a világok lassan befejezéshez érő épo- szából forrón köszöntöttük: Március! — Kiveszett két fehér sovány liba a melegviz környékén esetleg abban az irányban tovább. Kéretik a nyomravezető, vagy a becsületes megtaláló jelentse e lap kiadóhivatalában, hol illő jMlalomban részesül. Megkezdték a vármegyében a rekvirálást. A községek nem akarják kiadni a lefoglalt terményeket. — A vármegyéből azonban vaggen- számra csempészik ki a lisztet. — Saját tudósitínktól. — / Eger, márc. 15. Ismeretes, hogy a közélelmezési miniszter a vármegye alispánjának előterjesztésére ellátott átlói a követelésétől, hogy Hevesvármegye négyszáz vaggon gabonát szolgáltasson be. Ennek ellenében azonban kikötötte, hogy a vármegye köteles önmagát ellátni élelmiszerrel. A falusi népnek ez persze még csak módjában áll valahogy, Eger városát azonban nem lehet ellátni a j meglevő készletekből, amelyek leg- \ fölebb csak egy-két hónapra elég- ségesek, úgy hogy később Eger város ; lakossága éhínség elé néz. A vármegye alispánja felhívta a i vármegye népét, hogy fölöslegeit i szolgáltassa be önként Eger város j éhező népe számára, sőt rekvirálást j is kilátásba helyezett, de a várnie j gyéből fölöslegét senki önként be j nem szolgáltatta, a rekvirálást pedig j az elöljáróságok nem hajtották végre, j Ennek következtében a szociálde j mokrata párt az egri néptanáccsal ] együttesen erélyesebb eszközökhöz \ nyúlt. Elhatározta, hogy karhatalommal j fog rekvirálni a községekben s a ■ rekvirálást Miklőssy Aladár főszol- j gabiró a rendőrgárda tagjaival a szó- j ciáldemokrata párt bizalmi embereivel ] a napokban meg is kezdte. Besenyőtelek volt az első stáció, f de mindjárt itt ellenállásra találtak s f az előjáróság csak nagy huzavona \ és kapacitálás után volt hajlandó \ segédkezet nyújtani a rekviráiáshoz. í Felkutatták az összes házakat és j sikerült 63 métermázsa gabonát ősz- | szeszedni, azonban a rekvirált gabonát nem engedték elvinni azt mondván, hogy az keli a község 800 ellátatlan lakosának. A rekviráló bizottság erre nem te- j heíett egyebet, mint hogy jegyző- | könyvet vett föl. Ugyanígy járt a rekviráló bizottság j iüzesabonyban is, ahol 69 méter- : mázsát és 75 kilót foglalt le, de a : lefoglalt gabonát innen sem engedtek elvinni. Így a rekviráló bizottság gabona helyett innen is csak jegyzőkönyvvel térhetett vissza Egerbe. A községek annyi koncessziót azonban hajlandók tenni, hogy ipari árukért cserébe adnak gabonát s most a hatóságok ez irányban próbálnak eredményt elérni. Mindenné! felháboritóbb azonban- ban, hogy mikor a vármegye székhelyén Ínség fenyeget s a községek nem akarnak gabonát adni, ugyanakkor vaggoiiszámra csempészik ki a lisztet a vármegy ébőJ. A hatóságok megállapították ugyanis, hogy Egerből, valamint! a közbeeső állomásokról naponkint nyele tiz métermázsa lisztet csempésznek Budapestre s rövid idő alatt legalább 40—50 vaggon liszt került ki igy a vármegyéből csempész utón. A csempészek kézi podgyászként viszik a lisztet ludapestre már ismert lánckereskedőknek s a vasútbiztosító őrségek és más hatósági közegek tehetetlenek ezzel szemben, mert miniszteri rendelet van, hogy kézipodgyászt nem szabad lefoglalni s a vasúti kocsikban nem lehet semmit elkobozni. Ennek folytán azután a iegvadab- buí virágzik a csempészet, a mit csak úgy lehet megakadályozni, ha a vasúti őrségeket és karhatalmi személyzetet feljogosiiják az utasok podgyászainak megvizsgálására és a csempészett élelmiszerek elkobzására. Nem vagyunk barátjai ugyan az ilyen korlátozásoknak, de mikor arról van szé, hogy sok ezer ember éhezzen-e vagy lelkiismeretlen Izérkedők keressenek, akkor semmiféle rendszabálytól nem szabad visszariadni, ami az embereket az éhezéstől megmentheti. A kormánybiztosnak joga van rendkívüli intézkedések megtételére s ezért bizonyára teljesiteni is fogja a rekviráló hatóságoknak hozzáintézett azt a kérelmét, hogy hatalmazza föl az illetékes karhatalmi közegeket a legszigorúbb eljárásra s a kritikus útvonalon, ahol a csempészés legjobban virágzik, a vasúti karhatalmi közegek átvizsgálhassák a pod- gyászokat, hogy a csempészett árut elkobozhassák.
