Egri Ujság / Egri Vörös Ujság - napilap 1919/1

1919-03-07 / 55. szám

Azokat a választókat, akik este 3 órakor a helyiségben tartózkodnak, nyolc óra után is szavazásra kell bocsájtani. A szavazás befejezése után a bizottság megállapítja, hogy minden egyes lajstromra hány sza­vazat esett. Érvénytelen a szavazat, ha a szavazólap nem hivatalos bo­rítékban adatott le, ha a szavazásra nem a hivatalos szavazólapot hasz­nálja valaki, ha a szavazólap is- taertetőjellel van ellátva, ha azon törlés, vagy hozzáirás történt, ha a borítékban több szavazólap van és ha a szavazólapon több lajstrom van megjelölve. A néptörvény megállapítja a bün­tető rendelkezéseket is. Ezek értel­mében az a választó; aki több jelö­lési ajánlatot ir alá, 2000 koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő, aki hivatalos szavazólapokat hami­sít, hat hónapig terjedhető fogház­zal és 8000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Bün­tető rendelkezések sújtják ezenkívül az összes választási visszaéléseket. Ugyancsak a hivatalos lap mai számában jelent meg az 1919. évi XXVI. néptörvény a nemzetgyűlési, a törvényhatósági és a községi vá­lasztójogosultság igazolására szol­gáló szavazó igazolványokról. A törvény részletesen megállapítja, hogy mely városokban és községek­ben kell a választási igazolásra szolgáló szavazó-igazolványokat ki­állítani. Az ilyen igazolványok kiál­lítása végett a választónak bejelen­tést kell tennie az összeirási biz­toshoz. Az egerbaktai rejtély. A. plébános titokzatos láto­gatója. — Öngyilkos lett károm ember szemeláttára. A véres ember. — Saját tudósítónktól. — Eger, március i. Detektivregénybe illő izgalmas napja volt kedden délután az eger­baktai plébánosnak. Az eset titok­zatossága még növeli a történet iz­galmait 8 most a csendőrségek Nyomozzák és bogozzák az ügy szá­lait, amelyek lehet, hogy még egy egész rémhistóriához vezetnek. Kedden délután történt ugyanis, hogy az egerbaktai plébánosnál, Oeabsy Ferencnél, úgy négy öt óra tájba* megjelent egy főhadnagyi rabiba öltözött fiatal ember, aki Kenyeres tart. főhadnagy mátramind- szenti jegyzőnek adta ki magát. Előadta, hogy Egerből jött, ahol most szerelt le s mivel nem akarta a vonatot bevárni, gyalog indult el. Nagyon elfáradt azonban s nem tud tovább menni, kérte hát a plébánost, hogy adjon neki éjszakára szállást és majd másnap tovább megy. A plébánosnak egy kissé gyanús­nak tűnt föl a dolog, de az idegen menetlevéllel igazolta magát s igy a plébános nem zárkózott el, hogy t j R 1 a különben is fáradtnak látszó em­bernek házában pihenőt adjon. A plébános közben beszélgetésbe j eredt az idegennel s mint maga is j hadviselt és kétszer megsebesült • tábori lelkész, katonai és harctéri j dolgokról kezdett társalogni látó- gatójával. A beszélgetés során a plébános gyanúja ismét éledni kezdett, mert az idegen meglehetős zavaros fele­leteket adott. Czabay Ferenc plébános azonban \ emberszeretetből még igy is vendé- : gül látta volna az idegent, amikor különös szerencséjére beköszöntött l hozzá a járási csendőrőrmester egy j másik társával valami felől kérde- \ zősködni. Az idegen is a szobában volt s a plébános bemutatta a csendőrőr­mesternek, akinek gyakorlott szeme rögtön gyanúsnak találta az idegent s rövid nehány kérdés után, amely j a látogatót zavarba hozta, keményen rákiáltott, hogy nem igaz amit mond s vallja be, hogy kicsoda. A rejtélyes látogató hebegve be­vallotta, hogy nem főhadnagy, ha- [ nem bányamunkás és Mátramind- szenten lakik. Azért adta ki magát főhadnagynak, hogy könnyebben, kapjon éjjeli szállást. A csendörőrmester rögtön intéz kedett, hogy az idegent letartóztassa s mig a járőrért küldött, az idegen a kályha melletti faládára ült. Egy szempillantás sem telt bele, egyszerre lövés dördült el a kályha mellett s a következő percben a titokzatos idegen holtan rogyott a földre. Kitűnő browning revolverrel egyet­len homlokának irányított golyóval megölte magát. 1 A csendőrőrmester átnézte az ide­gen írásait, amelyek között talált egy levelet, amelyet Mindszentril : küldött neki a2 édes atyja s amely­ben minden jóra inti fiát. Volt még egy másik leragasztott levél, ame- í lyet a titokzatos öngyilkos irt egy egri Rózsi nevű leánynak, akit azzal fenyeget, hogy elpusztítja őt is meg magát is, ha nem lesz az övé. A titokzatos ember kilétét és tér- í veit legveszedelmesebbnek mutatta azonban egy fekete keresztes jegyzet, amelyet szintén az írásai közt ta- ; láttak. A jegyzeten ez állott: 1. Baktai plébános f 2. Rátöri plébános f 3. Csehi ellenőr f Mindegyik mellett nagy fekete ke­reszt, ami arra engod következtetni, hogy a rejtélyes idegen sötét kantettet tervezett a három megjelölt személy ellen s a baktai plébános lett volna az első akivel végezni akart. Még tovább lehet következtetni s talán már elkövetett bűntettre vall az, hogy a további vizsgálat során megállapították, hogy az öngyilkos sapkáján és kakátján Térfoltok vannak, amelyek nehány nap elittről szár­mazhatnak. Ugylátszik, hogy a rej­télyes látogató valahol már elköve tett valami véres büatettet s onnan maradtak ruháján a vérfoltok. A baktai csendőrség jelentést tett az esetről az egri ügyézségnek és egyben széleskörű nyomozást indí­tott, hogy a titokzatos ügyre világot vessen. i J 5 A_____________________ HÍREK. Eger, márc. 6. Levél mindenkinek. Kedves Elvtárs, vagy Elvbarát vagy Polgártárs, vagy Testvér, vagy egy­szerűen csak nyájas Olvasó, vagy ahogy akarod, mondjak Ember, bscsás meg, hogy zavarlak igazán nem akarok semmi különöset se mondani, inkább szeretnék egyet sóhajtaii, jó nagyot és mélyet, vagy sírni szeretnék, vagy csak némán a szemedbe nézni, hát mond, jól van ez igy és igy kell ennek lenni és nem lehetne és nem kellene segíteni valahogyan rajta rajtad, rajtam, mind­nyájunkon akik, emberek vagynnk és élni jöttünk ide, örülni, asetleg boldognak lenni? Hiszen egyszer, talán ma, holnap ngyis elmegyünk örökre. Hát igen, arról van szó, hogy én nagyon nagyon szomorú vagyok és mélyan szégyellem magam és nem is tadom hol kezdjem egyál­talán ? Mert látod, én igazán, a lelkeut mélyéből szeretlek és sajnálok min­dent ami él és olyan, hogy is mond­jam, tulfinemnlt vagy mi a fene vagyok, hogy egy békáért, akit vé­letlenül és tévedésből egyszer vala­mikor elgázoltam, még ma is köny gyűl a szemembe és önvádat érzek, igen annak a szegény, néma állat­nak kidülledt szomoru szeme még most is rámmered néha és elveszi a kedvemet nagyon bánt, hogy ez megtörténhetett. Hát látod, ilyen vagyok én és ami azt illeti én lelkesülök minde­nért, ami szép, jó, igaz, de nem tudom belátni, hogy okvetlenül egymásnak kellene esnünk, egymás vérére szomjaznunk, egymás fejét betörnünk, egymás örömét elron­tanunk, egymás álmát elvennünk, egymás belét kitaposnunk, hogy itt e földön, amely akár föltételes meg­állóhelyünk, akár a siralomnak völ­gye, akár a bölcsőnk és koporsónk, egy kicsit boldogok legyünk. Mert, hogy nagyon, vagy egészei azok legyünk, arról ugye Elvtárs, vagy Bäjtárs, Testvér, vagy ahogy óhaj­tod, egyelőre ne is beszéljünk, bár talán ez is benne volna szegény törekvő szivünk programijában. 1919. március / No jő, velünk lehet beszélni, mi egyelőre, mai nemzedék, megelé­gednék azzal, hogy ha csak meg­engednék nekünk, hogy a magunk módján, mások boldogságának integ­ritását tiszteletben tartva, mások bol­dogságának demarkációs vonalát nem érintve, boldogok igyekezzünk lenni. Hidd el nekem cimbora, ez a föld és ez az emberiség, aki ma itt a modern technika minden vív­mányával szorvezkedis egymás ellen, egészen aikalmas terület és egészen jó matéria lenne egy kis boldog­ságra. Hiszen valljuk be őszintén, csináltunk mi itt eddig egyet-mást, egészen szép és nagy dolgokat. Nem mondom, volt itt sok kelle­metlen és szégyenletes dolog az emberiség úgynevezett művelődés történetében, de hagyjuk ezt, hiszen mostaniban úgyis a múlt bűneit vetjük egymás szemére, talán azért, hogy eltakarjuk a jelen bűneit. El­lenben bizonyos, hogy a hegyi be­szédet nálunk mondották el, ezen a osillagen és ezért a beszédért meg lehet bocsátani az összes háborús beszédeket azoknak is, amelyek pol­gárháborús célzattal mondatnak. Jól van, én csak ezt akarom ne­ked megmondani, vagy elsóhajtani, Polgártárs, Bajtárs, Embertárs, már megyek is tovább, le is elmégy, nem is találkozunk, nem is látjuk egymást úgy lehet, soha, de azért láthat&tlaeul nyújtom feléd a keze­met, a telkemet, a hitemet, pa­rancsolj velem, vigasztalni és föl­emelni akarlak, ha lehet, ha meg­engeded! . . . — A néptanács ülése. Az egri néptanács hétfőn délután 3 órakor ismét összefog ülni, hogy az idő­közben összegyűlt ügyeket elintéz­zék. Az ülésnek fontosabb tárgyai: a közmunkákról és az élelmezési kérdésekről szólnak. — Előléptetések az egri állam­ügyészségnél. A magyar igazság- ügyminiszter Migaz József fogház­felügyelőt a IX ik fizetési osz­tályba fogházgondnokká, Neu Her­man irodaiisztet a IX fizetési osz­tályba irodafőüsztté, Schuster Már­ton írnokot a X. fizetési osztályba irodatisztté kinevezte. — Eljegyzés. Trak Géza városi főjegyző eljegyezte Sirausz Pannikát. — Miniszteri elismerés. A bel­ügyminiszter a kormánybiztosi hi­vatalnál működő Márkus Zoltán iroda­: tisztet és Szabó Gyula s. irodatisztet a hivatalos órákon túl teljesített [ buzgé munkásságukért, elismerésben : és jutalomban részesítette. — Meghívó. A leszerelt tisztek és tiaztjelöltek egyesülete f. hó 8-án, szombaton délután 6 órakor a pol­gárőrség kaszinói helyiségében ülést tart. Kéretnek a tagok a pontos és teljes számban való feltétlen meg­jelenésre. Tárgy: Az egyesület po­litikai helyfoglalásának megvitatása. Az elnökség.

Next

/
Thumbnails
Contents