Egri Ujság / Egri Vörös Ujság - napilap 1919/1
1919-02-26 / 47. szám
XXYI. évfolyam. Í919, február 26. szerda W. mm'Ara 20 ííiiér Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve egész évre 50 korona, — fél évre 25 korona, — negyed évre !2'50 korona, — egy hóra 5 korona. — Egyes szánt ára vasárnap és ünnepnap is 20 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Jókai Mór-utca 6. — Megyei és helyközi telefon: 106. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: SOMFAI JÁNOS. Megjelenik hétfi és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Hirdetési árak: Soronként i Nyílttéri közlemény 3 K,bírósági Ítéletek, kéz• gazdasági közlemények, gyászjelentések 150 K. Játéka»- célú egyesületek, bálbizottságok értesítései, felülfLzetSSek nyugtázása 60 fill. Jüjegyzések, házasságok, kőszénét»!!- vánitások 10 sorig 15K. — HIRDETÉSEK: egész oldalas 400 K, hasábonként és centiméterenként hatóságok, gazdaságok és hivataloknak 1*50 K, magáncégek- — nek l K, szallaghlrdetés szövegoldalon 1'50 K. — Ki a mzőre! Eger, febr. 25 Az entente még mindig bl©- kád alatt tart bennünket. És az entente vesztegzáránál is sokkal keservesebb szomszédaink hiekádja. Északon és délen, keleten és nyugaton de- markácionáiis vonal köti le a gazdasági vérkeringést Magyar- ország két fele között. A gyárak számára nincsen nyersanyag és nincsen szén. Kihűltek a kazánok, az egész iparban szünetel a munka. Nem marad számunkra más, miat a föld. Kenyerünk még van és kenyerünk lehet az idén is, ha akarjuk, hogy legyen. Az őszi vetésre rendelt hetek alatt, tizenöt napon át szakadt az eső és ezekben a hetekben áramlottak vissza a frontról az ötvenhónapos háború mártírjai. A természet és a végzet összefogtak a földmunka ellen és a normális vetésterületnek csak egy harmadrészét szántotta fel az eke. Az ősz mulasztásait pótolni lehet most tavasszal, kettős munkával és pótolni kell, mert különben éhinség lesz jövőre és megsokszorozódik a magyar nép minden mártiruma. A munka szereteíével, az egész magyar nép szent erőfeszítésével az eke és a kasza megszerezhetik az országnak a legszükségesebbet. De meg- kondul felettünk a halálharang és beteljesedik sorsunk, ha a föld népe tavasszal cserbenhagyja a barázdákat. Egy egész éven át az entente irgalmától kellene mindennapos kenyeret esdekelnünk és az entente irgalma drága. Drága pénzben is. Bécs háromszáz koronáért veszi az amerikai búza métermázsáját. De még drágább ez a jótékonyság politikailag. Csehország már most a cseh-tót Imperium elismerését jelölte meg a szén ára fejében. Ezért pihent az ipar és ezért nem volt mivel fűteni a fagyos í téli napokban, de — kitartottunk, Azonban a kitartásnak is l van határa. A gyomor rovására, az £hség ostorcsapásai alatt nincsen kitartás. Ha nincsen kenyerünk, nem lehet többé politikánk. És akkor nem lesz többé Magyar- ország. Nem igaz, hogy a magyar nép nem segíthet magán. Minden magyar ember segíthet az országon, ha tavasszal megteszi kötelességét kinn a szántóföldeken. A tavaszi vetés hitében, kultuszában, szolgálatában egyesülnie kell minden magyar pártnak és a magyar társadalom minden osztályának. Mert csak a tavaszi vetés mentheti meg Magyarországot az éhinség hosszú napjaitól és az örök koldusbottól. A tavaszi vetés hozza meg az egész magyar népnek a feltámadást, vagy a — halált. A kápolnai ünnep. Képek a nagy naprél. — A szép visszhang. — Kisüt a nap. — A gyerekek. — Egy paraszt... egy miniszter. — Saját tudósítónktól. -Eger, február 25. A kápolnai országra szóié ünnepség gyönyörű eseményében annyi szin, annyi érdekes mozzanat volt, amit a most olyan szűkre szabóit újságpapíron egyszerre nem lehetett elmondani. Vissza keli khát még térni a nagy n p eseményeire s féljegyezni egyes részleteket, a melyek kiegészítik az ünnepségről szóié híradást és kidomborítják az esemény jelentőségét. Ideiktaiunk ezért néhány képet, • néhány jellemző, színes epizódot a | vasárnapi ünnepről az alábbiakban. 1 szép visszhang. Sötétzöld fenyők fogják körül a honvéd szobor négyszögletes magas talapzatát. Lépcsők vezetnek a dombra, a honnan köröskörll ellátni messze, tiszta időben a lankát Mátra elnyúló vonaláig s le az Alföld messze vesző kékes horizontjáig. Most felhők fakarják el a láthatárt, az országút mentén az akácok kettős sera a nehéz álmos ködbe vesz. Fekete emberfürtök c*ürgének a domb meredek oldalán, lent óriási körben I s paraplék roppant tömege, aztán nagy vonalban lovasok, odébb tábor a vá- . rakozé szekerekből. A domb tetején á l Károlyi elnök, körülötte a miniszterek. Szállnak a szétforgácsolt szavsk az emberek fölött. Jéleső drzé el hallgat és figyel mindenki s mintha tompán, mélyen megismétlődnének a mondatok, a mondatok után. Baloldalt magas magtárak, uradalmi házak emelkednek, elől nagy hodályszerű épület, valamikor vendéglő. A háború előtti régi jé idők ben az egri jogászok ülték meg benne évente jó fajta rizling mellett a kápolnai csata emlékét. Innen, a fehérre meszelt falakról É verődik vissza a hang, a nyomott, felhős égbolt alatt. — Kétszer hallani minden szót — | állapítja meg egydebrői napszámos. — Antul jobb az, hé, olyan szépen mondja — szól megelégedve a szomszédja, veres csíkos subába bujt öreg földmives. Misiit a nap ... Az elnök beszéde alatt történt, í Alig nohány perccel azután, hogy | szavaiba kezdett, lassankiut világo- j sedni kezdett a komor, sötét égbolt Előbb egy világos folt jelent meg, azután hirtelen áttlzött az első napsugár. Az eső még szeraergett, majd j egyre ritkábbak lettek a cseppek, egyre jobban fogytak az égről a felhők A paraplék egymásaién le- f csukódtak. Az elnök még beszél, a szava mind forróbb lelkesedés lesz. Áhita- tos odaadással figyelik az arcok s m.ndenkire és mindenre, a fehér házakra, a zöld gyepre és barna szántásra kőröskörül a hallgató emberek színes tömegére ráömlik a gyönyörű enyhe napfény, a termá- | kény csodálatos tavaszi verőfény ... I Lucskosan, komoran kezdődőit de déltájban szép tavaszra vált. Mintha korszakok találkozásának szimbóluma lett volna ez a nap, szimbóluma a régi Magyarország elmúltának s az uj Magyarország földe- rflltének. Gyerekek. Syerekek álldogálnak a gyepen a tömegszélen. Egy pesti ur megszó- litja az egyiket: — Hát aztán tudod e, hogy ki beszél mostan? — Hogyne tudnám, mikor a mi falunkból való Károlyi Mihály. — Azt is tudod, hegy micsoda ő ? j — Persze, hogy tudom, ©réf volt oszt’ most, hogy köztársaság lett, hát 3 a legfőbb: az elnök. Egy másik fiú — lehet úgy tizenkét éves — kicíii arrébb áll magánosán. A két kezét a zsebibe dugja, rettentő nagy sáros tacskó- rok a lábán, a kis sápadt arcával mereven néz fel a szobor felé, ahonnan azok a szép szavak jönnek. — Hogy hívnak gyerek? — Szabó Józsinak. — Tudod-e, hogy mit csinálnak Itt most? $ í — Azt akarják, hogy földet kap- I janak. ! — A te apádnak van-e földje? — Nines, napszámos. — Mát te iskolába jársz, ngy-e? — Nem a, régen nem. Nem jutottunk ahoz. Napszámos vagyok én is . . . Egy paraszt... egy miniszter. Bizony csoda veit ez is. Valamikor még csodának se lehetett elképzelni s esak mesékben veit, hegy egyszeri munkások, napszámosok egy asztalnál öllek volna a nagy» urakkal. Csak részeg dáridéknál került össze a nagyur a nép egyik fiával a muzsikus cigánnyal s akkor mondták a mámoros éjszakára virradó reggelen a mulatozik, hogy úgy voltunk együtt:
